Steve Nash (35): A Phoenix Suns veterán irányítóját, kétszeres alapszakasz MVP-t a tavalyi szezonban sok kritika érte, hogy nem támadja a gyűrűt elég agresszíven. A „Hair” Canada becenévre hallgató játékmester ezt azzal magyarázta, hogy mindegyik csapattársát ki kellett szolgálnia labdákkal, így ő maga nem tudott kellően a pontszerzésre koncentrálni. És tavaly ugye ott volt egy bizonyos Shaquille O’ Neal, akivel a Phoenixnek a rájátszásba sem sikerült bejutnia. Ám a 2009-2010-es szezonban most minden más! O’Neal a Clevelandbe szerződött „James király” mellé, Nash pedig régi fényében tündököl.

Jelen cikk megírásakor a Phoenix 7 győzelmét mindössze egyetlen vereség „csúfítja” el, ez az utóbbi évek legjobb szezonkezdete a napocskáktól, ezt Nash statisztikái is alátámasztják. Meccsenként átlagban 13,4 gólpasszt ad társainak – ami jelen pillanatban ligaelsőséget jelent ebben a mutatóban –, és átlagban még 19 pont beszórására is van ideje. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy januárban már 36 esztendős lesz, ha az alapszakaszból hátralévő bő hetven meccsen is ilyen formát tud nyújtani, akkor lehet, hogy meglesz az a harmadik MVP-trófea is.

Grant Hill (37): Az 1994-es év újonca címet – nem véletlenül – megosztották Jason Kidd és Grant Hill között. Ám amíg Kidd karrierjét többnyire nem tarkították különféle sérülések, nyavaják, addig a „Pippen klón” nem volt ilyen szerencsés. Pedig milyen szép volt minden a 2000-2001-es szezonig! Hill volt az akkori csapatának, a Detroit Pistonsnak a mindenese. Pontszerzésben, lepattanódásban, gólpasszban is félelmetes volt, amolyan igazi „all-around” játékos, aki bármilyen mutatóban csapata legjobbja tudott lenni. 2000 nyarán az Orlando Magicbe szerződött, ahol mindössze 4 meccsen tudott pályára lépni súlyos bokasérülése miatt.

Ez a sérülés egészen a 2007-2008-as szezonig elkísérte, ám új csapatának, a Phoenix Sunsnak az orvosai valóságos csodát műveltek vele! A 2008-2009-es szezonban mind a 82 meccsen játszott, karriere alatt erre egyszer sem volt példa. Egészségesnek tűnik. Habár már nem rá épül a csapat, ha megrázza magát, még így 37 esztendősen is tekintélyt parancsoló eredményekre képes. Nyolc meccs alatt 4 dupla-duplát (két főbb statisztikai mutatóban is 10 egység felett) teljesített, és jelen pillanatban csapata második legjobb lepattanózója. Reméljük, jó szerencséje továbbra is kitart!

Ben Wallace (35): „Big Ben”, az év védőjének négyszer megválasztott, a nyáron visszavonulását fontolgató ex-Pistonsos brutális védőjátékos visszatért a régi sikereinek színhelyére. Magához képest elég szánalmas teljesítményt nyújtott a tavalyi évben a Cleveland Cavaliers mezében, el is cserélték a nyáron a napocskákhoz. A Phoenix Suns csapatának azonban nem kellett, szinte azonnal elpasszolták a Detroit Pistonsba. Ám azóta mintha kicserélték volna! Nem, azért nem esélyes az év védője megtisztelő címre, de itt-ott már össze lehetne téveszteni a régi énjével. A Philadelphia elleni meccsen 16 pattanót tépett le, ezt nem egészen 30 perc alatt szorgoskodta össze. A várakozásokkal ellentétesen a kezdőötösben számít rá John Kuester edző, de persze ehhez szükséges volt a két másik center, Kwame Brown és Chris Wilcox bénázása is.

Zydrunas Ilgauskas (35): Ha a Cleveland Cavaliers arca LeBron James, akkor a múlt és jelen bálványa Zydrunas Ilgauskas, azaz egyszerűen csak „Z”. A kétszeres all-star center az 1997-98-as szezon óta erősíti a Lovagok keretét, így Dávid Kornél is a csapattársa volt azalatt a négy meccsen, amire pályára léphetett 10 napos szerződéséből. Ám ebben a szezonban mindenki úgy vélte, hogy Shaq színrelépésével a litván center már nem fog tudni maradandót nyújtani. Tévedtek. Ilgauskas hozza azt, amit elvárna tőle az ember, sőt többet is. Habár pusztán statisztikailag O’Neal jobb nála, valójában ez megtévesztő adat, mert „Z” megbízhatóbb. Ez az utolsó éve a ligában, tehát szurkoljunk neki, hogy a szezon folytatása méltó legyen a karriere fénykorához.