A brit bronzkori régészeti helyszínek között a Northamptonshire grófságbéli Irthlingborough és a Buckinghamshire grófságbéli Gayhurst a legismertebb, az itt feltárt négyezer éves temetkezésekben ugyanis az emberi csontvázak szomszédságában szokatlanul sok szarvasmarha-maradványt fedeztek fel. A régészeket már régóta foglalkoztatja, hogy miért is temették a szarvasmarhát az emberek közelében.

Irthlingborough-ban főleg szarvasmarha-koponyákat találtak, ennek alapján a szakemberek azt feltételezték korábban, hogy valamiféle szimbólumként hozhatták a tehenek-bikák fejét a távolból - olvasható a The Planet Earth (http://planetearth.nerc.ac.uk) című brit hírportálon.

Jacqueline Towers, a Bradfordi Egyetem PhD-hallgatója a szarvasmarha fogzománcában a stronciumizotópok összetételét vizsgálva kísérelte megoldani a rejtélyt. Az egyes tájakra, körzetekre ugyanis a stronciumizotópok más és más aránya jellemző. A talajból az izotópok bekerülnek a növényekbe, a vízbe, majd a táplálékkal beépülnek az emberek és az állatok fogzománcába, csontozatába. A stronciumizotópok aránya alapján nyomon követhető az emberek, az állatok vándorlása.

"Az izotópvizsgálat az egyetlen módszer, amellyel meg tudjuk határozni az emberek, állatok származási helyet, vagy legalább kizárhatjuk azokat a térségeket, ahonnan egészen biztosan nem jöhettek" - magyarázta a kutató.

Jacqueline Towers kollégáival az irthlingborough-i és a gayhursti temetkezésekből származó több szarvasmarhafogat is megvizsgált. Mint kiderült, a tehenek-bikák többsége végső nyughelyük közelében legelészett. Az Irthlingborough-ban talált fogak némelyikében olyannyira egyezett az izotópok aránya, hogy nagy valószínűséggel az állatok egyazon gulyából származhattak.

Ám a Journal of Archaeological Science című régészeti szaklapban publikált tanulmányból az is kiderül, hogy az állatoknak legalább egy része más vidékről származott. Az Irthlingborough-ban fellelt egyik szarvasmarha-koponya állkapcsából származó második őrlőfogban magasabb volt a stronciumizotópok aránya, mint ami az adott térségre jellemző. Ez azt jelenti, hogy az adott bika távolabbról, például Walesből vagy akár Skóciából is származhatott. Ám ugyanennek az egyednek a harmadik őrlőfogában, amely később fejlődik ki, már alacsonyabb volt a stronciumizotópok aránya. Ez viszont arra utal, hogy a fiatal állatot életének első évében hajtották át Irthlingborough-ba, ahol még néhány hónapig tartózkodott, mielőtt levágták.

A gayhursti temetkezésben elföldelt egyik állatnak igen alacsony volt a stronciumizotópok értéke, ami azt jelenti, hogy olyan térségből származik, amely gazdag a krétakorból származó mészkőben. A legközelebbi ilyen helyszín 25 kilométerre van Gayhursttől.
"A stronciumizotóp ugyan nem alkalmas arra, hogy pontosan meghatározzuk az egyed származási helyét, ám segítségükkel Irthlingborough és Gayhurst kizárható születési helyként némely állat esetében. Ez azt jelenti, hogy a helybéli lakosság távoli közösségekkel tartott fenn kapcsolatot és +csereberélte+ a szarvasmarhát" - magyarázta Jacqueline Towers.

Az eredmények arra is utalnak, hogy az eltemetett szarvasmarhafejeket nem a távolból érkező gyászolók hozták ajándékba, mivel az állatok legalább néhány hónapot töltöttek a térségben, mielőtt levágták volna őket.