A Jobbik Vonáék bulija, senki másé
A Jobbik oldaláról rendszeresen maradoznak el korábbi társutasok, de belülről sem egyszerű a feljutás: a Jobbik legjobb eredményt elérő képviselőjelöltjei közül többen kimaradnak a parlamentből.
2010. április 27. kedd 07:59 - Sarkadi-Nagy Márton
A parlamentbe bekerült Jobbik-képviselők listáját böngészve különös tendenciákba botolhat a szemünk: a Vona Gábor-Novák Előd, klasszikus jobbikos vonal mellett az egykori miépes átigazolók adják a fő ízeket. A szalonképtelenül radikális társaságot már korábban odébb ebrudaló vezetés most azokat sem juttatta be az országgyyűlésbe, akik választókörzetükben a legjobb eredményeket hozták.
Nézőpontok
A Nézőpont Intézet múlt heti elemzése is rámutat arra a tényre, hogy az országos átlag feletti szavazatszámot elérők közül sokaknak a bejutásra sincs esélyük. Császár József és Kisgergely András, akik az első fordulóban a két legmagasabb szavazati arányt elérő képviselőjelölteknek esélyük sem volt a területi listák ötödik-hatodik, illetve az országos lista hatvanötödik helye körül bejutni a parlamentbe, viszont részben az ő kiemelkedő egyéni eredményeik juttatták be a fővárosban leszereplő Novák Előd-féle brigádot.
Az országos listáról mandátumhoz jut például Szabó Gábor pártigazgató, Novák Előd alelnök, Dúró Dóra és Pörzse Sándor is, mindannyian nyolc százalék alatti eredménnyel.A korábban az MDF, az FKgP és a MIÉP körül sündörgő, egy időben a Szerencsejáték Zrt-t vezető Pősze Lajos egy budapesti választókörzetben elért tizenkét százalékával a somogyi lista eéléről jut be az országgyűlésbe.Mint a Nézőpont elemzése írja, „, Nógrádban pedig a Jobbik egyetlen listás mandátumát az a Palotai Szilárd nyeri, aki egyéniben nem is mérettette meg magát”.
Szabadítsátok ki Willyt
Jobbik
„Békés kivételével mindenhol találni minimum egy olyan jobbikos képviselőjelöltet, aki a megyei és az országos átlagot is felülmúló teljesítménye ellenére nem jut mandátumhoz" a Nézőpont Intézet szerint
A Jobbik személypolitikai következetessége már 2009-ben megkérdőjeleződött, amikor a robbanásszerűen népszerűvé váló párt rengeteg csöndesen vegetáló MIÉP- és FKgP-tagot szívott fel, ezzel párhuzamosan pedig leépítette kapcsolatait a „balhés” vonallal.
Budaházynak nem szerzett mentelmi jogot a Jobbik, a Tomcat-féle bagázzsal látványosan összevesztek és a Hatvannégy Vármegye is lekopott a párt környékéről. Toroczkai László márciusban úgy fogalmazott, "A Jobbik vezetőinek föl van adva a lecke: a nagy nyilvánosság előtt is elmondom, hogy lesz számonkérés a számukra is, tehát mindenféleképpen árgus szemekkel követjük mi, hatvannégy vármegyések a tevékenységüket és munkájukat.”
Toroczkai egyetlen Jobbikost nevesített, akiért tűzbe merné tenni a kezét, méghozzá ugyanazt a Kisgergely Andrást, akit Vonáék most kisakkoztak az országgyűlésből. A miértekre nyugodtan keressük a választ a Kisgergelyt imígyen méltató Toroczkainál:” ő volt az a kitűnő hazafi, aki felgyújtotta azt a rendőrségi vízágyús kocsit, amely a tömegbe akart hajtani. Ezért kapott kettő év börtönt három évre felfüggesztve”
Pozícióvédelem
Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a jelenlegi elnökség nem hagyja, hogy a hagyományosan a radikális kultúrkörbe tartozó különböző szervezetekhez köthető személyek akár csak nyeregbe is jussanak a pártnál, és mintha a helyi szinten sikeres vidéki Jobbik-szervezeteket is távol szeretné tartani a bizalmi pozícióktól. Ebbe a körbe egyébként Vona mellényviselési ígérete ellenére a Magyar Gárda is belecsúszhat.
Ha a Jobbik szavazói megtartása érdekében marad a tettek nélküli, szimbolikusan hazafias politikánál, könynne megeshet, hogy a felkorbácsolt szűk mag, a turbómagyar támogatók új szórakozás után néznek. Az igazi szellem akkor szabadulna ki a palackból.