A két biológus 1981-ben az egyik kis vulkanikus szigeten, Daphne Majoron egy bevándorolt, észrevehetően nagyobb testű, masszívabb csőrű, szokatlan énekű közepes földipintyre (Geospiza fortis) lett figyelmes, amely rendelkezik a földi kaktuszpinty (Geospiza scandens) néhány jegyével. Hét generáción, több mint 28 éven át követték a jövevény utódainak sorsát - írják az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS, www.pnas.org).

A negyedik generáció tagjai egy súlyos aszály miatt kettő kivételével mind kihaltak. Innen fogva ez a vonal, amely örökítette a szokatlan éneket és küllemet, genetikailag elszigetelődött, mivel az utódok csak egymás között voltak hajlandók párosodni, az "őslakos" közepes földipintyekkel nem. Úgy tűnik, ebben az elkülönülésben szerepet játszott a szokatlan ének, amellyel eredetileg a jövevény utánozni akarta az itteni éneket.