Egész életemben körülvettek a nyugdíjasok. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy minden nagyszülőmet, sőt néhány dédszülőmet is ismertem, sőt együtt éltem velük. Testközelből van képem a nyugdíjas létről. Éppen ezért tartom aljasságnak, amit a politika az ő szavazataik megszerzéséért az egész országgal tesz.

2002-ban azt hihettük, ennél nincsen lejjebb. Akkor az MSZP ígért 13. havi nyugdíjat és sajnálatos módon hatalomra kerülésekor ki is fizette azt a nyugdíjas szavazatokért. Igaz, hitelből, és ebbe (is) rokkant bele az ország, de megtették. Aztán jött a még lejjebb: a Fidesz 2006-ban teljesen elmebeteg módon beígérte a 14. havit. Jobb nem bele gondolni, mi van akkor, ha megnyerik a kormányzást, és betartják.

1994 óta tudjuk, (amikor a posztkommunista Horn Gyula kerülhetett hatalomra), hogy Magyarországon a választásokat a nyugdíjasok döntik el. 2006-ban azonban ez életveszélyes bizonysággá érett. Most pedig a pártok ott folytatják, ahol abbahagyták. Tényleg nincs bőr a pofájukon.

Pénzért lelket

Merthogy képesek arra, hogy néhány ezer forintért megvegyék a nyugdíjasok lelkét. Erről van szó ugyanis. Mindkét párt filléres ígérgetésekkel próbálja a maga oldalára állítani az időseket. Az egyik oldal a temetési költségekre adna pénzt, a másik pedig oldal a nőknek adna 40 éves munkaviszony után nyugdíjat. Teljes elmebaj mindkettő. Értelmetlen, semmivel sem indokolható ötletelés, amelynek egyetlen célja a szavazatok begyűjtése.

Ezek a pártok az ország pénzével szórakoznak, miközben teljesen hülyének nézik a szavazókat. Méghozzá azokat a szavazókat, akik érdemileg javíthatnak az ország jövőjén - azaz az aktív dolgozókat és a fiatalokat. Joggal kérhetni ki magának ez a két csoport, hogy milyen alapon keresik a nyugdíjasok kegyeit az országot vezetni kívánó erők, mikor a nyugdíjasok csak viszik a pénzt és nem hozzák? Ez első körben persze kegyetlenségnek hangzik, ám ha nem vagyunk szemellenzősek, beláthatjuk, hogy így van.

Érdekes csavar az ügyben, hogy azok az idősek, akiknek megfelelő a nyugdíjuk - mondjuk 100 ezer forint körüli vagy még több - sokat tettek az országért. Attól lehet ennyi a nyugdíjuk, hogy megdolgoztak érte. Ellenben azok, akiknek 30-40 ezer körül kapnak, nyilvánvalóan iskolát alig végeztek és jóval kevesebbet dolgoztak a hazáért. Az is könnyen belátható, hogy akinek többje van, kevésbé befolyásolható - viszont néhány ezer forintos ígérgetés egy 30 ezer forinttal gazdálkodó idős embernek rengeteget jelent, ezért arra szavaz, aki többet ígér. Tudjuk azt is, hogy a kisnyugdíjasok – tehát a befolyásolható idősek – jóval többen vannak, így a döntésük egy egész választást megváltoztathat.

Ne szavazzanak!

Jogilag természetesen minden ember egyenlő, minden szavazópolgárnak egyenlő értékű a szavazata. Erkölcsileg azonban kifogásolom, hogy éppen azok az emberek dönthetik el az ország sorsát, akik keveset dolgoztak érte, és akik már nem is tesznek hozzá a jövőben. Ha nem lenne demokrácia-ellenes a kijelentés, akkor javasolnám, hogy a nyugdíjasok ne szavazhassanak a parlamenti választásokon. Természetesen nem miattuk, hanem a gusztustalanul kampányoló pártok okán.

Visszataszítónak tartom, hogy a pártok néhány ezer forinttért kívánják megvenni a szavazatokat a teljesen kiszolgáltatott idősektől, és ezért minden eszközt bevetnek. Visszataszító, hogy a pártok érdemi vita helyett az időseket hülyítik, miközben ezzel a cselekedetükkel minden választópolgárt, aki évtizedek év múlva is ebben az országban fog élni, hülyének néznek. Nem beszélnek az elkerülhetetlen nyugdíjreform valódi részleteiről, nem magyarázzák meg a mai fiataloknak, hogy mire számítsanak, ha az egyiket, és mire ha a másikat segítik szavazatukkal a hatalomba.

A helyzet elmebeteg. Mert vagy a nyugdíjasoktól vesszük el a választójogot, vagy a nekik ígérgető pártokat zárjuk ki a versengésből. Nem kívánok ebben állást foglalni. De előre jeleztem: ez nem egy demokratikus írás, csupán gőzkieresztés, és nem a nyugdíjasok, hanem a politika aljassága ellen.