Havas Henrik, mint mondta, nem szívesen beszél a pénzügyeiről. Pláne most, mikor rengeteg kollégája van munka nélkül. Aztán meglepő részletességgel beszámol róla, mikor, mivel mennyit keresett. S persze a nem mindennapi pályafutásához tapadó rendkívüli sztorik sem maradnak el…

„Maradjunk annyiban, hogy egy-egy könyvem kéziratáért sokmilliós előleget kaptam a kiadóktól, de ma már én adom ki a könyveimet” – kezdte Havas a bukszájának kinyitogatását. Majd folytatta: „Dolgoztam tévének havi négymillióért, és írtam napi tizenkét soros blogot az interneten havi 600 ezerért.”

A Borsnak adott interjúból később kiderült, a Tanár úr talán nem is az (újság) írással szedte meg magát: egy-egy hakni alkalmával óránként 150 ezer forintot gombol le a meghívóiról. Mint mondta, vezetett már konzervipari kongresszust, konferált a vállalkozók bálján, dirigált műsort jótékonysági esten a Kongresszusi Palotában, de olyan is előfordult, hogy 600 ezerért költött el egy vacsorát vidéki vállalkozókkal valamelyik eldugott kocsma különtermében.

Elárulta ugyanakkor, hogy vannak esetek, amikor még az útiköltséget sem hajlandó elfogadni. „Legutóbb Kósa Lajos felesége hívott meg Debrecenbe” – tette hozzá.

Szépen kaszált Havas a TV2-vel is. Amint azt a Tanár úr elmondta, csak a lelépti díja tizenkét millió forintot tett ki. Azonban azt is bevallotta: sokkal gazdagabb lehetne, ha engedett volna a „sötét oldal csábításának.” Nem csinál belőle titkot, hogy nem egyszer próbálták megvesztegetni pályafutása alatt.

„Jó régen a rendszerváltás után a DEMIS- székház-ügyben csináltam volna interjút a Nap tévében, előző este megjelent a lakásomon egy küldönc egy vastag borítékkal, és egy nagyon ismert szocialista politikus nevében kérte, hogy másnap legyek hozzá kedves. Kirúgtam és szóltam a főszerkesztőnek, de ezzel a politikussal azóta is kerüljük egymást, mert ugye egyikőnk sem tudhatja, hogy mi lett a pénz sorsa – vallotta meg Havas a bulvárlapnak. Ezzel azonban még nem ért véget a történet.

„A vicc az, hogy semmilyen bizonyítékom nem volt arra, hogy mit sefteltek az ifjú kommunisták a székházukkal. Aztán pár évvel ezelőtt szabályosan pályáztam egy fővárosi ingatlanra, a két illetékes önkormányzati bizottság engem támogatott, és akkor egy másik szocialista politikus küldönce kért tőlem néhány milliót. Azt is kirúgtam, de a pályázatot mégsem nyertem meg” – így a szabadszájúságáról ismert firkász.


S álljon itt még egy sztori, á lá Havas Henrik: „egyszer még kezdőként egy nyírségi téeszben csináltam riportot. Hazafelé valamiért túl lassan ment a Zsiguli, és kiszállva vettem észre, hogy sutyiban telerakták a csomagtartót jonatánnal.”

Gondolták volna, hogy Magyarország leggazdagabb újságírója előbb almával szedte meg magát, s csak azután vált milliomossá?