Oroszország 11 év után először volt kénytelen a nemzetközi piacon hitelt felvenni - amihez kötvénykibocsájtással jutott hozzá. A rendkívüli intézkedésről Deák András Györggyel, a CEU Oroszország-szakértőjével beszélgettünk.
2010. április 24. szombat 16:19 - Pásztor Balázs
A válság során megrendült államoknál jellemző, hogy egekbe szökött államháztartási hiányukat külső hitellel kezeljék, de ez korántsem illett rá az eddig szigorúan gazdálkodó Oroszországra.
Moszkva - 1998 óta először - egy ötéves lejáratú, dollárban jegyzett eurókötvényből 2 milliárd dollárért, egy tízéves futamidejű papírból pedig 3,5 milliárd dollárért értékesített. Az ötéves lejáratú kötvény előzetes hozamfelára az azonos futamidejű amerikai kincstárjegy felett 125 bázispont, a tízéves lejáratúé 135 bázispont. Így nem is csoda, hogy a gazdasági elemzők által legalább 5 százalékos gazdasági növekedésre, és a legrosszabb esetben is stagnáló munkanélküliségre „kárhoztatott” ország kötvényeit megszellőztetésük után már ötszörösen túljegyezték.
A különlegesnek számító döntésről Deák András Györgyöt, a CEU Oroszország-szakértőjét kérdeztük.
Miért fordult Oroszország több mint 10 év után ehhez az eszközhöz?
Válság során megrendült államok
A szlovák kormány hétfőn bocsátott ki államkötvényt másfél milliárd euró értékben tíz éves lejáratra, sőt kedvező piaci visszajelzések esetén további másfél milliárd értékben terveznek hason lépést - igaz ekkor tizenöt éves lejáratra. Egyiptom pedig - egy hét közepei döntés alapján - egymilliárdnyi kötvényt bocsájt ki, tíz éves lejárattal. Ám ezen kötvények korántsem olyan kelendőek, mint az orosz állampapír
Az egész egy 2009-es kormányzati döntésből fakad, amely azt deklarálja, hogy visszatérnek a nemzetközi hitelpiacokra. Mindezt azon okból kifolyólag, hogy a hároméves költségvetésük 2012-ig szól jelen pillanatban, és ebben olyan mértékű deficitek vannak betervezve, ami felemészti az ország költségvetési tartalékait - és a kieső összegeket valahonnan pótolni kell. Ezen hároméves pálya folyamán tehát mindenképpen meg kell jelenniük a nemzetközi pénzpiacon.
Miért ilyen népszerűek ezek a kötvények? Elvégre ötszörösen túljegyezték őket...
Bár nem vagyok pénzpiaci szakértő, de úgy gondolom, sokat számított az, hogy Oroszországnak lényegében nincs külső adóssága - a válság előtt a teljes adóssága a GPD tizenpár százaléka volt, ami a mostani arányok mellett eltörpül. Ráadásul egy nyersanyagexportőrről van szó: a földgáz mellett a legfontosabb az olaj, de ott van a platina, a réz, az acél, és egyéb más árucikkek is, amik az orosz költségvetés számára az aranyesőt biztosítják, és ezek igen szép pálya előtt állnak (az acél világpiaci ára például nemrég duplázódott meg - a szerk). Az exportból származik az orosz költségvetés 40 százaléka - és ennek nagyjából 60 százalékát a szénhidrogén-szektor adja. Ha így gondolkodunk, egyáltalán nem áll rosszul az orosz makro-pénzügyi helyzet.
Sikerülhet-e ilyen lépésekkel Putyin terveit végrehajtani, vagyis a jelenlegi 6 százalékos költségvetési hiányt 2012-re 3 százalékra, azt követően pedig nullára csökkenteni?
Ez egy jó kérdés. Nagy mértékben függ a külső export-piacoktól, ahol jelenleg a perspektívák kedvezőek. Másfelől Putyin nagy problémája az, hogy az exportárak - amik extrogén változók az orosz piac szempontjából - szépen beépültek az elmúlt években a költségvetési várakozásokba. Tehát ha 2001-től 2010-ig megnézzük az orosz költségvetéseket, akkor masszívan emelkedett az az olajár-várakozás, ami alapján kiszámolták a költségvetést, és volt egy olyan fiskális expanzió, ami erre épült.
Jelen pillanatban a helyzet az, hogy a válság hatására elmentek a tartalékok és kaptak egy nagyon csúnya deficites költségvetést, így most dönteniük kell: vagy fönntartják a jelenlegi, növekvő jóléti rendszert, vagy újjáépítik a tartalékokat. Ha újraépíteni kívánják a tartalékokat, akkor csökkenteni kell a defictet: volt olyan év, amikor 3-5, sőt, amikor 7 százalékos volt a proficit. Ha viszont a lakossági stabilizációs igények emelkednek felül, tehát a belső állampolitika úgy dönt, hogy mégiscsak évente 30 százalékkal akarja emelni a nyugdíjakat, és a költségvetési dolgozók bérét, akkor Putyin célja komoly veszélybe kerülhet. Ahogy akkor is, hogy ha mégsem marad tartósan magasan az olajár.
Mennyiben veszélyeztetheti ezt a célt most az, hogy Oroszország 30 százalékos kedvezményt kíván adni Ukrajnának a gázárból?
Frigy milliárdokért
A megszületett megállapodások lényege, hogy Oroszország tíz évre mintegy 30 százalékkal csökkenti az Ukrajnának szállított gáz jelentős, előre meghatározott részének árát, s cserébe az orosz Fekete-tengeri Flotta az érvényes szerződés lejárta után újabb 25 évig - további ötéves hosszabbítási lehetőséggel -, vagyis 2042-ig a Krímben maradhat.
A Kommerszant című üzleti lap szerint az engedményes gázár fejében Oroszország olyan geopolitikai engedményt kapott, amelyről nemrég még álmodni sem mert volna. Az érvényes szerződés lejárta előtt rendezte a Fekete-tengeri Flotta ügyét, és ezzel csökkent az új, novorosszijszki bázis építésének sürgőssége. Emellett az alku hosszú időre elzárja Kijev előtt a NATO-ba vezető utat. A szövetséghez ugyanis nem csatlakozhat olyan ország, amelynek területén idegen katonai támaszpont van.
Érdemben semennyire. Ugyanis nem tétel.
Külső szemlélők számára mindig van egy ilyen érzékelési probléma: összetévesztik az orosz gázipart az orosz olajiparral. Az orosz gázipar makrogazdasági jelentősége csekélyebb. Úgy működik az orosz olaj és gázipar, mint egy 19. századi klasszikus családmodell. Az olajipar a férj, ő felelős azért, hogy külföldről behordja a pénzt a gazdaságba. A gázipar pedig a feleség, az ő dolga, hogy a belső iparágakat olcsón ellássa. Az orosz acél- és alumíniumipar azért versenyképes külföldön, mert hihetetlenül olcsón kap még mindig földgázt.
Ettől függetlenül van ugye gázexport is, de ennek a jelentőségét jól mutatja, hogy a bruttó bevétele az gáziparnak még az olajipar egynegyede sincs. 2008-ban - ami a gáz szempontjából igen kedvező év volt - a gázexportból volt Oroszországnak 60 milliárd dollár bevétele, míg nyersolajexportból 160 milliárd, és olajtermék-exportból még 80. Tehát a gázexport közel annyira nem befolyásolja az orosz állam bevételeit, mint mondjuk az olajár alakulása. Ráadásul az ukránoknak mindössze egy 3-4 milliárd engedményt tettek, akik ennek hatására még a tervezettnél is több gáz vesznek, ami tovább csökkenti a kiesett összeget.
