A két párt közeledése nem újkeletű dolog. Retkes Attila megválasztásával, az SZDSZ rögtön tárgyalásokat kezdett minden párttal, de ezek közül a legelőremutatóbbnak az MDF-fel folytatott egyeztetések bizonyultak.

A két párt közeledésének hátterében három komoly tényező áll. Az egyik Bokros Lajos személye, aki – mielőtt még az MDF felkérte volna az Európai Uniós választásokra való szerepvállalásra – egyértelműen a liberális értelmiség egyik kulcsfigurája volt. Bokros a neoliberális irányzatot valló közgazdászokhoz tartozik, s mint ilyen joggal közeledhetett volna a magát liberálisnak valló SZDSZ-hez.

Ám a Kóka-Pető-Kuncze féle SZDSZ nem kért belőle, vagy legalábbis nem jutott eszükbe a volt pénzügyminiszter újbóli bedobása a nagypolitikába. Dávid Ibolyának eszébe jutott. Bokros pedig kapva kapott az alkalmon - és be is juttatta a pártot valamint saját magát az Európai Parlamentbe.

Bokros azóta az MDF miniszterelnök-jelöltje, és mint ilyen jelentősen növeli a párt esélyeit a Parlamentbe való bejutásra. A közvélemény-kutatások szerint 16 százalékos az támogatottsága, míg Orbán Viktoré 36, Mesterházy Attiláé viszont csak 7. ez pedig figyelmeztető jel lehet arra nézve, hogy az MDF bizony jó eséllyel indul az országgyűlési választáson, feltéve, ha Bokros népszerűségét a maga javára tudja fordítani.

Ahhoz persze, hogy a Bokrossal szimpatizálók tényleg az MDF mellé tegyék az ikszet, szükség van még néhány liberálisnak mondott kulcsfigurára. Ilyen lehet Fodor Gábor, vagy Ikvai-Szabó Imre budapesti főpolgármester-helyettes.

Baloldali űr

A másik ok a két párt közeledésére, a baloldali szavazók megnyerése. Az MDF egyértelmű balraátot hajtott végre, s ezt úgy tűnik tovább is szeretné vinni. Erre utaló jel többek között, hogy kedden a párt debreceni frakciója bejelentette, nem szavazzák meg a város 2010-es költségvetését.

Valamint az is tény, hogy Retkes Attila az SZDSZ-t liberálisból, nemzeti liberálissá kívánja alakítani. Ez újabb indokot ad a közeledésre.

Érthetetlen ezért, hogy miért titkolódznak a tárgyalások meglétéről. Először a Magyar Nemzet írta meg, hogy az SZDSZ-t eddig támogató pénzemberek látnak abban fantáziát, hogy néhány meghatározó SZDSZ-es politikus MDF-es listán induljon a választásokon. És a fantáziájuk mellé természetesen a pénztárcájukat is megnyitnák.

Herényi Károly azonban rögvest cáfolta a híreszteléseket. Mint mondta: „a Magyar Demokrata Fórum nem köt pártszövetséget a Szabad Demokraták Szövetségével, az MDF nem tárgyal Fodor Gáborral és Fodor Gáborról, a találgatásokat ezért be kellene fejezni.”

Nevek

Herényi persze tapasztalt politikus. Nem azt mondta, hogy nincsenek tárgyalások, hanem hogy nem Fodorról egyeztetnek, illetve hogy nem lesz pártszövetség. Kedden azonban a Távirati Iroda név nélküli nyilatkozókra hivatkozva azt jelentette, hogy a két párt között tovább folynak az egyeztetések, és konkrét nevek is szóba kerültek.

A fővárosi listavezető Simó György lenne a Magyar Telekom egykori vezérigazgató-helyettese, de felkerülhet a listára Simonyi András, a volt amerikai nagykövet, illetve Ikvai-Szabó Imre. Az MTI forrásai szerint, akármennyire is cáfolták Fodor Gábor nevének felmerülését, bizony ő is a „kalapban van.”

A Népszava keddi számában megjelent cikkben Boruzs Andrásról, a liberális párt fővárosi elnöke, és kampányfőnökéről Skaliczki Andreáról az SZDSZ választmányi elnökéről, és nem utolsó sorban Retkes Attiláról véli úgy, hogy az MDF listára kerülne. Ha pedig az SZDSZ elnöke az MDF listáján jelenik meg, nos, az már gyakorlatilag pártszövetség.

Miért is titkolóznak?

Persze világos, hogy a tárgyalásokról addig senki nem fog nyilatkozni, amíg el nem dőlnek a legfontosabb kérdések. És az is biztos, hogy mindez a pénzemberek kérésére van így. Nincs is ezzel baj. De a tárgyalások meglétének eltitkolása kicsit olyan, mintha mindkét pártnak ciki lenne, hogy a másikkal tárgyal. Pedig ezt fel kell vállalni, hiszen ahogy a dolog kinéz, úgy az MDF listáján számtalan liberális ejtőernyős fog megjelenni… és azt majd valahogy meg kell magyarázni a választóknak.