Kínai nagy falat

A világgazdasági verseny 2009-es nyertese vitán felül Kína. Az az állam, amelyet néhány éve még az „ébredő óriás” kifejezés kíséretében legyintettünk le, időközben oly mértékben magához tért, hogy már a reggelinél tart, s bizony olyan, a globális válságban megroggyant gazdasági nagyfalatokat nyel le, mint az Európai Unió vagy az USA. Nincs ebben semmi túlzás, legalábbis ami a legfontosabb makrogazdasági fokmérőt, a bruttó hazai terméket (GDP) illeti.

Mint a KSH és az Eurostat frissen publikált statisztikáiból kitűnik, tavaly a huszonhét uniós tagállam együttesen 4,1 százalékos GDP gyarapodást volt képes produkálni - mínuszban. S bár az etalonnak számító Amerikai Egyesült Államok – Obama elnök 700 milliárd dolláros bátorításának köszönhetően – megúszta egy laza 2,4 százalékos huppanással, a globális dobogó harmadik fokán csücsülő Japán azért csak beleszaladt egy ötösbe. Mindeközben Kína bruttó hazai terméke  közel kilnec százalékkal nőtt, mindössze egy százalékkal kisebb ütemben, mint 2008-ban...

„Eredmény”-hirdetés

Hogy az unión belül Lengyelországot leszámítva mindenütt mínuszba fordult a produktum; hogy a nagyok közül Németország, Nagy-Britannia és Olaszország is csak hajszállal kerülte el az ötszázalékos levonást; az időközbentragikus elemekkel gazdagodó görög drámával pedig végképp nem traktálnánk a tisztelt olvasót. Főleg, amikor van min tépelődi idehaza is. Nézzük, mit mesél a statisztika szűkebb pátriánk 2009-es „eredményeiről”.

Először is azt, hogy Magyarországon a válság reálgazdasági hatásai a világénál elnyúltabban mutatkoznak. Magyarul az átlagnál jobban és hosszabb ideig szenvedünk, amiért a költségvetés rendbetétele közben ért utol bennünket a visszaesés. Azt még nem lehet pontosan tudni, hol állt meg tavaly a GDP csökkenése hazánkban, de az a bizonyosság, hogy az év első kilenc hónapjában 7,1-, az utolsó negyedévben pedig négy százalék körüli volt a visszaesés, körülbelül jelzi, hol a helyünk Európában: jóval a már említett mínusz 4,1 százalékos EU-átlag alatt.

Szomorú valóság

Persze mitől is állnánk jobban? Az adatokból az is kiderül, hogy a hazai háztartások fogyasztása hét százalékkal, a beruházások összértéke 8,6 százalékkal, az ipar előállítási „kedve” pedig majdnem húsz százalékkal esett vissza éves szinten a Kárpátok szívében. Lefelé mozdult vagy maximum stagnált továbbá az export-import tevékenységünk euróban kifejezett értéke (19, illetve 25 százalékos visszaesés), valamint a keresetek reálértéke, ami a közszektorban 8,3 százalékos csökkentést, a versenyszférában pedig minimális, 0,2 százalékos növekményt jelent.

Növekedésről a fajsúlyosabb gazdasági mutatók tekintetében sajnos mindössze a munkanélküliség, valamint a fogyasztói árak esetében lehet beszélni. A foglalkoztatottak száma Magyarországon 2009-ben 3 millió 750 ezer volt, ez közel 100 ezerrel kevesebb, mint 2008-ban. A munkanélküliség az elmúlt évben 7,9-ről 10,1 százalékra nőtt. A fogyasztó árak éves szinten 4,2 százalékkal növekedtek 2009-ben, a leginkább a rezsiköltségek, az élvezeti cikkek és a szolgáltatások borsosodtak.

Meglesz még ennek az eredménye…

Annak ellenére azonban, hogy a válságkezelésre felesküdött Bajnai-kabinet a nemzetközi és európai kormányzati gyakorlattal ellentétben nem vállalkozott (nem vállalkozhatott) keresletélénkítő lépésekre, s ez meg is látszik a magyar gazdaság 2009-es eredményein, a tavalyi év egyértelmű pozitívumként értékelhető a költségvetés rendbetétele. E nélkül ugyanis nem csak az államcsőd elkerülése, hanem a nemzetközi befektetők bizalmának visszaszerzése is elképzelhetetlen lett volna.

Arról nem beszélve, hogy a kényszerű államháztartási szigor által főzött fekete levest csak mostanság ízlelgető európai országokkal ellentétben hazánk már túl van a maga megszorító kurzusán. Az év második felére várható általános enyhülést tehát már a kontinens egyik legstabilabb valutájával, valamint egyensúlyközeli államháztartással várhatja.