Út Ulánbátorba

Veres János volt pénzügyminiszter, jelenleg keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztos Dobolyi Alexandrával volt nem egészen négy napot Mongóliában, összesen mintegy 2 millió forintért. Most azonban ne azon gondolkozzunk, hogy mit csinált  a páros Ulánbátorban, akik nem is voltak Makaón, és próbáljunk túllépni azon, is mennyivel lehetett volna leszabni az utazás költségeit egy józanabb logikával - az útnak van ennél sokkal fontosabb jelentősége is, amit a magyar kormány eddig megpróbált elhallgatni.

Ugyanis a Kormányszóvivői Iroda tájékoztatásában minden benne van, csak az nem, hogy Magyarország 25 millió dolláros (5 milliárd forintos) hitelt akar nyújtani Mongóliának. Közleményükben leszögezik, hogy Veres János uticélja az volt, hogy előkészítse a mongol miniszterelnök, Sukhbaatar Batbold mai magyarországi látogatását, de beszélnek mongol ásványkincsekről, gazdasági ülésről, vámügyről és engedélymeghosszabbításról - mindenről, csak kölcsönről nem.

Pedig tény, ami tény - aminek megismerésében a mongol hírügynökség, a magyar közlöny és egy magyar blog segítette hazánkat - Veres János felajánlott egy 25 millió dolláros hitelt Mongóliának, egy 100 százalékos állami tulajdonban lévő Szonginói Biokombinát üzem felújítására. A hitel igen kedvezményes: 0 százalékos kamattal dolgozik, futamideje 17.5 év, négy év türelmi idővel, és 13,5 év a visszafizetési idő. A biokombináthoz egyébként annyi köze van Magyarországnak, hogy a kommunista rezsim alatt specialistákkal segítettük kialakítását és működését, tehát nem teljesen idegen a projekt.

Miért baj ez?

Kérdezhetnénk, hogy a gazdasági válság mélyén honnan van röpke ötmilliárdunk kölcsönre, de azt a választ kapnánk, hogy a külkapcsolatok építésére mindig kell erőforrást szakítani. Kérdezhetnénk, hogy választások előtt joga van-e a társadalmi támogatottsággal alig rendelkező kormánynak egy ilyen üzletet tető alá hozni, de azt a választ kapnánk hogy választások előtt nem állhat meg az élet, és a kormány négy évre kapta előzőleg a bizalmat. Kérdezhetnénk, hogy miért kell a hitelnyújtást így eltitkolni... és ez az a kérdés, amire nagy valószínűséggel nem kapnánk érthető, elfogadható választ.

Egyrészt mert az egyetlen lehetséges és logikus válasz az lenne, hogy „választások előtt nem akarunk ezzel szavazatokat veszteni”, de ilyet nyíltan nyilván nem fognak kimondani. Azonban az igazi és őszinte válasz valószínűleg az lenne, hogy „nem akartuk, hogy ügybuzgó oknyomozók véletlenül rávessék magukat az ügyre, és kiderítsék, hogy pénz valójában Soros Györgynek, a világhírű magyar üzletembernek megy”.

Ugyanis Soros „privatizáció során bekebelezendő cégek” listáján szerepel az egyébként oltóanyaggyártással is foglalkozó Biokombinat State Enterprise, amelynek felújítására a kölcsön is szól. Azonban furcsa, hogy Veres arra biokombinátra adott kölcsönt, amit a Phylaxia 1912. Holding Nyrt. (alapvetően állatgygógyszer-gyártással foglalkozó, de az utóbbi időben rengeteg mindenbe beruházó cég) is fel akart újíttatni, saját pénzből - igaz, valaha ők építették. Szintén érdekes, hogy a Phylaxia pedig részben Soros Györgyhöz köthető az N-Gene gyógyszeripari-biotechnológiai vállalkozáson keresztül.