Így szól az ORTT

Az előző héten megszületett az ORTT döntése a két országos rádióadóért vívott háborúban: November 18-tól az Advenio és az FM1 veszi át tőlük a sugárzási jogot, a saját adójukkal. A politikai adok-kapokban kismillió érv elhangzott mind a nyertes, mind az alulmaradt felekkel szemben, annyi azonban körvonalazódott, hogy a döntés végül egy MSZP-Fidesz egyezséggel születhetett meg, amely értelmében gyakorlatilag mindkét párt befolyási szférája kap egy-egy rádiót (Advenio-Fidesz, FM1-MSZP). A döntést Majtényi László, az ORTT független elnöke annyira nem bírta elviselni, hogy azonnal lemondott posztjáról, ostorozva az összes többi tagot.

A legnagyobb vita a kizárási szempontok után (amiket az előző cikkünkben boncolgattunk) az adható pontok körül alakult ki - elvégre ez alapján kell kihirdetni a két nyertest. Immáron hivatalossá vált adatok alapján a Danubius frekvenciájáért versenyzők esetében az Advenio 98, a Danubius 74, a Juventus 71 pontot kapott, míg a Sláger-frekvencia esetében az FM1 94-et, Danubius 75-öt, míg a Sláger 69-et. Azonban csak az első látszatra nagyok a különbségek, ugyanis mindkét pályázatnál egyetlen egy dolgon állt és bukott a dolog.

Összesen 100 pontot lehetett szerezni: 45-öt a műsorszolgáltatási díjjal, 40-et a programtervvel, 10-et rádiós tapasztalattal, 5-öt pedig egyéni vélemény alapján. Kivétel nélkül mind a hat pályázat maximális, azaz negyven pontot ért el a programtervéve, pedig már az elejtett mondatok alapján is biztosan lehet tudni, hogy egymástól igencsak eltérő ötletek voltak azokban felvezetve. Szintén maximumot írhatott be minden pályázat az egyéni rubrikába, és a rádiós tapasztalatok is egységesen kilenc pontnak számítottak - kivéve az Adveniot, mert neki csak nyolcnak. Tehát itt nem osztott nem szorzott, hogy valaki már egyszer, cirka 12 évig vitt egy országos frekvenciát, netán egy percig sem.

Ahol minden eldőlt, az a pénz világa volt. A Sláger 15, a Juventus 17, a Danubius 20 és 21 pontot kapott, míg a két győztes, az Advenio és az FM1 45 és 40 pontot írhatott fel ennél a résznél. Ez azért is érdekes, mert a Sláger egy közleményben cáfolta, hogy ő tette volna a legrosszabb ajánlatot. Ráadásul mindezt úgy hozták össze, hogy sokak szerint irreális ígéretekkel a csillagokat is lehozták az égről, amiért a Rádio1 ki is lett zárva - de a két nyertes valahogy mégsem részesült ugyanilyen bánásmódban.

Persze mindezt csak akkor tudhatnánk biztosan, ha minden pályázó megfogadná a Lehet Más a Politika (LMP) ajánlatát, és nyilvánosságra hoznák az összes benyújtott pályázatot. Ha ez megtörténne, akkor meg lehetne bizonyosodni arról, hogy tényleg van-e valami barna folt az ORTT-s pártdelegáltak ügyleteiben. Mert így csak erőteljesen bűzlik körülöttük minden.

Pártok és reakciók

Szerencsére nem az LMP volt az egyetlen, aki megpróbált fellépni a két nagypárt szervezkedése ellen. Az ORTT-tagok sorra kiadott különvéleményei mellett több neves politikus is felszólalt a frekvenciák védelmében: előbb Sólyom László államfő, majd a nagy nyomás hatására Bajnai Gordon kormányfő is szót emelt azért, hogy ne a pártérdek, hanem a szakmaiság győzzön a pályázatok során. Hangjuk éppen annyit ért, mint egy gyengekezű osztályfőnöké az órák közötti szünetben.

A döntés megszületése után is sorra jöttek a határozat elleni követelések: Dávid Ibolya MDF-je, az amerikai nagykövetség, a Magyar Újságírók Országos szövetsége, Kóka János (SZDSZ) a parlamentben, majd a már említett LMP. Egyesek csupán a konkrét döntés ellen tiltakoztak, de Kóka egy külön vizsgálóbizottságot akart felállítani, míg az LMP új médiatörvény bevezetését vetette fel, hogy elkerülje a hasonló eseteket.

De minden hiába. Orbán Viktornak ezzel a „gazdasági” üggyel egyszerűen „nincs dolga”, így a Fidesz az MSZP-vel karöltve hárított el minden próbálkozást a döntés megmásításával kapcsolatban. Utolsó, gyenge próbálkozásként Majtényi jelentette be, hogy nem hajlandó aláírni a két szerződést, de mivel minden tag rendelkezik aláírói jogkörrel, így ez sem okozott problémát. Csak a dolog hitelessége vesztett egy újabb „pontot”.

A Zemberek megmozdulnak

Természetesen nem csak a politika mozdult meg a döntés hallatán. Azon kívül, hogy a két kitúrt adó perrel, és egyéb jogi lehetőségekkel próbálja megtartani a frekvenciát, a hallgatók is szervezkedésbe kezdtek. Főleg a közösségi portálokon, de az internet és a való élet más helyein is spontán közösségek szerveződtek - a tiltakozók száma egyes mérések szerint megközelíti az egymilliót. Annyi biztos, hogy az IWIW-en legalább három klub foglalkozik a témával - mindannyian jóval 10.000 fő feletti taglétszámmal - egy online aláírásgyűjtő íven pedig több mint 840.000 név szerepel, és minden szám percről percre növekszik. A Sláger rádió egyes műsorvezetői már attól is tartanak, hogy a tömeg irányíthatatlan lesz, és tombolni kezd...

Ennek oka csak részben az adóhoz való hűség, vagy a politikai korrupció elleni „felkelés”: egy pár napja publikált felmérés szerint az emberek háromnegyede főleg a zene miatt hallgat rádiót, és az új adók mindegyike kevesebb zenét ígér, mint amit a mostaniak szolgáltattak. Ráadásul a mostani két országos adó nagyon jól belőtte az emberek túlnyomó részének zenei ízlését, amelyen bármilyen változtatás nagy valószínűséggel a hallgatók számának csökkenésével járna.

Hogy végül lesz-e valami érdemi lépés a legújabb pártmutyival szemben, vagy ez is ugyanúgy eléri a célját mint a többi, az egyenlőre kérdéses. Annyi azonban elmondható, hogy a két nagypártnak ezúttal sikerült valami olyasmibe belenyúlnia, ami nemcsak eléri a hazai ingerküszöböt, hanem rendesen orrba is veri azt. Így bármi megtörténhet.