Mint ismert, 2011. április 30-án lejár a hazai földekre vonatkozó hét éves külföldi földvásárlási tilalom, de a Bajnai-kormány – az idő sürgetése miatt – a technikai egyeztetést a hazai szakmai szervezetekkel megkezdte, és a jövő hét közepén hivatalosan is jelzi Brüsszelnek, hogy Magyarország igényt tart az ún. földmoratórium meghosszabbításra.

Az egyeztetések a szaktárca mai tájékoztatása szerint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Érdekegyeztető Tanáccsal (FÖVÉT), valamint az ágazat meghatározó gazdasági-politikai szereplőivel el is kezdődtek.

Nemzeti ügy

Gráf József, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési tárca vezetője a sajótájékoztatón „nagyon fontos nemzeti ügynek” nevezte a földkérdés tisztázását. Mint mondta, örül, hogy a magyar politikában rendkívüli módon ezen ügy jelentőségét minden oldal felismerte. Gráf szerint ez azt jelenti, hogy a tartalmi kérdésekben nincs eltérés a kormány és az ellenzék álláspontja között.

Alapvető célként a miniszter a moratórium további három évvel való meghosszabbítását tűzte ki. Szerinte az ország csatlakozási szerződése erre lehetőséget nyújt. A kabinet most arra törekszik, hogy a több szem többet lát elvét érvényesítve minél több ágazati és politikai szereplőt vonjon be a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos kormányzati döntésekbe.

A közös, minden agrárszervezet által elfogadott „érvanyagot” a miniszter jövő szerdára ígéri, ez lesz az a dokumentum, amit a kormány kiküld Brüsszelbe az Európai Bizottságnak, a végső döntést pedig – több más szakbizottság ajánlásait figyelembe véve – a mezőgazdasági grémium hozza majd meg a szaktárca reményei szerint jövő januárban. (Ez azért lenne jó, mert ekkor már hazánk lesz az unió soros elnöke, és a tisztséget viselő országnak mindig van némi plusz mozgástere – hangzott el.)

Mi hibáztunk

Gráf egyébként nem hiszi, hogy a Bajnai-kormány által a szakma képviselőivel közösen kialakított egyezséget a következő kormány felrúgná. Elmondta, hogy azért kezdett neki az eljárásnak már a végnapjait élő Bajnai-kormány, mert az idő sürget.

Magyarországon a földtulajdon-viszonyok „szerencsétlenül alakultak a rendszerváltás után” – állítólag ez lesz a fő érvünk Brüsszellel szemben. Magyarországnak a kárpótlási jegy-rendszerrel sikerült azt a bravúrt véghezvinnie, hogy rengeteg olyan ember is licitálhatott földre, akinek semmi köze nem volt korábban az agráriumhoz. Ennek eredményeképp a magyar földek hetven százalékát bérelni kénytelenek a gazdák.

A másik fontos érvünk az lesz, hogy a magyar földek hektáronkénti átlagértéke még mindig messze elmarad az európai átlagtól, a harmadik pedig, hogy a magyar mezőgazdasági vállalkozások realizált jövedelme a relatíve még mindig alacsony ártámogatás miatt szintén jócskán elmarad az unióban szokásostól. Ráadásul a magyar gazdák forráshitelhez jutása is jóval költségesebb, mint EU-s versenytársaiké, érvek a moratórium meghosszabbítása mellett tehát akadnak bőven, más kérdés, hogy ezekhez mit szólnak majd a bizottság tagjai. (Azt például Gráf is elismerte, hogy az érvek között van egy-két sikamlós felvetés.)

Érdekes csata lesz ez

Mi lesz, ha Brüsszelt végül hidegen hagyják a magyar érvek? Mint kiderült, a viszonylag jó személyes kapcsolatrendszer miatt nem is annyira a mezőgazdasági bizottság döntésétől kell tartanunk, mint inkább a neki véleményt küldő többi grémiumétól. A legkeményebb dió a szabad tőkeáramlással, illetve szabad munkaerőpiaci kérdésekkel foglalkozó bizottság meggyőzése lesz – véli Gráf.

Az esélyeinkről szólva a miniszter azt mondta, nem tartja lehetetlennek a magyar vállalkozást, szerinte észérvekkel meggyőzhetők lesznek az uniós döntéshozók, de a sikerhez nagyon kitartó, szívós munkára lesz szükség.

Kik lehetnek a szövetségeseink, kik az ellenlábasaink az ügy kapcsán az unión belül? - kérdezte valaki. Szövetségeseink – a rengeteg közös érdekeltség miatt – elsősorban az új tagországok, még akkor is, ha nem is mindegyiküknek érdeke a moratórium fenntartása. Rajtuk kívül Franciaországgal nagyon jók a kapcsolataink, ők majdnem biztos, hogy minket támogatnak majd. Nem tagadta ugyanakkor, hogy ebben „az érdekes csatában” alapvetően magunkra számíthatunk majd.