November 16-án a magyar nemzeti bank bevonja a papír 200 forintosokat, melyeket a június 15-én már bevezetett fém 200 forintosok váltanak fel. Ennek szükségességét a papírpénz rövid élettartalmával – kopás, szakadás – magyarázzák, a fémpénztől pedig elsősorban nemzetgazdasági megtakarítást, illetve az euróra való átállás megkönnyítését várja a Magyar Nemzeti Bank. Hazánk történelemben hasonló eseményekre már többször volt precedens, így a mostani helyzet egészen biztosan nem fog problémát okozni, mindössze szokni kell. Főként azért, mert 2013-ban az euró kerül bevezetésre, leváltva eddigi fizetőeszközünket, a jó öreg forintot.

Itt az alkalom, hogy áttekintsük a magyar történelem során használatban lévő fizetőeszközök rövid történetét.

Mi is a pénz?

„Pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig, mint állandó fizetési eszköz használatos. Átadásával dolgokat lehet megvásárolni illetve adósságokat törleszteni (...) A pénz attól fizetési eszköz, hogy mint csereeszköz, jogilag érvényes tranzakciót hoz létre.” – írja a Wikipédia.

Fizetőeszköz bármi lehet tulajdonképpen, gondoljunk csak a cserekereskedelemre, amikor a pénz nem jelenik meg fizikailag, szerepét az elcserélendő másik tárgy pótolja. Ennek két hátránya van, az, hogy nincs feltétlenül azonos hasznossági értékben a két árucikk, valamint az állam által igen nehezen ellenőrizhető, így nem lehet adót kivetni utána.

Hazánk fizetőeszközei

A kezdetek

A magyar pénzverés kezdetét első királyunk, I. (Szent) István uralkodásától számítjuk. Már ebben az időben is a nyugati, főként a német nyelvterület szokásit követtük, hiszen bajor mintára történt az első pénzverés: 510 darab obulust, azaz féldénár került forgalomba. Pénzhamisítás természetesen már ebben a korban is létezett, ennek a megakadályozását úgynevezett sziglák akadályozták meg, melyek apró kis jelek, vésetek voltak a pénzérméken, ezek I. András királyunk pénzérméin már megfigyelhetőek. Az uralkodó arcképét először Salamon király pénzein láthattuk és III. Béla idejében már megjelent a pénzérméken a kettős kereszt, ami a mostani címerünkben is látható.
Az Árpád-házban országunk csak dénárokat illetve obulusokat készített, melyek rendkívül sokfélék voltak, amit a következő évi pénzcserével, és az ezzel járó új veretek kibocsátásával lehet magyarázni.

A pénzverés reformja Károly Róbert 1323. január 1-i rendeletével kezdődött, ugyanis elrendelte a királyi báni dénárok verését, nyolcadrészig égetett ezüstből. Zsigmond király korában megjelent a négyelt címer az új pénzén, a fityingen.



A Habsburg-kor

A Habsburg uralom alá került ország pénzverését 1548 után az alsó-ausztriai kamara ellenőrizte, és ebben a korban II. Rudolf híres éremvésnökének, Abondiónak jóvoltából igen szép tallérok készültek.

A tallérokat az aranyforintoknak, és a dénároknak, tehát a régi magyar pénzrendszernek a folytatásaként verték. Dénárt utoljára Mária Terézia veretett, 1766-ban, 1786-ban az aranyforintok verését is megszüntették. Ebben az időben a pénzek többsége Körmöcbányán készültek, de működtek nagybányai, pozsonyi, és kassai verdék is. Érdekesség, hogy II. Rákóczi Ferenc külön pénzt veretett a kuruc felkelés számára Erdélyben, és az elfoglalt bányavárosokban. 1802-ben a bécsi valuta, azaz a karjcár használata lépett érvénybe.

Bécsben, 1856-ben egy pénzügyi kongresszust tartottak, melynek eredményeként 1875-től kezdődően tallérokat vertek, ezüst és réz váltópénzekkel együtt. Ezek az I. világháborúig voltak érvényben, ugyanis utána acélból készítették, tekintettel arra, hogy a hadiiparnak szüksége volt többek között a rézre és a nikkelre is.

Modern idők – út a forintig

A Tanácsköztársaságban korona-fillér rendszer volt érvényben, melyet 1925-ben, a pengő-fillér pénzrendszer váltott fel.

A második világháborúban Magyarországon volt a világtörténelem legnagyobb inflációja, tehát pénzromlása. A pengőt millpengő, majd billpengő, végül adópengő váltotta fel, nem sok sikerrel. Az infláció csúcspontján egy hatalmas bőröndnyi pénzért is alig lehetett némi élelmiszert vagy ruhát vásárolni. 1946-ban ennek a rendkívül tragikus helyzetnek a stabilizáció során bevezetett új pénz, a forint próbált véget vetni, sikerrel. (1 forint 0,0757575 gramm aranynak felelt meg.)