Bár a válságból a világon mindenütt kifele vezet az út, a járhatósága legalábbis nehézkes, és az is marad 2010-ben – állítja a GKI és az Erste legfrissebb előrejelzésében. Az alacsony kapacitáskihasználtság korlátozni fogja a beruházásokat, a továbbra is romló foglalkoztatás pedig amellett, hogy visszaveti a fogyasztás emelkedését, minimalizálja a béremeléseket is.

Magyarországon a visszaesés hét negyedéve tart. Tavaly a GDP 6,2 százalékkal, a fogyasztás 6,7 százalékkal, a beruházás 6,5 százalékkal zuhant meg, a készletek hasonlóképpen. Idén az ipar és az export a GKI szerint már az első negyedévben nőni fog, a munkanélküliség és a fogyasztás visszaesése viszont még csak mostanában fog tetőzni. A kutatás csak az év második felére jósol szerény növekedést, az infláció érdemi lassulása mellett. A folyó külső és belső egyensúly európai összehasonlításban kiváló lehet.

A magyar gazdaság helyzetét elsősorban a világban és az EU-ban végbemenő globális változások határozzák meg, ezért a választások után megalakuló kormány hatása a 2010. évi folyamatokra valószínűleg kisebb lesz, mint sokan gondolják. (Persze a követő időszakot már nagyban befolyásolhatja).

 A helyes, a kissé döcögős, meg a zsákutcába vezető út

A következő kormány gazdaságpolitikája sem mehet szembe a nemzetközi pénzvilág és intézmények elvárásaival: szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, csökkenő külföldi, s előbb-utóbb mérséklődő adósságrátát eredményező pályán kell tartania az országot – szögezi le a tanulmány. A GKI szerint rövid távon inkább csak gesztusértékű változásokra – például sok részletkérdésen változtató, de a folyamatok fő vonalán nem módosító pótköltségvetésre – lehet számítani.

Ugyanakkor a kormánynak az év során érdemi stratégiai döntést kell hoznia arról, hogy még az adott kormányzati ciklusban (tehát 2014-ig) be akarja-e vezetni az eurót. Ez kívánatos lenne, bár érdemi átalakításokat, reformokat igényelne például az önkormányzati rendszerben, az oktatásban vagy az egészségügyben.

Járható egy evickélő, konfliktus-minimalizáló gazdaságpolitika is. Ez a viszonylag tartósan 4 százalék körüli – EU összehasonlításban még évekig kedvező – államháztartási hiányt az adócsökkentéssel, s az ehhez szükséges források minél kevesebb konfliktussal járó előteremtésével indokolná. E gazdaságpolitikában nagyobb szerepet kapna – a következő kormány retorikájában minden bizonnyal hangsúlyos – patrióta megközelítés is, amely a magyar kkv-szektor, a magyar gazdák és az állami cégek állami pénzeszközökkel való segítését jelentené.

A GKI szakemberei azonban úgy látják, ez éppen, hogy kevéssé javítaná a vállalkozások versenyképességét, ellenben félő, hogy a növekedés és az állami szolgáltatások színvonala – a kiterjedtebb állami szerepvállalás, a kisebb hatékonysági követelmények miatt – az egyébként lehetségesnél gyengébb lenne.

A GKI szerint egy osztogató, az államháztartási hiányt és államadósságot emelő, a nemzetközi szervezetekkel való nyílt konfrontációt vállaló gazdaságpolitika csak elméletben képzelhető el, mert, ez már rövid távon olyan következményekhez (pl. leértékelődés, kamatemelés, magasabb infláció, tartós stagnálás, tőkemenekülés) vezetne, amelyeket ma már egy magyar kormány sem merne felvállalni.

Legalábbis reméljük...