Facebook és politika
A kampányidőszak nem hivatalos elkezdése óta egyre több párt és egyéni politikus használja a világháló társadalmi középpontját alkotó közösségi oldalakat népszerűségszerzésre. De hogy, és milyen eredménnyel?
2010. február 25. csütörtök 11:59 - Pásztor Balázs
Alapok
Barack Obama sikeres kampánystratégiája óta minden nem harmadik világbeli állam pártja tudja, hogy az előző választásokhoz képes erőteljesen intenzív internetes jelenlét lehet jó pár százaléknyi szavazat megszerzésének kulcsa, szorosabb helyzetben pedig akár az egész választást eldöntő küzdelem döntő helyszíne.
Ezért az év kezdete óta mind a szocialisták, mind a fiatal demokraták gőzerővel nyomulnak a világhálón, legfőképp a példátlan népszerűségre szert tevő közösségi oldalakat célozva meg, amely egyébként is alkalmas arra, hogy összetereljen és egy felé orientáljon embereket - legyen szó akármilyen irányról is. Természetesen ott van „mögöttük” a főleg blogokon, és aktív főoldalán nyomuló, nagyrészt amúgy is a világhálón szerveződő LMP, az ebben még járatlan MDF, és a világhálót profin kezelő Jobbik is.
Bár Gyurcsány Ferenc már jó ideje blogol, de a Facebook „menőbb” - mint ahogy erre Orbán Viktor két csemetéje ráirányította a pártelnök figyelmét - így a pártelnök személyes profilt hozott létre magának az oldalon, megspékelve egy klubbal. Sokak szerint nem maga a pártelnök írogatja a bejegyzéseket, hanem egy erre felkért kampánystáb-tag, de ettől még az opció ugyanúgy híres és működik - sőt sokszor még politikai vitára is okot ad.
Napi szar
Nyakó István, az MSZP megmondóembere (szóvivője) a tegnapi nap például Orbán Viktor legújabb Facebookos bejegyzésére reagált nagy horderővel. A „Blokád alatt Budapest. 1 óra 30 perces új csúcsot futottam a Cinege utcától a Parlamentig. Pedig kívülről súroltam a KRESZ határait. Azért mindennek van határa. Néhány delegáció érkezése miatt nem szabad megbénítani egy kétmilliós várost. Abcúg!” szövegű bejegyzés Nyakó szerint álszent és demagóg, mivel nem „néhány delegáció” miatt vannak a forgalomkorlátozások, hanem Európa egyik legrangosabb diplomáciai eseményét látja vendégül a magyar főváros (Duna-csúcsot és a Visegrádi négyek találkozóját). Hozzáteszi, hogy Orbán miniszterelnökként hozzá szokhatott volna, hogy a nagy diplomáciai események hasonló kellemetlenségekkel járnak, és előkerül a szélsőjobb-kártya is (aminek semmi köze az egészhez, de ez manapság egyik nagypártot sem érdekli).
Azonban pár hete az MSZP sokkal nagyobbat hibázott ugyanott, mint amekkora melléfogás volt a pártelnök kirohanása. Oroszvári Péter, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje egyik Facebook-os bejegyzésében azt írja, hogy „Mennyei Atyám! Miután az elmúlt esztendőben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont, kedvenc színészemet, Patrick Swayzet, kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted, szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Orbán Viktor, és már február közepe van!”
Bár a humor ezúttal értékelhető is lehet, de jobban belegondolva mégis kicsit sok egy lehetséges országgyűlési képviselőtől az ellenséges párt elnökének a halálát kívánni, történjen az bármennyire poénos formában is. Ráadásul egy másik politikus is szólt (Szabadai Viktor, SZDSZ) hogy törölni kellene, mielőtt a fideszes Ágh Péter Oroszvári fejét (visszalépését) követelte volna. (De volt már
MSZP-s botrány IWIW-es adatlapból is).
Természetesen nem szabad nem megemlíteni az
MDF bemutatkozó-videóinak összevágását sem, amely az eddigi kampánymunkák legeredményesebb és legnézettebb produkciója lett- igaz, negatív értelemben. A videomegosztókon, emaileken és még a
nem politikával foglakozó blogokon is futótűzként terjedő, a tévében is lejátszott 10 perces összevágás olyan szinten hazavágta az MDF „hiteles politizálásra” épített képét, hogy pár elemző már most a bajuszos madarak parlamentből való kizuhanását vizionálja.
Népszerűség
Az a tény, hogy Orbán Viktor évértékelő beszédjére a Facebookon várta a témaötleteket, valamint hogy beszédben egy ottani hozzászóló bejegyzését is szó szerint megemlítette, jól jelzi azt, hogy a pártok nem csak képletesen próbálják bevonni az internetet, hanem valós fontosságot tulajdonítanak az ottani kampánynak. De mennyire hatékony ez a fajta közösségépítés?
A számok magukért beszélnek, szokták mondogatni, hát lássuk azokat. A Facebooknak immáron több mint 700.000 magyar felhasználója van - ami bár eltörpül a többmilliós IWIW mellett, de növekedése sokkal dinamikusabb, és az oldal nemzetközileg látogatott, ellentétben az IWIW-el. Ebből a 700.000-ből 13.112-en lettek Orbán Viktor nyílt rajongói, és 1630-an támogatják nyilvánosan az „Orbán Viktor for prime minister” klubot. Ellenben 16.765 rajongója van a „Vajon lehet-e több rajongója ennek a szép almának, mint Orbán Viktornak?” klubnak.
Vona Gábornak 2783 rajongóval számolhat, Bajnai Gordon 725-el míg Bokros Lajosnak és Mesterházy Atillának egy se jutott - hiába van utóbbinak három adatlapja is (valószínűleg az utóbbi kettő nem állította be azt az opciót, hogy lehessenek rajongói). Az IWIW-en már kicsit más a helyzet: az Orbán Viktor Fan Clubnak csupán 2545 ismerőse van, a „FIDESZ Magyar Polgári Szövetség”-nek 1866, míg a „FIDESZ helyett JOBBIK!”-nak 2314. (Itt is fut a fent említett almás klub, igaz itt csak 34 embert szedett össze.)
Az MSZP-re és az MDF-re alig akad értelmes mennyiséget felmutató klubtalálat, Morvai Krisztina személyes támogatói átlépik a másfél ezret, a győztes politikai klub pedig a „Jobbikot a Parlamentbe!” 4098 taggal (ha nem számoljuk a „Magyar Gárda szimpatizánsai” négy és félezres létszámát).
Bár a fentiek alapján a hazai politikusoknak sem az internet adta szabadságot, sem a közösségi oldalakban rejlő potenciált nem sikerült kihasználniuk (az 1 százalékos érdeklődési határt sem sikerült egyetlen erőnek sem átugrania), de ráléptek arra a rögös útra, amit Obama sikeres sprinterként futott végig - például
a következő videóval. Van még tehát az itthoniaknak mit tanulniuk.