A Kormányszóvivői Iroda közleménye szerint Balázs Péter külügyminiszter írásbeli véleményt kért és kapott Jacques Barrot-tól, az Európai Bizottság alelnökétől, az EU bel- és igazságügyi főbiztosától, ezután a kormány úgy döntött: az EU-bizottságtól kér elégtételt, méghozzá az EK Szerződés 226. cikkelyére hivatkozva.

Szlovákia ezúttal szolidan reagál

A szlovák külügyminisztérium röviddel a magyar bejelentés után – szokatlanul visszafogottan – reagált. „Szlovákia nem ért egyet azzal az érveléssel, hogy a magyar köztársasági elnök belépésének megtagadása Szlovákia területére augusztus 21-én ellentétes lenne az Európai Unió irányelveivel és szabályaival” – jelentette ki Peter Stano szóvivő, majd hozzátette: „a szlovák fél világosan megmagyarázta, hogy szerinte a lépés miért van összhangban az uniós jogszabályokkal.” Ezzel együtt azt Szlovákiában sem tagadják, hogy „a magyar félnek joga van erre a lépésre.”

Más kérdés, mire megy vele. Az ilyen jellegű kötelezettségszegési eljárások ugyanis gyakran az Európai Bíróságon végződnek, márpedig az Európai Unió legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve nem a gyorsaságáról híres: eljárásai nem ritkán évekig elhúzódnak.

Beszédes az is, hogy az EU-bizottság egyelőre nem kommentálja a Sólyom-ügyben tett magyar bejelentést, sőt, még azt sem erősítette meg, hogy egyáltalán érkezett ilyen tárgyú megkeresés az európai közösség kormányához. Eme a visszafogottság pedig nem azt sejteti, hogy az Unió szívesen vállalná a békebíró szerepét. (Hozzátesszük, az uniós szervek eddig is roppant tartózkodóan nyilatkoztak a nyári révkomáromi incidensről és a szlovák nyelvtörvény keltette feszültségről egyaránt.)

Egy biztos: egy biztos nem csinál nyarat

Támogatjuk a kormányt! – szögezi le ugyanakkor Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a HírExtra megkeresésére. A politikus szerint, a Fidesz már nagyon régóta szerette volna, hogy az ügy eljusson ebbe a szakaszba, s „nem is értik”, a kormány miért várt ennyi ideig a bejelentéssel.

„Jobb később, mint soha” – reagál az ellenzéki párt szakpolitikusa, mikor arról kérdezzük, van-e információja arról, miért épp most indított eljárást a kormány. Az EU bel- és igazságügyi főbiztosától kért jelentésről viszont azt mondja, az Magyarországra nézve pozitív megerősítéssel szolgált.

Aláhúzza ugyanakkor, hogy egy uniós biztos leveléből nem lehet általános következtetést levonni. Németh egyébként nem tart attól, hogy Magyarország lépése tovább mélyítené az amúgy is gödörben lévő magyar-szlovák viszonyt. Úgy véli, itt egyértelműen jogsértésről van szó, s szerinte a magyar-szlovák viszonynak nem árt, hanem használ, ha a vitás kérdések nemzetközi jogi mederbe terelve oldódnak meg.

Kérdésünkre, mely szerint mennyiben tekinthető jogi-, és mennyiben politikai ügynek a Sólyom-incidens, a politikus úgy felel: „ez jogi ügy, amelynek sajnálatos módon politikai felhangjai vannak.” Németh azonban bízik benne, hogy a közösségi jogszabályok tiszta helyzetet teremtenek majd, azért, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő az Európai Unióban.

Németh Zsolt nem ért egyet azzal a felvetésünkkel, hogy mostani eljárásával Magyarország esetleg tovább erősíti azt a róla, valamint Szlovákiáról az EU-ban kialakult képet, amely olyan, mintha két közép-európai ország újra és újra "összeveszne a homokozóban a kislapáton". Szerinte ezzel a lépéssel országunk végre komoly arcot ölthet a nemzetközi közösségben.

Kozma József (MSZP): "most jött el az idő"

Kozma József, a külügyi bizottság szocialista alelnöke egyelőre csak annyit tud az ügyről, amennyi a sajtóban megjelent. Ezzel együtt lapunkkal közölte: a magyar fél pontosan aszerint a menetrend szerint halad, amelyet a szeptember 10-i szécsényi magyar-szlovák kormányfői találkozón Bajnai Gordon kijelölt.

A képviselő elmondta, a magyar kormány lépése a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel folytatott megbeszélés óta kilátásba volt helyezve. Hogy miért éppen tegnap döntött az eljárás bejelentése mellett a kormány, arra Kozma nem tudott választ adni. Mint mondja, „nyilván most volt megfelelő a helyzet.” A külügyi bizottság alelnöke arról sem tudott érdemi információval szolgálni, mi áll Jacques Barrot-nak, az Európai Bizottság bel- és igazságügyi főbiztosának írásbeli jelentésében.

Miközben tehát a hazai kormányerők szerint az ügy a magyar tervek szerint-, az ellenzék olvasatában pedig igencsak megkésve halad, az unió illetékesei a jelek szerint legszívesebben tudomást sem vennének a két fél civakodásáról. Holott lenne min morfondírozniuk. Mert bár manapság a Lisszaboni szerződés körüli huzavona kapcsán mindenki az EU intézményrendszere megújhodásának szükségességét hangsúlyozza, arról nem szól a fáma, milyen megoldásokat kínáljon az integráció a számos, ma is létező nemzeti konfliktus kezelésére.