A fővárostól, Port-au-Prince-től 40 kilométerre fekvő város térségét északról a Karib-tenger határolja, délről egy magas hegylánc. A táj képeslapra illő, az összképet azonban már a hegyek is rontják, pedig rajtuk nem látszanak a pusztító erejű január 12-i földmozgás nyomai. Hiányzik viszont az erdőtakaró, fákkal benőtt területek csak foltokban vannak.

Főzéshez évszázadok óta faszenet használnak Haitiben, manapság is, és nem csak vidéken. A nyersanyag rohamos fogyatkozásának ellenére a faszén még mindig a régió egyik legfontosabb terméke, amelyet a katasztrófa utáni bénultság közepette is folyamatosan termelnek, és vészesen túlrakott teherautókon szállítanak Port-au-Prince felé.

A szállítás január 12. óta körülményesebb: a térség fő útját helyenként szinte feltépte a földrengés, széles, mély repedések keletkeztek rajta. Sokszor kell lassítani, kerülgetni a késsel ejtett vágásra emlékeztető veszélyes akadályokat, és könnyen megeshet, hogy az esős évszak beköszöntével a hegyekből alázúduló víz - amit az erődirtás miatt nemigen gátol növényzet és gyökérzet - a réseken keresztül alámossa majd az utat és ellehetetleníti a közlekedést.

A helyieknek pillanatnyilag kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Újabb földrengéstől tartanak. A hivatalos adatok alapján a Richter-skála szerinti 5-ös, vagy annál nagyobb erejű földmozgás bekövetkeztének a valószínűsége a következő 30 napban 90 százalék. A hatóságok a rádión és a televízión keresztül naponta többször figyelmeztetik a lakosságot, hogy a földrengésveszély miatt nem tanácsos kőből, betonból épült házban aludni. Az emberek azonban nem is gondolnak arra, hogy ne sátorban, rögtönzött tákolmányaikban vagy a szabad ég alatt éjszakázzanak.

Valójában csapdahelyzet alakult ki, mert a januári katasztrófa előtt is pontosan akkora volt egy nagy erejű földrengés valószínűsége, mint utána, csak korábban nem törődött senki a térség alatt húzódó Enriquillo törésvonalat tanulmányozó tudósok vizsgálati eredményeivel.