Nem sokat ér az amerikai szívbetegek tanítása

A szívinfarktus vagy az agyi katasztrófa következtében kialakuló drámai helyzet sok beteggel végzett, legtöbbször rövid idő alatt. Valaha az infarktuseseteknek csaknem a fele végződött halállal. A mai, korszerű betegellátás eredményeként a végzetes következmények legfeljebb néhány százalékban okoznak szívhalált.

A rendkívüli eredményeknek azonban elengedhetetlen feltételei vannak. Az orvosok oldaláról szükség van a beteg megérkezése után azonnali műszeres beavatkozásokra: szívkatéteres vizsgálatra, szükség esetén a beszűkült vagy elzáródott koszorúerek kitágítására, esetleg fémhálóból készült, parányi henger, sztent beültetésére is.

A másik oldalról alapvetően szükséges, hogy infarktusra utaló tünetek esetén a beteg mielőbb bekerüljön a speciálisan fölszerelt gyógyintézetek egyikébe.

Az első lépés az, hogy aki igen kellemetlen, korábban még nem érzett mellkasi nyomást vagy szorítást tapasztal, illetve deréktól fölfelé igen kínzó tünet, akár a bal vállba vagy az állkapocsba sugárzó fájdalom jelenik meg nála, és az már negyedórája tart, azt addig infarktusgyanús betegként kell kezelni, amíg az ellenkezőjét vizsgálatokkal nem zárják ki. Ez azt jelenti, hogy 15 perc eltelte után mentőt kell hívni, hogy az illető szakintézetbe kerüljön.

Ennek fontosságáról az amerikai szívgyógyászok ezért külön oktatásban részesítették betegeiket, akiknél szerencsésen lezajlott már a szívroham vagy szívműtétjük volt. Azt remélték, hogy ezek az emberek hasonló tünetek esetén azonnal kérnek segítséget.

Kathleen Dracup és munkatársai 3522 szívbeteggel részletesen ismertették azokat a tüneteket, amelyek esetén 15 percen belül riasztani kell a rohammentőt. Két év múlva kiderült, hogy az így fölvilágosított betegek ugyanolyan, több mint két órás késéssel telefonáltak mentőért, mint bárki más, aki segítségre szorult.

A tanítás egyetlen ponton volt hatásos: az oktatott betegek kétszer gyakrabban vettek be aszpirint a fájdalom kezdetén, mint a többiek.