Trópusi esőerdő adott otthont az őskígyónak

A gigantikus őshüllő a Titanoboa cerrejonensis, azaz a correjóni óriásboa elnevezést kapta, arra utalva, hogy fosszíliái Correjón kelet-kolumbiai település szénbányájából kerültek elő. Hossza elérhette a 13 métert, súlya pedig a számítások szerint akár 1,4 tonna is lehetett. A Titanoboa mintegy 58 millió évvel ezelőtt élt, amikor a mai Kolumbia adott térségében az átlaghőmérséklet 3-5 Celsius-fokkal magasabb volt, mint a jelenleg uralkodó trópusi esőerdei klíma - olvasható az Eurekalert (http://www.eurekalert.org) tudományos hírportálon.

"A modern trópusi esőerdők pálmafáikkal és látványos, növényi sokszínűségükkel a jelek szerint a paleocén időszakában jöttek létre, nem sokkal azután, hogy 65 millió évvel ezelőtt, a krétakorban kihaltak a dinoszauruszok" - hangsúlyozta Carlos Jaramillo, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet munkatársa.

Mint kifejtette, a pollenek tanúsága szerint a krétakori úgynevezett nagy kihalási esemény előtt a térség erdőségei egészen más képet mutattak, mint ami a cerrejóni új trópusi esőerdők fosszilizálódott maradványaiból kiolvasható.

"Új növénycsaládokat találtunk, amelyek nagy, sima szélű levelekkel rendelkeztek. A növények egyébként három +szintbe+ rendeződtek. Az aljnövényzet fölött helyezkedett el a bokrok-cserjék szintje, amely fölött magasodtak a fák" - magyarázta Carlos Jaramillo.
A kutatóknak kétezernél több megkövesedett falevelet sikerült találniuk. A legidősebb leletek közé tartoznak az összetett levelek, a hüvelyes növények megkövesedett maradványai, valamint a hibiszkuszok levelei. A levelek alakjából, valamint a hidegvérű Titanoboa méretéből kiindulva a tudósok kiszámították, hogy a cerrejóni esőerdőkben 30-32 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodott, az átlagos éves csapadékmennyiség elérte a 2500 millimétert.

A Titanoboa lakta esőerdő növényzete nem mutatott akkora sokféleséget, mint napjaink trópusi erdőségei. Kevesebb növényi faj telepedett itt meg, mint várható lett volna. A rovarok okozta levélkárosodás pedig arról tanúskodik, hogy a növényekből kevéssé válogatós bogarak falatoztak, mintsem egy bizonyos fajtára "szakosodott" rovarok.
"Meglepett minket, hogy mily szegényes volt az esőerdő növényvilága. Vagy egy teljesen új típusú növényközösséget tártunk fel, amelynek nem volt még ideje a sokféleség kialakulására, vagy ez az erdő még mindig nem heverte ki azokat az eseményeket, amelyek 65 millió évvel ezelőtt az élővilág tömeges kipusztulásához vezettek" - hangsúlyozta Scott Wing, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum paleontológusa.

Mint S. Joseph Wright, a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet tudósa rámutatott, napjainkban a Föld azon térségei, ahol az átlaghőmérséklet 28 foknál magasabb, túl szárazak az esőerdők számára. Amennyiben az évszázad végéig a trópusokon a hőmérséklet további 3 fokkal megemelkedik, ahogy ezt az ENSZ klímakutató testülete, az IPCC megjósolta 2007-ben, újfajta éghajlattal kell szembenézni, amely igen meleg és igen csapadékos lesz.
"Senki sem tudja, hogy a trópusi fajok miként reagálnak majd az újfajta éghajlatra" - jegyezte meg S. Joseph Wright.