A teremunkával készített kutatásról, amely zömében még 2009 első felében zajlott, Simonovits Bori, a Tárki szociológusa számolt be a HírExtrának. A kutató elmondta, hogy a vizsgálat egy álláshirdetés-monitoringgal vette kezdetét. Ennek keretében összesen 2000 budapesti és nyíregyházi hirdetést vettek górcső alá.

Kizárólag azt vizsgálták, mennyiben tartalmaznak diszkriminatív elemeket a hirdetések. Ennek során arra jutottak, hogy a megfigyelt hirdetések mintegy 20 százalékában volt valamilyen diszkriminatív tartalom. Ezek döntően nemi, és/vagy életkori megkötést jelöltek meg. A legtipikusabb talán a „fiatal pultos hölgyet keresünk" szöveg volt.

Mint Simonovits Bori közölte: amióta törvényi szabályozása van a munkahelyi diszkriminációnak, azóta a munkáltató által preferált származásra, családi állapotra szerencsére alig történik nyílt utalás, most sem találtak ilyet a hirdetési szövegekben. Budapesten egyébként az Expresszből és a Metropolból, illetve különböző internetes szájtokról szemezgettek, Nyíregyházán pedig kelet-magyarországi újságokat vásároltak.

„Középkori” nehézségek

A 2000, véletlenszerűen kiválasztott és értékelt álláshirdetésre épült aztán egy száz hirdetésből álló telefonos tesztelés is. A telefonpróbára kiválasztott száz hirdetés szintén véletlenszerűen lett kiválasztva. Itt arra voltak kíváncsiak, ha ugyanazt az álláshirdetőt felhívja egy roma hölgy vagy egy roma férfi, egy kisgyermekes anya vagy egy középkorú (45 év feletti) nő vagy férfi, mennyiben változik a munkáltató hozzáállása. Az eredmény: 27 személyes ellenőrzésnél fordult elő kirekesztés, vagyis a 27 százalékos a diszkrimináció aránya.

A munkáltatók a leginkább elutasítók az „idős” férfiakkal szemben voltak, esetükben 36 százalékos volt a nyílt elutasítás, szemben az átlagos 12-vel szemben. A romákkal szemben inkább burkolt elutasítás volt megfigyelhető. Mint a módszertanról érdeklődve Simonovits Bori elmondta, a roma tesztelő mindig roma néven mutatkozott be, a kisgyermekes anya pedig a beszélgetések végén egyszerűen rákérdezett, problémát jelent-e családi elkötelezettsége.

Az eredmények számba vételekor azt azért figyelembe kell venni, hogy a kutatás során a magyar munkaerőpiac egy speciális szegmensét, a speciális képzettséget nem igénylő foglalkoztatási kört tesztelték. (A hirdetések zömében pultos felszolgálókat, bolti eladókat, biztonsági őröket, virágkötőket, varrónőket, telemarketinges munkatársakat stb. kerestek). Ezen munkaterületről a kutató szerint a mai napig elmondható, hogy erős nemi, illetve életkori szegmentáltság jellemzi.

Nem vész el, csak átalakul

Milyen eltéréseket tapasztaltak 2006-hoz képest? – kérdeztük Simonovits Borit, ugyanis a két szervezet 2005-2006-ban egyszer már végzett egy hasonló tartalmú felmérést. Mint kiderült, akkor is a mostanihoz hasonló eredményre jutottak, azzal a különbséggel, hogy akkor a romákkal szemben nagyobb diszkriminációt tapasztaltak, mint most. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szignifikánsan csökkent volna a cigányok elutasítottsága, csupán a nyílt diszkrimináció lett ritkább munkáltatói gyakorlat.

Ennek oka, hogy 2006 óta elég komoly antidiszkriminációs védőrendszer alakult ki. 2005 februárja óta működik az Egyenlő Bánásmód Hatóság, 2004-ben pedig életbelépett az antidiszkriminációs törvény. mondja a szociológus. Ezek hatására egyre inkább bekerült a munkáltatók tudatába, milyen kérdést lehet feltenni egy állásinterjú során és mit nem. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető viszont, hogy ma már burkoltabb formát ölt a diszkrimináció. S persze a mai napig akad példa rá, hogy egy cégvezetés kerek perec kimondja: problémát jelent neki a származás.

További érdekessége a kutatásnak, hogy a kutatók számára nem nyert megerősítést, hogy az ország munkaerőpiaci szempontból problémásabb keleti felén élesebben jelentkezne a munkahelyi diszkrimináció problémája. Sőt, Simonovits Bori állítja: a hirdetések között több problémás budapesti volt, mint nyíregyházi. Míg a fővárosban 30 százalékos volt a diszkriminatív hirdetések aránya, a szabolcsi megyeszékhelyen „csupán” 13.