Több mint három éve, 2006. júniusa óta működik országgyűlési képviselet nélkül Baranya megye 3. számú (Pécs- Kertváros) választókerülete, s a jövő tavaszi parlamenti választásokig már nem is változik a helyzet. Mindez az után lett világos, hogy tegnap kiderült: a Toller László szocialista honatya autóbalesete miatt megüresedett egyéni mandátumra kiírt, az első érdektelensége miatt immár megismételtnek nevezett időközi választás is eredménytelenül zárult.

Az urnazárulás után ugyanis újfent felsejlett a piros-fehér-zöld valóság: Pécs- Kertváros népe immár negyedszer sem elegendő számban járult hozzá a szavazóurnákhoz, s ezzel a parlamenti férőhely „idő előtti” betöltéséhez. (Az első próbálkozás még a júniusi EP választással egy időben zajlott.)

Pedig az érvényességhez a tegnapi második fordulóban már csupán a szavazásra jogosult közel ötvenezer pécsi polgár negyedének plusz egy érvényes voksára lett volna szükség. Ám a 10.85 %-os (!) részvétel még eme minimális elvárásnak is csúnyán alávert. (Mindössze 5382 érvényes szavazólap tévedt a pécsi urnákba.)

Négyből semmi. Kijózanító nyakleves ez a magyar képviseleti demokráciának. Ám borítékolható: pofonról szó sem esik majd, ha netán mégis, úgy minden politikai oldal a másik orcáját ért csapásról sóderol majd. Egyes jobboldali orgánumok már tele is kürtölték a világhálót: „Mélypont: 540 szavazatot kaszált az MSZP Pécsett”.

Az ellenoldalon pedig minden bizonnyal valami ehhez hasonlót harsognak majd: lám, lám, a kétharmados többségre hajtó Fidesz-KDNP pártszövetség nem volt képes 4755 támogatónál többet összelasszózni.

Magyaráznak a politológusok is: Szabó Márk, (Nézőpont Intézet) éppen „választói fáradtságról”, valamint arról , hogy a szocialistáknak igaziból nem is állt érdekükben a mozgósítás. Az újabb érvénytelen voksolás miatt legalább eggyel kevesebb parlamenti igenre lesz szükségük a jövő évi büdzsé elfogadásához.

Juhász Attila (Political Capital) pedig amondó, a választók többsége tulajdonképpen semmiféle tétet nem tulajdonított ennek a választásnak, emiatt nem is mentek el szavazni. Mi több, közhely, hogy amiatt lenne ilyen alacsony a részvételi szándék, mert az embereknek elegük van az eldurvuló politikai csatározásokból.

Naná, hogy. Miért is lenne? Sőt, minden bizonnyal a januári, ferencvárosi időközi országgyűlési választáson sem az általános kiábrándultság, no meg a több aspiráns bukását eredményező kopogtatócédula-botrány, hanem az utóbbi időkben messze földön híres, metsző magyar tél tartotta otthon a voksolásra jogosult mintegy harmincezer választópolgár több mint kétharmadát. (A reménytelen első után e helyütt a második forduló az 5519 pártoló ikszet begyűjtő Fidesz-KDNP-s dr. Bácskai János diadalát hozta.)

Pedig mindkét oldalnak volna mit leszűrnie a két idei időközi országgyűlési választás eredményéből. A szocialisták azon tűnődhetnének el, vajon miként juthattak odáig, hogy két, hagyományosan baloldali beágyazottságú kerületben az össze vissza megszerezhető nyolcvanezer szavazatból mindösszesen alig több, mint háromezret sikerült behúzniuk.

Orbán Viktor táborában pedig a januári 60, illetve a mostani 88 százalékos siker értékelésének része lehetne, mekkora veszélyt jelent a polgári szövetség 2010-es szereplésére a bizonytalanok, illetve biztos otthonmaradó (a Fideszből is) kiábrándultak egyre növekvő száma.

A ferencvárosi és baranyai után ez évben még a Győr-Moson-Sopron megye ötödik számú egyéni választókerületében lenne dolguk a magyar választópolgároknak. Itt az EP miatt a parlamenti mandátumáról önként lemondó Áder János helyére kerestetik egy honatya.

Kérdés, mi történik majd az ezúttal konzervatív körzetben tartott voksoláson november 8-án? …És november 22-én? …És mi lesz jövő tavasszal?