Megdöbbentő ötletet vetett fel Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke egy lakossági fórumon a minap. A képviselő szerint az állam a mindenkori nyugdíjminimum összegéért vásárolhatná meg a szavazati jogot bárkitől. „Aki ezért le akar mondani a szavazati jogáról, visszaviszi a kis kopogtatócéduláját, megkapja a pénzt, aztán menjen isten hírével” – mondta Kövér. Az ellenzéki politikus szerint ezzel mindenki jól járna: akik pénzt kapnak, azok azért járnak jól, majd hozzáteszi: „mi meg megszabadulunk azoktól, akik másképpen adják le a voksukat.”

Budai Bernadett, az MSZP szóvivője pedig azon nyomban világgá kürtölte ellenérzését az üggyel kapcsolatban. Mint mondta, ez az ötlet teljesen elfogadhatatlan (lásd keretes). Ritka alkalom, amikor az ember egyetért Budai Bernadettel, de ez most ilyen. Bizony Kövér úr ezzel valami egetverő nagy marhaságot mondott.

Mit akar Kövér?

A Fidesz szókimondó emberének az a vágya, hogy aki nem akar szavazni, az pénzért odaadhassa a szavazatát az államnak. Méghozzá nem is kevésért: a mindenkori nyugdíjminimumért! Magyarán az állam 27 ezer forintért bárkitől megveheti a szavazatot – természetesen saját maga, azaz saját pártja számára.

Pénzért megvenni valakinek a lelkét, nos ez még a legliberálisabb demokráciákban is undorító felvetés lenne. De ne is nagyon kommentáljuk a kommentálhatatlant, majd Budai Bernadett, meg Nyakó István, meg ki tudja még ki éppen elég nagy lufit fog fújni belőle.

Csupán egyetlen aspektusán gondolkodjunk el eme remek felvetésnek. Mennyibe kerülne? Ha esetleg minden egyes szavazó szeretne élni ezen jogával, az azt jelentené, 216 milliárd forintot perkálhat ki az állam arra, hogy a kormányzópárt maradjon hatalmon. Elmebaj.

Tényleg nem tökéletes

Érdemes inkább kissé hátrébb vinni az agarakat, és Kövér azon igényéről elgondolkodni, amit ez az ötlet maga mögött sejtet. Vagyis a demokráciában létező szavazó jog kérdését. Merthogy Kövér László arra jól érzett rá, hogy ami most van, az nem hatékony, sőt rendkívül káros, és ki merem jelenteni: antidemokratikus.

Merthogy jelenleg szavazati joggal az rendelkezik, aki betöltötte 18. életévét, magyar állampolgár és a jog nem tiltotta el a közügyektől. Ez jelenleg nagyjából nyolc millió embert jelent. Miközben ezek töredéke csak az, aki befizet az állami kasszába, azaz adózik.

Valódi felvetés

A valódi demokratikus rendszer ugyanis akkor jöhetne el (kedves Kövér László, és drága Budai Bernadett), ha kizárólag az adózók kapnának választójogot. Mert mi is a szavazás? A hatalmon lévők kiválasztása, azoké akik a törvényeket hozzák (Országgyűlés), és azoké, akik a végrehajtó hatalmat gyakorolják (kormány). Ők pedig nem tesznek mást, mint az adófizetők pénzét kezelik. Beszedik, majd elosztják a saját ideológiájuk, meggyőződésük, erkölcsi értékeik, szakmai elveik, illetve jövőbe vetett vízióik alapján. Rendben is van ez így, hiszen az államnak éppen ez a feladata. Az államot azonban, melyet ők vezetnek, az adófizetők pénzén működtetik.

A választásra tehát egy valódi demokráciában éppen arról kellene szólnia, hogy azok választják ki a vezetőket, akik munkájukkal az országot építik, és adóforintjaikkal az állami kasszát fenntartják. A többieknek nem lenne szabad ikszelniük. Hiszen nincs alapjuk beleszólni egy olyan állam ügyeibe, amit ők egyetlen fillérrel sem támogatnak.

A választójog természetesen nem lenne olyan szigorú, hogy a munkanélkülieket azon nyomban kizárná. Nyilvánvaló, hogy mondjuk az egy évig munka nélkül lévő embereket be lehetne vonni a körbe. De a tartós munkanélkülieket, a hajléktalanokat, a szociális segélyen tengődőeket, a munkakerülőket, a feketén dolgozókat stb. nem.

A munka: érték

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy felmérjük, milyen következményei lennének a dolognak: a munka értéke jelentősen megnövekedne. Hiszen, aki dolgozik, annak ezáltal olyan joga lenne beleszólni az állam irányításába, amely a többieknek nem. Értékes dolog lenne a munka, sőt az adófizetés. A feketén dolgozóknak megérné fehérre váltani – már amennyiben szeretnének szavazni. A társadalom szépen lassan megtanulná tisztelni a dolgozót, az adófizetőt.

Sőt, a törvényhozás maga is. Ha ugyanis a dolgozóktól függ az újraválasztása, hiszen csak ők szavaznának, akkor az ő „kegyeiket keresnék”, magyarán mindent megtennének, hogy minél inkább megérje dolgozni, és minél jobb körülményekkel, kedvező adófeltételekkel. Ha pedig valamely párt végre elszánná magát a cigányok felemelésére, akkor nem a segélyek növelésével tenné – hiszen akkor kivívná a szavazók/dolgozók haragját, hanem az oktatás és szakképzés segítségével mindent megtenne, hogy a munka világába juttassa őket (s ha sikerült, kellemesen begyűjtheti a szavazataikat).

Vissza Kövérre

Azonban amíg a Fidesz élén olyan emberek állnak, akiknek a valódi és megvalósítható gondolatok helyett ekkora zöldségek jutnak az eszébe, addig a fent említett javaslat valószínűleg marad az újságíró tollából kijött, majd hamar feledésbe merült ötlet.