Változó szelek

A kínai kereskedelmi minisztérium különleges, a jüan körüli „kereskedelmi súrlódásokat” vélhetően megoldó küldöttséget indított útnak Amerikába - sőt még egy békítő közleményt is kiadott. He Ning, a minisztérium észak-amerikai divíziójának vezetője még azt is hozzátette, hogy „kommunikációs vonalunk nyitott, rajta keresztül mindkét fél elmondhatja aggályait, érveit”.



Ez a fajta hozzáállás gyökeres fordulatot jelent a kommunista rezsim eddigi viselkedéséhez képest. Obama kezdetben mindent megtett azért, hogy rávegye Kínát, hagyjon fel a jüan árfolyamának mesterségesen alacsonyan tartásával. Visszautasította a dalai láma látogatását, elzarándokolt Kínába, nem erőltette az emberi jogok kérdését, különböző kereskedelmi szerződéseket köttett, és kommunikációja is roppant baráti - de Peking nem hajlott az egyezségre.

Miután a szép szó nem segített, Obama felvette a kesztyűt. Dollármilliárdokban mérhető fegyverszállítmányt küldött a Peking szerint Kínához tartozó, de valójában tőle független Tajvanba, és nyíltan fogadta a dalai lámát is. Mikor ez sem használt, nemzetközi „konferenciát” szervezett, megvitatandó, milyen válaszlépéseket lehetne adni Kína mesterséges árfolyampolitikájára. Az eredmény: semmi reakció. Végül az amerikai törvényhozóknak lett elegük a helyzetből, és kijelentették: ha Kína nem változtat hozzáállásán, meg fogják emelni a kínai árukra kivetett adókat, és erre egy törvényt is összeférceltek. A reakció nem maradt el: nyomban menesztették a fent említett küldöttséget.

Statikus jüan

Kína pénzügyi hozzáállása azért ver ekkora visszhangot, mert árfolyampolitikája akadályozza a világválságból való kilábalást, miközben önmagát „etikátlan” előnyhöz juttatja. Ugyanis a mesterségesen alacsonyan tartott jüan nagy mértékben kedvez a kínai importnak, ám drágítja a Pekingbe való exportot. Így a válság miatt amúgy is drasztikusan lecsökkent világkivitel nem tud növekedni - ami sok ország gazdaságának alapja - míg Kína gyorsan helyreáll, mindenki más kárára.

Amerika - az IMF-el karöltve - nem csak azért lépett fel ez ellen, mert „én vagyok világ ura-komplexusban” szenved, és mert neki van egyedül elég ereje hozzá - hanem mert őt érinti a legérzékenyebben. Jelenleg több mint 400 milliárd dollárnyi forgalom zajlik le évente a két ország között, de Amerika 9,7 százalékkal több importot fogad, mint amennyit exportál Kínába - és a jüan árfolyamának mesterségesen alacsonyan tartásával a mérleg nyelve még inkább Kína felé dől.

Azonban delegáció ide, békítő szándék oda, Kínának továbbra sem áll érdekében a jüan árfolyamán változtatni - és ami nem áll érdekében, azt a kommunista rezsim csak a legritkább esetben teszi meg. A közleményben semmi jel nem utal árfolyampolitikájának megváltoztatására, és a piaci előrejelzők is hallgatnak, mint a sír. Ugyanakkor az is biztos, hogy a vörös óriás hatalmas érvágás lenne az amerikai törvényhozók fenyegetésének beteljesülése, így azt próbálja mindenképp elkerülni.

Bontakozó remények

„Ez egy igen komplex szituáció. A küldöttség azt jelzi, hogy Kína ezúttal valóban szeretné átbeszélni a problémát, és nem tovább fokozni a konfliktust” - vélekedik Wang Yon, a pekingi egyetem professzora, az amerikai-kínai kapcsolatok kutatója. Ám gyümölcsöző megállapodás csak akkor születhet, ha Washington a politikát és az érzelmeket leteszi a tárgyalóterem ajtajában - teszi hozzá.



Annyi biztos, hogy a március 24 és 26 között Washingtonban tartózkodó küldöttség tagja lesz Zhong Shan, al-kereskedelmi miniszter - aki bár igen komoly státusszal rendelkezik, de még sincs döntési pozícióban. Így Wang szerint Kína tesz egy gesztust Amerika felé, jobban megismerheti az Államok álláspontját, mégis egyértelműen jelzi, hogy ez az út konkrét döntéseket nem fog magában foglalni. Igazság szerint Kínának idő kell ahhoz, hogy átalakítsa gazdasági fejlődésének irányát, amibe az átváltási rendszere - ami az árfolyamokért felelős - is beletartozik, és a tárgyalások adnak Kínának némi időt - vonja le a következtetést Wang.

A kongresszus eközben azt követeli, hogy Kína szállítsa le a jüan árfolyamát 40 százalékkal, így egyensúlyba állna az eddigi aszimmetrikus, Kínának kedvező helyzet. Ha mindez nem lenne elég, az Amerikai Államkincstár április 15-én napvilágot látó féléves jelentése könnyen „valutamanipulátorként” tüntetheti fel Kínát - és ennek következményei igencsak kellemetlenek lehetnek a kommunista rezsimre nézve (igaz, a legtöbb szenátor ezt a lépést még igyekszik elkerülni).

Mivel a piaci előrejelzések a kínai import szolid növekedését jelzik, így lehet hogy a nyomás - eme ténnyel karöltve - elég lehet ahhoz, hogy a rezsim végrehajtsa a szükséges lépéseket. Azonban Kína nem engedheti meg azt a látszatot, hogy behódol a Amerikának. Ráadásul ő a világ legnagyobb exportőre - ami azt is jelenti, hogy a jüan árfolyam-ingadozása a világ szinte összes gazdaságára kihat - és ezt még Amerika sem hagyhatja figyelmen kívül.