Alapötlet

Az Internet megjelenésével és elterjedésével beléptünk az információs szupersztráda korába, ahol az internet-elérhetőség egyre alapvetőbb szolgáltatásnak számít. Egy modern háztartásban már annyira hétköznapinak számít a megléte, mint a televíziónak, vagy a mikrohullámú sütőnek. Ráadásul a sávszélesség rohamosan nő és a mobil-internet megjelenésével bárhova magunkkal vihetjük a világhálót. Azonban van akik szerint ez nem elég, hisz az internet a tiszta ivóvízhez hasonlóan az élet alapvető szükséglete - így az internetet is alapvető állampolgári jogként deklarálnák.

„Úgy gondoljuk, hogy az internet alapszükséglet a modern társadalomban. Ahogy a banki szolgáltatásokra, vízre vagy áramra, internet-hozzáférésre is szükségünk van” - monda Laura Vilkkonen, a finn Távközlési Minisztérium jogtanácsosa. A minisztérium elképzelései szerint a jövő év közepétől szolgáltatóknak 1 megabit/sec-es elérést lennének kötelesek biztosítaniuk minden Finnország területén élő állampolgárnak - és ez a szám öt évre rá 100 megabit/sec-re nőne.

Természetesen a felhasználóknak továbbra is fizetniük kellene a szolgáltatásért ám nem lenne olyan személy, aki így akaratán kívül kimaradna a világháló nyújtotta lehetőségekből. A szolgáltatók ennek nem teljesen örülnek, mert a kiépítés költségeit nekik kell állniuk - aminek nagy részét feltehetőleg áthárítják majd a fogyasztókra. Azonban túl sok dolguk nem lesz: az ország lakosságának 85 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, és ebből 30,9 százalék szélessávú kapcsolat.

Keleten a helyzet változatlan

A bejelentés annyira nem meglepő a skandináv állammodellben, ahol a túlzott egészségügyi kiadásokból úgy próbáltak lefaragni, hogy a depressziós polgárok már nem utazhatnak el egzotikus nyaralásokra - tb pénzből.

Azonban a világ többi részén kicsit más helyzet - nálunk például a negyven százalékot sem éri el az internet-hozzáférés és a jóléti rendszerünk is más típusú gondokkal küzd. Pontosabban: a magyar háztartások 46 százalékában van számítógép, és azok 83 százaléka képes felcsatlakozni a világhálóra - ez 1,4 millió háztartást jelent. Ez  igen gyors növekedést jelent, mert 2005-ben mindössze 22 százalékos volt a háztartások internet-hozzáférési aránya.

Bár az iskolákban már az internet-hozzáférés megközelíti a száz százalékot, de ez még mindig nem elég a felzárkózáshoz. Így miniszterelnöki hivatal januárra kidolgozta a Nemzeti Digitális Közmű (NDK) ötletét, amely a legkisebb faluba is eljuttatná a minimum 6-10 megabit/sec-es internet-elérést Magyarországon. Azonban itt nem a szolgáltatók pénztárcáját használnák, hanem amennyire tudnának, annyira az unió költségeit terhelnék a projekttel, a maradékot pedig saját zsebből fizetné az állam - ami az NDK-tanulmány szerint meg is érné neki.

A dokumentum szerint a szélessávú internet terjedésével növekszik a hazai GDP, valamint növeli a versenyképességet és a társadalmi kohéziót is. Azonban a hálózat a szükséges bürokratikus iratok sokasága miatt belátható időn belül nem fog kiépülni. Így az a verzió valószínű, hogy mire a finneknél váltanak 100 megabit/sec-re, addigra nálunk leteszik az „alapkövet”.

Viszont nem mi vagyunk az egyetlen, aki így gondolkodik: Obama például 30 milliárd dollárt költött az évben a szeléssávú internet terjesztésére, míg Olaszországban ugyanez a keret 10 milliárd euróra, Ausztráliában pedig 43 milliárd ausztrál dollárra rúgott.

A mindenre jó világháló

A finn rendelet nem csak az internet-elérhetőséggel kapcsolatos, hanem az internet szerepének növekedését is jól jelzi - ami a pesszimisták szerint pár évtizeden belül mindent maga alá gyűr majd. Az alapvető funkciókon kívül (adatcsere, programozás, különböző médiafelhasználások, informálódás, kommunikáció stb.) már régóta olyan dolgok is kezdtek átkerülni az internet világára, amire a rendszer kitalálói álmukba sem gondoltak volna. Ilyen a randizás, az iskolába járás, a szerencsejáték, a közigazgatás - de a hackerek révén már a hadviselés is. Most nyitotta meg a kapuit az EU digitális könyvtára is, ami szintén egy viszonylag új folyamat jól látható eredménye.

Természetesen ez a folyamat nem véletlen: ha bármit el tudnánk intézni otthonról a számítógép előtt ülve, sokkal könnyebb lenne az életünk. Ezt a vágyat jelképezi a pénz világa is: az IT iparág a válságban is növekedést tudott elérni, úgy, hogy a szektor további munkahelyeket is képes volt létrehozni - szemben az általános elbocsájtásokkal - és az országok gazdasága számára továbbra is jól fizető adótermelőnek minősülnek az IT-cégek.

Mivel mind a gazdaságban, mind a társadalomban az internet egyértelműen pozitív dolog, ezért nyilvánvaló, hogy a jövő a finn vonal útján rajzolódik majd ki. A gyermekek informatikai alapképzése, a rendszergazdák számának megállíthatatlannak látszó növekedése, és természetesen a világ egy főre jutó számítógépszám átlagának ugrásszerű emelkedése - mind ennek a jele.

A kérdés csak az, ha az ivóvízhez való alapjogokat sem tudják számos helyen biztosítani, akkor az internetet hogy fogják?