A Vészhelyzet és más népszerű tv-sorozatok műsorait nézve azt látjuk, hogy a doktorok még a sürgősségi ügyeletben is drámai módon, de izgalmas magánéletet élnek, és néha futnak ugyan a beteg azonnali ellátása érdekében, ám a jól szervezett felvételi rendszer jóvoltából minden remekül intéződik.

Aki akár betegként, akár orvosként ebbe a helyzetbe belekóstolt, az rádöbbenhet, hogy a valóság egészen más. Ráadásul nemcsak az van igazi veszélyben, akit valamiért szirénázó mentő szállít a gyógyintézetbe, hanem az ügyeleti munka az ott dolgozók számára is rendkívüli megterhelés.

Michael Joannidis és munkatársai 30 kollégájuk egészségi állapotát követték a 24-órás szolgálat során, folyamatosan. A vizsgált doktorok valamennyien egészségesek voltak, többségük férfi, átlagos életkoruk 35,5 év. A sürgősségi ügyelet az európai rendszernek megfelelően a 8-órás munkanap után kezdődött, és másnap reggelig tartott.

A doktorok a vizsgálati napon úgy dolgoztak, hogy szívműködésüket folyamatosan, EKG-műszerrel fölvették és vérnyomásukat is rendszeresen mérte az automata. A nap kezdetén és végén is részletes laboratóriumi vizsgálat történt.

Az ügyeletes orvosok EKG-felvétele igazolta, hogy éjjel és nappal egyaránt gyakrabban volt a szívműködésük szabálytalan. A vérnyomás is megemelkedett és az egész ügyeleti időben magasabb volt, mint a szokásos munkanapon.

A kedvezőtlen stress, a distressz hatását bizonyította azoknak a hormonoknak a fokozott termelődése, amelyek a fokozott feszültséget, izgalmat jelzik. A laboratóriumi leletben a gyulladásra utaló eltéréseknek az az emelkedett szintje látható, amely az érelmeszesedéses folyamatnak, a koszorúér-betegségnek a jelzője.

Az Innsbrucki Egyetem munkacsoportja most adatokkal igazolta, hogy a nagy pszichés feszültséggel járó, ugyanakkor fizikailag is megterhelő, 24-órás ügyeleti időszak mérhetően fokozott terhelést jelent az orvos szervezete számára.