Fellegek gyűlnek

Barack Obama csak nemrég távozott Kínából, ám a demokrácia, és a népi engedetlenség magvait máris elvetette - legalábbis könnyen lehetne e szemüvegen keresztül is szemlélni a mostani kínai eseményeket. Hengag tartományban, a Xinxing bányánál - az orosz határhoz igen közel - tiltakozók, nagyrészt nők és fiatalok csaptak össze a rendőrséggel. A tömeg azon bányászok családtagjaiból állt, akik a vasárnapi bányarobbantásban meghaltak, vagy a föld alatt rekedtek.

Eddig csak annyi derült ki az egész esetből, hogy vasárnap a gáz mennyiséget egy bizonyos veszélyességi szintet a bányában, 500 méterrel a föld alatt. A munkásokat megpróbálták kimenekíteni, de a sújtólégrobbanás előbb bekövetkezett és 528 bányász élete került veszélybe. Bár a többségüket időben kimentették, de páran - egyes jelentések szerint négyen - még a beomlott járatokban raboskodnak, és a hírek szerint több halott is van - a legutóbbi jelentés 104-et számol. A robbanás akkora volt, hogy a bányától távolabb lévő házak ablakai is betörtek.

A demonstráció az után kezdődött, hogy egy újabb robbanás történt Hunan tartomány egy bányájában, ahol legalább 11-en vesztették életüket. A tömeg, akik nagyrészt bányász-családtagokból állt, és azért gyűlt egybe, hogy hírt kapjon a bányászokról, mert az illetékesek nem hajlandóak semmilyen információt kiadni.

„Miért van a mobiltelefonjuk (az illetékeseknek) kikapcsolva napok óta? Mi lehet az ok e mögött? Miért nem válaszolnak nekünk? Mikor fognak válaszolni, és tudatni, hogy mi történt odalenn?” - kérdezi az egyik demonstráló. „Egy hivatalnok sem halt meg odalenn. Akik meghaltak, azok mind bányászok voltak. A hivatalnokok élnek, a bányászok meghaltak. Egyetlen hivatalnok sem ment le abba bányába!”- üvöltötte egy másik.

A szokásos módszer

A kommunista diktatúra a megszokott módon kezelte a helyzetet: rendőrökkel és a bánya biztonsági szolgálatával lezáratta a helyszínt, majd némi erőszak után két részre szedte a tömeget. Egy részüket a bánya táboraiba terelték - mintha fogolytábor lenne - másik részüket pedig fehér furgonokban szállították el. Több nőt is erőszakkal ültették be, akik hiába sikoltottak. A járókelőket elterelték, és a sajtó munkáját is jelentősen akadályozták.

Sem a kormány, sem a bányászati cég (Heilongjiang Longmei Bányászati Társaság) nem hajlandó kommunikálni az esetet: teljes a csend, a családtagok bizonytalanságát pedig erőszakkal hallgattatták el. Annyi biztos csak, hogy a központi kormány ügyészei már a helyszínen vannak, hogy kiderítsék, kinek a felelőssége a katasztrófa.

Kínában egyébként igen kockázatos szénbányásznak állni. Bár a fizetés jóval az átlag fölött van - hisz ők szolgáltattják az ország energiatartalékának 70 százalékát -, de a Kína szénbányáiban többen halnak meg, mint a világ bármely más szénbányáiban. Idén ez a sokadik baleset volt, és legalább 1174 ember halála köthető ezekhez. Tavaly pedig több mint háromezren vesztették életüket hasonló szerencsétlenségek során.

Bányászok a birodalom tartóoszlopának repedései?

2007-ben is történt egy hasonló eset: Shandong tartományban 180 bányász vesztette életét, amikor munkahelyüket elöntötte a víz. Akkor a hozzátartozók hasonló módon reagáltak arra, hogy az illetékesek nem voltak velük hajlandóak semmit közölni: dühöngve gyűltek a társaság elé, és kövekkel zúzták be a cégnek otthont adó épület ablakát.

A megmozdulások nem csak azért érdekesek, mert az ilyeneket a kínai kormány nem tolerálja, és demonstrációt rendszerint követő erőszakosság miatt nagyon ritkán történik meg. Hanem, mert ezeket most nem a diákság, az értelmiség, vagy egyéb, kommunista ideológiaképpel ütköző népréteg tartotta, hanem a rendszer által istenített munkásság. És ha már egy diktatúra azokat sem tiszteli, akikre építkezik, ott bizony megjelennek a repedések…

Talán az ilyen, és ehhez hasonló esetek arra is jók lesznek, hogy Kína előbb álljon át a Zöld, és egyéb nem szén-bázisú energiára.