A Fidesz elnöke erről Martonyi János, Jeszenszky Géza volt külügyminiszterek és Csaba László közgazdász "Helyünk a világban" című könyvének keddi bemutatóján beszélt, Budapesten.

Orbán Viktor beszédében úgy vélekedett, a teljes önfeladás politikája ma is jelen van a magyar közéletben és külpolitikában, ami szerinte elfogadhatatlan. Példaként említette, amikor a magyar miniszterelnök román kollégájával koccint Erdély elcsatolásának évfordulóján, illetve azt, hogy szerinte a magyar kormány megpróbálja szembefordítani a magyart a magyarral.

Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a jövő évi költségvetés tervezetét is az önfeladás politikájának tekinti, amely valójában nem is egy költségvetés, hanem az "ország felszámolási eljárásának a tervezete".

A pártelnök hosszan szólt a "magyarság küldetéséről" a külpolitikában. Hangsúlyozta azonban, bármilyen küldetést is fogad el a magyarság, ha annak meg akar felelni, akkor az első feladat az, hogy saját magát erőssé tegye. Legyengült ország ugyanis semmilyen küldetést nem tud sikeresen teljesíteni - hívta fel a figyelmet, rámutatva: a magyarság helye Európában, Közép-Európában és a Kárpát-medencében van, még akkor is, ha emiatt "az egyszerű mondat miatt Szlovákiában esetleg rendkívüli parlamenti ülést hívnak össze".

Kiemelte: a magyarok küldetése a külpolitikában az elkövetkező egy évtizedben az új, nagy közép-európai térség megteremtésében való szerepvállalás.

Orbán Viktor kifejtette: a kötet Trianonról szóló részében a szerzők rámutatnak a magyar közgondolkodás, nemzetgondolkodás kétfajta szélsőségére és veszélyére, amit ő maga is érvényesnek érez a mai napig. Az egyik - fejtette ki - torzító hatású "szélsőség" csak a bajokat, kudarcokat veszi észre a magyar történelemben, mintha valamilyen elkerülhetetlen végzete volna ez a magyaroknak, "mintha a világ összefogott volna ellenünk".
A másik veszély úgy hangzik: "merjünk kicsik lenni", ahonnan a Fidesz-elnök szerint már csak egy lépés, hogy "merjünk egyáltalán nem lenni, (...) ne merjünk magyarok lenni".
Mindkét "szélsőség" és a belőle levezetett külpolitika zsákutcába vezet, mert mindkettő elfordul a valóságtól, a józan észtől, az emberektől - fogalmazott.

Hozzátette: ez a két okfejtés játszik szerepet abban, amikor azt mondják, a magyarság nem találja a helyét a világban. Szerencsére azonban - emelte ki - az emberek hajlamosak józanul dönteni külpolitikai kérdésekben, erre példa az uniós csatlakozásról szóló népszavazás is, ahol nemcsak jól, hanem józanul döntöttek az emberek.

Orbán Viktor feltette azt a kérdést, vajon miért érzi úgy a polgári oldal húsz éve, hogy Nyugaton demokratikusabbnak, politikailag korrektebbnek tekintik a volt kommunistákat, mint a polgári erők képviselőit. A válasz szerinte az lehet - s ez szerinte a nyugatról nem volt érzékelhető -, hogy 1956 után Közép-Európában és főként Magyarországon az "eszmehű" kommunisták világa után eljött a "hatalomhű" kommunisták ideje, akiknek - mint mondta - teljesen mindegy, milyen eszme nevében kell gyakorolni a hatalmat, ugyanis ők nem eszmékhez, hanem a hatalomhoz hűek. Óriási hiba - mutatott rá Orbán Viktor -, hogy a Nyugat az "eszmehű" kommunisták térvesztését és a "hatalomhűek" térnyerését a nyugati értékekre való fogékonyságként értelmezte.

Hangsúlyozta: a jelenlegi magyar jobboldal "józan ész talaján álló, nemzet iránt elkötelezett, nyugatos részének" - ami nem jelenti a Kelet értékeinek tagadását -, határozottan nemet kell mondania nemcsak a kormányzati "szélsőségek" jelenségére, hanem arra az erőszakra is, amely a törvényeken kívül akarja megtalálni a megoldásokat a problémákra.