„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” – szólt azon a bizonyos decemberi vasárnapon a nemzeti-konzervatív szekértábor által sorsdöntőnek, balliberális oldalról viszont felelőtlennek kikiáltott kérdés.

A határon túli magyarság, illetve az anyaország közötti kapcsolat jogi alapra helyezését célzó referendum egy rendszerváltás óta izzított nemzeti törekvésre tehetett volna pontot. Az 1989-es békés átmenettel szinte egy időben jelentkezett az össznemzeti gondolat: Magyarország tegye lehetővé a trianoni békediktátum következtében az anyatestből kiszakadt országrészek hazánkfiainak magyar állampolgárságát, a nemzet erkölcsi összeforrását.

A „sorsdöntő” népszavazást a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte (2003. augusztus 13.), s miután az Országos Választási Bizottság zöld utat adott az indítványnak (2003. szeptember 18.), valamint összegyűlt a referendumhoz szükséges aláíráscsokor (2004. július 2.), Mádl Ferenc köztársasági elnök 2004. december 5-re kitűzte a voksolást (2004. október 24.)

Elkeseredett kampány a „magyarokért”

A bejelentéstől kezdve a kórház-privatizáció kérdésével egybekötött népszavazásig elkeseredett kampányküzdelem folyt a jobb- és baloldali szekértábor között. Az Orbán Viktorral az élen a „jó ügyért” harcoló Fidesz, amely nemzeti sorskérdést igyekezett faragni a referendum kimeneteléből, azzal érvelt, a magyarság csak a népszavazással, illetve az igenek győzelmével lábalhat ki a trianoni békeszerződés okozta traumából.

Vele szemben az akkor már Gyurcsány Ferenc vezette szocialisták kezdetben konfliktuskerülő magatartást tanúsítottak, majd egyre élesebben kezdtek a nemre buzdítani, mondván, az egész népszavazás a Fidesz szavazatmaximalizálását szolgálja, különben is a kérdés átgondolatlan, mert egy sor gyakorlati problémát vet fel a szociális ellátástól kezdve a szavazati jogig.

A szocialisták és a velük koalícióban kormányzó liberálisok úgy vélték, a magyarság összetartozásának XXI. századi formáját az akkor már hazánkat is magába foglaló európai közösségben kell keresni.

Sok hűhó semmiért

Az elkeseredett kampányt követő szavazás végül egyik oldal felé sem döntötte el a küzdelmet, ugyanis érvénytelennek bizonyult. (Lásd keretben.) Igaz, ez tulajdonképpen a Fidesz, és a vele vállvetve korteskedő nemzeti-konzervatív tábor vereségét jelentette.

Orbánék a maguk részéről a magyarságnak a szocialisták részéről lekevert hatalmas pofonról beszéltek, a Gyurcsányi aknapolitikát kárhoztatva az emberek érdektelenségéért. Az MSZP a népszavazás után védekezésre kényszerült, s azzal érvelt, az emberek bölcsen döntöttek, mikor tartózkodtak állást foglalni egy rosszul feltett, s ezért jól nem is megválaszolható kérdésre. A jobboldal által rájuk aggatott „hazaáruló” titulust máig azonban annak ellenére sem sikerült leráznia magáról, hogy a népszavazást követően a határon túli magyarság képviselői, az egész hazai politikai elitet felelőssé tették a magyar emberek elbizonytalanításáért.

A kérdés rendezése? Talán majd jövőre…

A sikertelen népszavazási kísérlet óta eltelt időben a jobboldal holdudvara inkább kevesebb, mint több sikerrel igyekezett a nagypolitika porondján tartani a kettős állampolgárság ügyét, igaz, a háttéregyeztetéseken, külügyi szakbizottsági üléseken rendre előkerült a kérdés.

A pártok közötti, kivételesen békésnek nevezhető, ráadásul sokáig kézzelfogható eredménnyel kecsegtető egyeztetési folyamatnak idén október közepén lett vége, mikor az ellenzéki frakciószövetség három tagja, Semjén Zsolt (KDNP), Simicskó István (KDNP) és Németh Zsolt (Fidesz) önálló törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, hogy megkönnyítse a határon túli magyarok magyar állampolgársághoz való jutását.

A némileg váratlan kezdeményezésre a szocialisták elutasítóan reagáltak, mondván, a javaslat továbbra sem tartalmazza azokat a garanciákat, amelyek szavatolják a két „sarokkérdés”, vagyis a választójog és a szociális ellátásra való jogosultság kérdésének tisztázását. Az MSZP ráadásul azt is nehezményezte, hogy az ellenzéki pártok a törvényjavaslat benyújtásával „kiugrottak” az egyeztetési folyamatból.

A javaslat jelenleg az Országgyűlés asztalán fekszik, a parlamenti többség azonban aligha lesz meg az elfogadásához. Ez azonban, tekintve, hogy a ciklusból már mindössze szűk fél év van hátra, a választás toronymagas esélyeseként a Fidesz-KDNP-t a legkevésbé sem érdekli. Mint azt a pártszövetség a közelmúltban többször is világossá tette, hatalomra kerülésük esetén egyik első lépésükként mindenképpen törvényt alkotnak a kettős állampolgárságról.