Az első akadályon túl

„Nem én vagyok az első elnök, aki az egészségügy átalakításával foglalkozik, de én akarok lenni az utolsó" - mondta 47 perces, a kongresszus mindkét háza előtt elmondott beszédében Barack Obama éppen 193 napja. A nem egészen 900 milliárd dollárosnak beharangozott csomagról akkor is fellángolt a vita, az utóbbi időben pedig tovább mérgesedett. A különböző érvek reklámozására több mint 30 millió dollárt költöttek a felek, és vasárnap, a kongresszusi végszavazás utolsó napján mindkét oldal minden lehetséges felszólalási eshetőséget megragadott arra, hogy a bizonytalanokat meggyőzze - amire szükség is volt.

Végül 219-213 arányban, 34 demokrata ellenszavazatával, egyetlen republikánus támogatása nélkül elfogadták az egészségügyi reformot, amelyre kétség kívül szükség volt. Amerika világmértékben is vagyonokat, a GDP egyhatodát - 2500 milliárd dollárt - költ egészségügyre, és ennek ellenére rendszere korántsem annyira hatékony, mint a fejlett európai országok jóval olcsóbb modelljei. Az egész intézkedés az elkövetkező évtizedben végül 932 milliárd dollárjába fog kerülni az amerikai adófizetőknek - ami egyben újabb hatalmas terhet jelent az amúgy is hiányok és kölcsönök tonnáit viselő államkasszának.



Azonban a demokraták azzal érvelnek, hogy ez a törvénycsomag az eddigi vállalásaik egyik legnagyobb költségcsökkentő intézkedése: a törvényt szegélyező új adók és komoly büntetések hatására 138 milliárd dollárt fog spórolnia költségvetés ebben az évtizedben, és több mint egy billiárdot a rákövetkezőben. Ráadásául a biztosítók már nem tagadhatják meg szolgáltatásiakat különböző indokokra hivatkozva, és 32 millió állampolgár jut ezzel egészségügyi ellátáshoz, így a népesség 95 százaléka biztosítva lesz - amely 2014-től immáron amúgy is kötelezővé válik.

Obama mutatói

Különböző közvélemény-kutató cégek különböző eredményeket hoznak ki, de az mindből kitűnik, hogy mind a reform támogatóinak, mind az ellenzőinek hatalmas tömege van a választópolgárok körében, és hogy álláspontjaik mereven szembeállnak egymással.

„Nagyon szokatlan , hogy te képviseled a többségnek hasznos politikát, mégsem tudod magad mögött a többséget” - kommentálja a helyzetet George Edwards, a Texasi A&M Egyetem elnöki történésze. „Majd ha élvezik a törvény előnyeit, akkor majd megbékélnek. De ez némi időbe fog telleni” - teszi hozzá. A kérdés csak az, lesz-e rá ideje a demokratáknak?

„Az egészségügy minden kérdés felett áll” - mondta a nemrég megboldogult massachusetti szenátor, a legendás Edward Kennedy, akinek szellemében sokan álltak az ügy élére. Duplán igaz ez Barack Obamára, ugyanis a törvény megbukása esetén pályája is hasonló sorsra lett volna ítélve: az elemzők egybehangzó véleménye szerint egy fontosabb reformot sem tudott volna véghezvinni, és végleg megbukott volna a „változást” hirdető kampányígérete is. Így viszont bizonyíthat - már ha hagyják neki.

Az eddigi grandiózus törvényeket az egyik vagy másik fél mindig az ellenzékkel legalább minimálisan együttműködve, és nem annak teljes elutasításával hozta meg - így most a republikánusok teljes offenzívát hirdettek. Szerintük a törvénynek erőteljesen kommunista-irányultsága van, az állam túlságosan beleavatkozik az öngondoskodó ember életébe. Kijelentették, hogy az év végi kongresszusi választás után - amennyiben többséget szereznek - minden erejükkel azon lesznek, hogy visszavonják a most elfogadott tervezetet.



A kérdés nem is igazán az, hogy erre képesek lesznek-e, hanem hogy tényleg megcsinálják-e, vagy olyanok lesznek mint idehaza a Fidesz, és hangzatos, visszavonást ígérő szavai. Ugyanis Obama sikerességi-megítélése 50 százalék körülire esett vissza kezdeti, hetven százalékot ostromló megítéléséből, és így csökkent a demokraták támogatottsága is (ami megmutatkozott az eddigi demokrata fellegvárnak számító Massachusetts elvesztésében) - amelynek egyik oka a jelenlegi egészségügyi reform vitája.

További harcok

Hiába sikerült végigvinni az egészségügyi reformot az amerikai törvényhozáson, az Obama-kormány korántsem lélegezhet fel - és nem csak a reform megvédésének szükségessége miatt. Több tízezren tüntettek Washington belvárosában vasárnap, az egészségügyi reformról szóló vita alatt - ám nem azért, hogy egyik, vagy másik oldalt befolyásolják. Ők a bevándorlási törvény Obama kampánya alatt beígért reformját kérték számon az elnökön - amivel eddig jócskán adós maradt.

Pedig az illegális bevándorlók valós probléma: a napi több száz hazatoloncolás mellett is a becslések szerint több mint 11 millió illegális bevándorló él a 250 milliós országban, és helyzetük megoldatlan. A liberálisok a tartózkodásuk legalizálásán ügyködnek, míg a konzervatívok számára elképzelhetetlen bármilyen „amnesztiával” kapcsolatos törvénytervezet - ők inkább a határok megerősítését szorgalmazzák. A probléma nagyságát az is jelzi, hogy az egészségügyi reform elfogadása során külön ki kellett emelni: az illegális bevándorlóknak nem jár majd TB-pénz.



Hasonló probléma áll fenn a diákhitel megreformálásával is: már 15 éve van tervbe véve, hogy költségspórolás címszóval az állam nem támogatja tovább a bankokat a diákkölcsönök nyújtásában, hanem önmaga ad hitelt a nebulóknak - de ez az ötlet a banklobbi „áldásos” tevékenysége miatt rendre elvérzett. De ott van még a 10 százalék fölé kúszó munkanélküliség helyzete, az egyre nagyobbra duzzadó államháztartási hiány, valamint az egészségügyi reformnál is többe kerülő - és vacakabbul álló - iraki és afganisztáni szerepvállalás.

Mindezen problémák gyors, hatékony és átfogó megoldását várják Obamától, akinek láthatólag nincs elég ideje minddel foglalkozni - főleg, hogy olyan apróságokkal is törődnie kell, mint az amerikai bankvezetők pofátlan prémiumai, vagy Irán megrendszabályozása. Pedig ha újraválasztásra hajt, akkor kénytelen lesz mindre megoldást találni - és három év nem túl hosszú idő...