Aáry-Tamás Lajos a pénteken Budapesten bemutatott kutatás adatait ismertetve elmondta: iskolai verekedésben minden tizedik diák részt vett.

A 11. évfolyamon tanító tanárok csaknem két százaléka állította, hogy valamelyik diák fizikai erőszakot követett el ellene, ugyanerről a diákok kevesebb, mint 4 százaléka tett említést. Ez az ellentmondás végig kísérte a kutatást, az erőszakra, illetve annak gyakoriságára általában másképp emlékeztek a megkérdezett pedagógusok és tanulók.

Így például a diákok 10 százaléka állította, hogy tanára bántalmazta, ugyanerre azonban a tanárok mindössze 2,6 százaléka emlékezett. Minden kétszázadik pedagógus számolt be arról, hogy szülőtől, vagy más hozzátartozótól valamilyen szintű fizikai erőszakot, "rángatást vagy lökdösést" kapott.

Az ombudsman azt hangoztatta: az agresszió nem csak pedagógiai probléma, mert a jelenség túlmutat az iskolán, ugyanúgy, ahogy például a gyermekszegénység.

Aáry-Tamás Lajos arra tett javaslatot, készüljön nemzeti stratégia az iskolai erőszak visszaszorítására, továbbá azt is kérte: az egyes iskolák készítsenek felméréseket, és kérjenek javaslatokat a diákoktól, pedagógusoktól, szülőktől a helyi ügyek megoldására.
Hiller István oktatási és kulturális miniszter közölte, az említett stratégia elkészítését a tárca is szükségesnek tartja; a dokumentum várhatóan 2010 végére, 2011 elejére készülhet el.

A szakminiszter szerint az iskolai erőszak az oktatásügy, a közoktatás egyik legsúlyosabb aktuális kérdése nem csak Magyarországon, de Európa-szerte is, ezért kezdeményezték az eddig legátfogóbb országos iskolai kutatás elvégzését. Azt mondta: az erőszak tompításához nem csak jogszabályi, de pedagógiai megoldások kellenek. Hozzátette, azt szeretné, ha az erőszak megfékezésére, megelőzésére összefognának egymással a szülők, diákok és a pedagógusok.

A kutatási adatok elemzéséből egyebek mellett kiderült, hogy a diákok között lényegesen több az erőszakos cselekmény, mint a diák-tanár viszonylatban.

A diákok egymás közötti gyakoribb "agressziós tettei" közé tartozik a kiabálás, a megszégyenítés és a kiközösítés. Ez utóbbi az ombudsman szerint elsősorban a lányok "fondorlatos" módszerei közé tartozik, és kevésbé jellemző a fiúkra.

Az egyes képzési típusú intézmények között jelentős eltéréseket találtak a kutatók. Így például megállapították, hogy a szakközépiskolákra a diákok egymás közötti verbális, tehát szóbeli agressziója a jellemző. A szakiskolák "egyedi vonásai" között említették, hogy csak itt mutatható ki a szülők és a pedagógusok közötti verbális agresszió.

A jellegzetes fegyelmezési eszközök is eltérőek az egyes iskolatípusoknál; a gimnáziumokban inkább szóban igazítják helyre a rendbontót, a szakközépiskolákban elégtelent adnak ugyanezért, míg a szakiskolákban inkább kiküldik a diákot az óráról vagy behívatják a szülőket.

A tanárokkal szembeni tekintélytisztelet mértékét mérve kiderült, hogy ez a gimnáziumokban a legalacsonyabb és a szakiskolákban a legmagasabb. A felmérés során azonban nem találtak különbséget a fővárosi és a vidéki iskolák jellemzői között.
A kutatás több közkeletű vélekedést nem tudott igazolni, így például azt, hogy a vallásosságnak bármilyen hatása lenne az iskolai agresszióra. Megállapították ugyanakkor, hogy azok a diákok, akik több időt töltenek a tévé előtt vagy a számítógépes játékokkal, agresszívebbek azoknál, akik kevesebbet. Azt azonban továbbra sem tudják, "melyik volt előbb": az eleve agresszív diákok néznek több televíziót vagy játékot, vagy éppen ezek teszik őket agresszívvá.

A kutatás során 186 középiskolában töltöttek ki kérdőívet a 11. évfolyamos osztályokban, valamint az itt tanító tanárok körében. A felmérésben 4.375 diák és 980 pedagógust kérdeztek meg.

A kutatásra a tárca 10 millió forintot biztosított, ez az összeg már nem tette lehetővé, hogy a szülőket is megkérdezzék az iskolai erőszakról.