Fel-fel dobott kő

A költségvetés parlamenti zárónapján sok kérdés felmerült a Tisztelt Házban - ezek egyike volt a kvótapénz. Mint az ismeretes, a kiotói egyezmény értelmében minden ország maghatározott mennyiségű szén-dioxidot bocsájthat ki évente. Ám aki a meghatározottnál többet akar, az megveheti más országoktól az ő kibocsájtásuknak egy részét - már ha meg tudnak állapodni az árban. A kapott összeget az adott ország zöld beruházásokra köteles költeni, így a vevőnek sem kell magyarázkodnia a környezetszennyezésért, és az eladó is a „nagyobb jó érdekében” juthat pénzhez.

Magyarország - mint minden nem ipai nagyhatalom - hagyományosan az eladók sorát gazdagítja, a vevők pedig a igen széles körből kerülnek ki: Spanyolország és Japán is szerepelt már a listán. Tavaly 28,2 milliárd forintnyi CO2 értékesítettünk Belgiumnak és Spanyolországnak és még 8 milliárdnyit egy japán magáncégnek - ám ezen pénzek jó része még az idei év végére sincs elköltve - vagy akár beidőzítve - ami több okból problémás.

Mellékhatások

Egyrészt, ha mi nem fordítjuk belátható időn belül zöld célokra a kvótáért kapott összeget, akkor a vásárló - vagy épp vásárolni készülő - országoknak megroppan bennünk a bizalma, hiszi a pénz nem jó helyre megy. Így nem fog tőlünk vásárolni, sőt aki akart, az is néz más piacot - elvégre van elég eladásra szánt kvóta. Sokak szerint ezért volt az, hogy Japán nem a tervezett módon tőlünk, hanem Csehországtól vásárolt 110 milliárd (!) értékben CO2 kvótát. Ugyanis mi nem nagyon iparkodtunk elkölteni azt a 28,2 +8 milliárdot.

Eddig ebből 15 milliárd ment el a panelprogramra, és nemrégen újabb kettőt rendeltek hozzá, de hogy a nagyjából 17 milliárdnyi „maradék” sorsa mi lesz az eddig hatalmas kérdőjel. A kormányt többször, több helyről érte az a vád, hogy a pénzzel csupán a költségvetést kívánják foltozgatni, illetve a jelenleg igen magas tartalék mértékét növelni. (legutóbb az LMP vette fel az ügyet).

Értelemszerűen a másik probléma, hogy ha a pénzt hagyjuk állni, akkor a beruházások egye drágábbak lesznek, így ugyanabból pénzből kevesebb zöld beruházásra futja majd. Az sem mellékes, hogy ha ezt a maradék pénzt is mind a panelprogramra fordítanák, akkor nem csak az ország energiafüggősége, és az emberek gázszámlája csökkenne, de új munkahelyek jönnének létre, több adóbevétel termelődne az elvégzett munka után - és feltehetőleg a jelenleg haldokló hazai építőipart is kirángatná a szakadékól.

Valami hasonló magyarázattal esett neki hétfőn a Fidesz Szabó Imre környezetvédelmi miniszternek, első hallásra kissé elképesztő számokat mondva. Szabó persze elmondta, hogy a számok nagyon rosszak, és hogy semmi közük a valósághoz - de azt továbbra se mondta meg, hogy mi lesz a még bent maradt kvótapénzzel.

A zöld párt kiállása

Az ügyből elege lett a Lehet Más a Politikának is, és ha már zöld - környezetvédő - pártként aposztrofálják magukat, akkor fogták és kiálltak a kvóta-kereskedelmi rendszer átláthatóbbá tétele mellett - a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a múlt héten napvilágot látott jelentésére hivatkozva. A párt olyan rendszert követel, amelyben világosan láthatók a kibocsátás-kereskedelemből származó bevételek, és ellenőrizhető ezek felhasználása annak biztosítása érdekében, hogy azok valóban az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgálják. Így kiállnak az ombudsman azon javaslata mellett is, hogy hozzanak létre egy elkülönített klímavédelmi alapot.

Már csak azért sem ártana kezelni ezt a helyzetet, mert a koppenhágai klímacsúcs közeledtével igen csúnyán néznek mindenkire, aki nem megfelelően zöldül - és az átláthatatlan, el nem költött pénz pedig minden, csak nem megfelelő. Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke például vasárnap jelentette ki, hogy „a világ országainak eddigi vállalásai az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére nem elegendők a klímaváltozás elleni hatékony küzdelemhez.”

Ha ezt a mondatot kicsit magunkra vesszük, akkor beláthatjuk, hogy ha most, az eddigi „elégtelen” vállalások sikeres teljesítése sem megy, akkor igen nagy letorkollások várhatóak Koppenhága után. Mivel a soros magyar EU-elnökség is ez időre datálható, így nem ártana az előtt lépni valamit, mielőtt elnökként mindenki ránk figyel, és bírálatok tárgyai leszünk. Főleg Áder János EP-lépviselő azon mondata után, hogy az EU „nem hagyhatja figyelmen kívül Magyarország és a többi közép-kelet-európai tagállam klímavédelem terén eddig elért eredményeit.”