Nagyokat pukizik a török E. T.
Unod a jó filmeket? Túl igényesek a számítógépes effektek? Könyöködön jönnek ki a megkoreografált bunyós jelenetek, és herótod van a kidolgozott dramaturgiától? Itt a megoldás! Csemegézz velünk a ZS-kategóriás alkotások legmélyéről!
2009. november 21. szombat 16:59 - Forró János
Csodálatos világba kalauzolunk téged, nyájas olvasónk. Engedd, hogy érted jöjjön a török Superman, és szélsebesen szállva a ZS-kategóriás csúcsfilmek (vagyis azon filmek, melyek a legtávolabb helyezkednek el az A-kategóriás művektől) varázslatos, hol kacagtató, hol idegborzongatóan vérfagyasztó birodalmába repítsen. Találkozni fogsz a szomorú óriásteknőssel, bepillantást nyerhetsz a gonosz süteményember sötét praktikáiba, és megismerheted a török filmművészet két meghatározó gyöngyszemét is.
Nincsen pontos meghatározása annak, hogy mi alapján sorolunk egy-egy filmet A, B, C (vagy éppenséggel ZS) kategóriákba, de az osztályozás általában a film értékességének függvénye; azaz A (vagyis értékes) kategóriát kap egy művelődésszempontból megfelelőnek minősített alkotás, míg nem értékes (B vagy C) osztályzatot kapnak az ennek nem megfelelő filmek. A mozik ilyetén besorolásával csak az a probléma, a jó és a rossz, értékes és értéktelen nem igazán egzakt, vagyis könnyen megfogható fogalmak. A betűs fémjelzés értékszempontok alapján történő meghatározását tehát mindinkább egy sokkal egyértelműbben megragadható aspektus váltja fel, nevezetesen a forgalmazói érdek (értékes az, ami eladható).
Büszkén állíthatjuk, hogy a panteonunkba bekerült alkotások egyik fent említett kritériumnak sem felelnek meg! Hogy ez az olyan szar, hogy már jó, vagy az olyan szar, hogy tényleg szar kategória-e, döntsétek el ti. Egyedül azt sajnálom, hogy a tartalmi keretek okán csak ilyen kicsi merítést tudok nyújtani, mert elhihetitek: ezrével nyüzsögnek a neten az ígéretesebbnél ígéretesebb ZS-videók.
A török szupermen megmenti a világot!
ZS-faktor: 9/10
Annyira jó lett volna nem rögtön az elején lelőni a török filmipar aduászait, de túl nagy volt a kísértés, hogy ne őket tegyem előre. 1978-ban került a mozikba a legendás, angol-amerikai koprodukcióban készült Superman, és mikor a török producerek megnézték, hasukat fogták a röhögéstől.
„Háháháháháháhá! Nézd már, Habib komám, milyen béna egy film! Hogy repül már a szuperember, tökre látszik, hogy mozgatják!”
„Valóban elég gázos, Mahmud, de most eszembe jutott valami! Dolgozzuk fel mi is ezt a történetet, mutassuk meg a jenkiknek, hogy ki az úr a moziban!”
Egy évvel később pedig elkészült a Süpermen dönüyor. Elég is a szóból, lássuk, hogyan menti meg a világot Törökország szuperhőse!
