A szegedi, prágai és bukaresti helyszínnel létrejövő kutatóközpont egyike az Európai Unió 44 tudományos nagyberuházásának, amelyek közül se a közép-kelet-európai régióba, se új tagállamba nem került még egy sem.

Az ELI HU Fejlesztés-szervező Nonprofit Közhasznú Kft. – melyet a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és a szegedi önkormányzat hozott létre, s melyben a közeljövőben a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal is belép - 992 millió forint támogatást nyert a tervezésre a Gazdaságfejlesztési Operatív Programtól.

A lézerberendezés építése 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem 10 hektáros ingatlanán, a korábbi szovjet laktanya területén kezdődhet el. A fejlesztés költségét – ami megközelíti a 245 millió eurót - szintén európai uniós forrásból, a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból fedeznék, ennek érdekében Magyarország 2010 márciusában már benyújtotta a program módosítási kérelmét Brüsszelhez.

Szabó Gábor akadémikus, az SZTE optikai és kvantumelektronikai tanszékének professzora, a projekt tudományos vezetője, az MTI-nek korábban elmondta, a lézeres központban a jelenleg Franciaországban, illetve az Egyesült Államokban épülő rendszereknél mintegy ezerszer nagyobb teljesítménysűrűség lesz elérhető, vagyis az a lézer által egységnyi idő alatt, egységnyi felületre jutatott fényenergia három nagyságrenddel haladja majd meg a most készülő központokét.

A tudósok által szuperlézernek is hívott berendezéssel olyan nagyon rövid időtartamú fényimpulzusokat lehetne előállítani, amelyekkel megfigyelhetők lennének a molekulákon belül zajló elemi folyamatok, vizsgálhatók lennének a szilárd testek felületén vagy a biológiai molekulákon belül zajló elemi események.

A berendezéseket lézeres részecskegyorsításra is lehetne használni, így a mainál lényegesen hatékonyabb sugárterápiás módszerek kidolgozására is lehetőség nyílik majd.

A központban folyó kutatások az orvostudomány diagnosztikai területén is áttörést hozhatnak, s bizonyos „egzotikus fizikai kísérlet” elvégzésére is mód nyílik majd: például olyan módszer kidolgozására, mellyel a hosszú felezési idejű radioaktív izotópok átalakíthatók rövidebb felezési idejű, így ártalmatlanabb részecskékké.