Itt az idő! - Mit tervez Orbán?
Orbán Viktor évértékelő beszédében nem mondott konkrétumokat - a Fidesz eddigi taktikájához mérten. Azonban hangneméből és jelszavaiból számos következtetést le lehet vonni.
2010. február 6. szombat 07:49 - Pásztor Balázs
Nagy nevek vonzásában
Ötvözte Obama és Hitler beszédeit - mondhatnák Orbán Viktor a Fidesz elnökének idei évértékelő beszédére. Ugyanis szónoklata négy szótól visszhangzott: változás, remény, erő, rend. Míg az első kettőt Barack Obama amerikai elnök tűzte zászlajára a tavalyi elnökválasztás során, addig az utóbbi kettővel a volt führer élt előszeretettel. Maga a jövőkép, amit felvázolt, hasonló ahhoz, mint ami a két politikus programjának kereszteződéséből születne.
A rend és az erő egy jövőbeli kormányra kerüléskor vizionált megerősített központi hatalmat jelent, ami általában a jobboldali pártok eltökélt célja, így ezzel nem lenne semmi baj - elviekben. Csakhogy a politikai rémvíziók kiemelt helyén szerepel Orbán Viktor, mint magyar király, vagy jogaiban roppantul megerősített államfő. Ezen rémképekhez kötődik a kétharmados Fidesz többség is, aminek tulajdonában „elméletileg” úgy alakítanák át a politikai struktúrát, hogy a párt hosszú időre bebetonozza magát. Orbán tett is erre utalást: „kis különbség kis változás, nagy különbség nagy változás.”
A remény és a jövő pedig a politikai elitben mélységesen csalódott, közügyekhez apátiával forduló, jövőt nem látó magyar lakossághoz szól: „Reményt kell szítani a magyar szívekben”. Azonban míg Obama ezt próbálta kampánya idején prezentálni is, addig a Fidesz az üres szavakon kívül egy ujjmozdítást sem tesz ezért. Érvekkel alátámasztott, részletekbe menő viták helyett egymást ürülékkel dobáló, demagóg kampány folyik, teljesíthetetlen ígéretetekkel, alternatíva nélkül - amiből a Fidesz is jócskán kiveszi a részét. Erre csak ráerősít, hogy az egyértelmű elképzelésekkel előálló szakpolitikusokat a párt egyszerűen „kivégzi” (lásd Mádi László esete).
Majd lesz valami
Túl sok konkrétummal sajnos az évértékelő sem szolgál a Fidesz-jövőről - pedig igény lenne rá. „A félelem és kudarc korszaka véget ér. Nagy célokat és nagy tetteket kell kitűzni” - hangzik el, de hozzáteszi: ehhez iránytű is kell. Remek iránytű lenne ehhez egy választási program, vagy egy vitaanyag - ahogy az MDF is csinálta - de ilyet nem kapunk. Orbán a józan észt nevezi meg iránytűnek - amiről egyes választóknak rögtön az jut eszébe, hogy hol volt ez a bizonyos iránytű akkor, amikor
Meggyes Tamás esztergomi polgármestert újra felírták az országos listára.
Annyit azért megtudunk a leendő programról, hogy a munka, a biztonság, az otthon, a család és az egészség tipikus jobboldali(?) ötszögére épül majd, amibe a manapság hangoztatott baloldali eszme, a szolidaritás is bele fog vegyülni. Egyedül gazdasági kérdésekben - mint megjelölt prioritásban - kaptunk némi konkrétumot: neoliberális gazdasági modell helyett nemzetgazdaság lesz, a kormány által ellenőrzött szabad piaccal. Tervben van a termelés rehabilitása, a spekulánsok helyett a vállalkozók támogatása, valamint a jegybank, és a pénzügyi felügyeletek megújítása is. Az „új világban manapság keleti szél fúj” mondata pedig utalt a külkapcsolatok irányának lehetséges megváltozására.
Előjön természetesen a munkahelyek kiemelt védelme gyanánt a régi ígéret: 10 év alatt egymillió új munkahely létrehozása. Orbán szerint a világválság kezelésének a legjobb módja a gazdasági növekedés beindítása, „szinte minden áron”. Szerepelt a tervek közt a magyar föld megvédése - utalva a 2011-ben lejáró földmoratóriumra -, a korházrendszer megreformálása, az orvosok itthon tartása és a szociális rendszer szociális biztonsággá való átalakítása is. A Fidesz népességpolitikáját pedig minden mondatnál jobban jellemzi az elhangzott: „minden megszülető gyermek befektetés.”
Szintén tervben van egy nem túl radikális elszámoltatás ígérete is - hisz a beszéd szerint nem szabad a gyűlöletkormányzás bűnébe esni, de felelősségre kell vonni a bűnösöket, hogy ne ismétlődhessenek meg a mostani esetek. Példának a budapesti
vezetők börtön felé vett napokbani orientációját hozza fel, de nem tudta megállni, hogy Gyurcsány nevét negatív éllel meg ne említse. Ebből a gondlatmenetből kiindulva azonban számon lehetne kérni Orbánon, hogy miért nem volt hajlandó támogatni a Transparency Intenational által is javasolt, a pártfinanszírozást helyretevő törvényt - elvégre az is ugyanezt a célt szolgálná.
Részvételi demokrácia, meg ilyenek
Orbán Viktor azt is kifejtette, hogy mindez a jó nem csak a Fideszen múlik: az embereknek is változniuk kell az ország érdekében. „Van erőnk, hogy változtassunk, rajtunk és rajtam áll”- utal egy régi dallal arra, hogy a polgárok politikai részvételét ki akarja terjeszteni, és szeretné megváltoztatni az emberek politikához való átlagos hozzáállását is - ami jelenleg a katasztrofális és a maximális negatív előítélet között mozog. Pontosabban „a politikának ismét az emberek felé kell fordulnia” hisz „a politika hasznos eszköz”. A probléma az, hogy az említett kampánystílus erre lehetőséget sem ad - nemhogy reális esélyt.
Nézd már, internet!
A világháló előnyeivel Obama sikeres kampánya miatt kénytelenül ismerkedő volt-leendő kormányfő Facebookjának egy kommentelőjét idézte évértékelő beszédében, amely hatalmas súlyú üzenet a fiatal, és a technikával való haladást számonkérő szavazóknak. Igaz, a gesztus némileg tompította az orbáni felvezető: „a Facebookon, mert ilyen is van”. Az idézet egyébként csillagos ötös: „Lopni dicsőség, hazudni kötelesség, ütni öröm - ennek véget kell vetni!”
Természetesen intézett pár mondatot a többi párt szavazóihoz is, elvégre választási év van. Véleménye szerint mindkét szélsőség rossz, veszélyes - és minden rájuk fordított szavazat csak elvesztegetett erőforrás. Az első szélsőség az, ami azt hiszi hogy a törvény felett áll - (utalva a manapság sorban lebukó baloldali politikusokra, így az MSZP-re) - a második pedig az, amelyik azt hiszi, hogy a törvényen kívüli (utalva gárdára, és a hozzá kapcsolódó Jobbikra). Ám míg az utóbbi értékrendjeit kapásból elveti, a „csalódott” baloldaliaknak nyújt egy cukorkát: nem szeretné, ha megváltoztatnák értékrendjüket, csak azt kéri, hogy a „nemzeti kérdésekben” fogjanak össze, hisz „a közös dolgokat kell keresni”.
Csak 20 éve volt ekkora igény változtatásra! - hangzik el a nagy mennyiségű igazságot tartalmazó állítás, csakhogy a változás nagy része egyenlőre (ismét) csak a szavakban érhető tetten a Fidesz részéről. Reméljük, kormányra kerülve ez másképp lesz.
akik bizony akit támoatni fognak, az a befutó. Már pedig ő benne nem biznak,mert egszermár kiszúrt velük.Ha valami csoda folytán mégis nyerne akkor olyan ellenzékkel fog szembenézni amit még álmában sem látott.Gondolom ezzel tisztában van.A pártja egyedül marad mint a kisújja.
Amennyíben ez igaz volna,akkor az nálam nagyon szomorú. Igen szomorú, mert a 2007 hez képest nagyot voltozott a vílág. A vílágválságtól kezdve, az IMF hítelek felvételéig, sok minden más lett mint ami volt 2007 ben. S még a Fidesz mondogatja, hogy ők napra készek lennének?