Ön a Tejútrendszer kialakulásnak elismert kutatója. Hogyan vizsgálja a galaxist?

Ahhoz, hogy a Tejutat kívülről láthassuk, több millió évet kéne utaznunk. Ezért, hogy kiderítsük, hogy alakult ki a galaxisunk – amely az univerzumban amúgy igen gyakori spirális galaxisok közé tartozik – a körülöttünk lévő csilagokat tudjuk tanulmányozni. A Nap a galaxis testében helyezkedik el, ahol a legtöbb csillag megtalálható, megfigyelhetünk nagyon öreg és egészen fiatal csillagokat is, a Nap egyébként közepesen idős csillag.

Mit keres ilyenkor?

A számomra érdekes különbségek a csillagokat alkotó anyagok változatosságában és a mozgásuk jellegzetességeinek eltéréseiben rejlenek. Ha az érdekel, hogy kezdődött minden a mi galaxisunkban, akkor a legöregebb csillagokat kell vizsgálnom.



Mi derül ki ezeknek az anyagából?

Ezek általában annyira nem masszívak. A nagytömegű csillagok viszonylag gyorsan elégetik az anyagukat, majd szupernóvaként felrobbannak. A Napnál nyolcvanszor nagyobb csillagok pár millió év után felrobbannak, ez a csillagászatban nagyon rövid idő – sok időnek a "gigayear", a milliárd év számít.

Találtunk egy csillagot, amiről pár éve megállapították, hogy tizenhárom és fél milliárd éves. Egy év múlva kiderült, hogy az univerzum kora is körülbelül ennyi, ez a csillag tehát nem sokkal a Nagy Bumm után született, így a legkorábbi elemeket tartalmazza. Ezek a hidrogén, a hélium és még néhány más elem, amik egy kicsivel később keletkeztek. A legöregebb csillagok elég kevés „nehéz” elemet tartalmaznak, most ideértem például a szenet, vagy az oxigént, ezüstöt, aranyat, urániumot.

Mi a helyzet a mozgásukkal?

Egyes csillagok mozgását vizsgálva derült ki, hogy a Tejút egy óriási csillagfelhő összeomlásával keletkezett, körülbelül 13 milliárd évvel ezelőtt. Akkor még kisebb galaxis volt, majd később más galaxisok zuhantak bele, ettől nőtt a mostani méretére.



Az ön másik szakterülete az elemek kialakulása.

Ha a Nagy Bumm során csak a hidrogén, a hélium és a lítium jött létre, akkor azt kérdezhetjük magunktól, honnan jött a többi elem? Mivel a szén és az oxigén nagy része csillagokban jön létre, ezért feltételeztük, hogy a hasonló tömegű elemeket is a csillagok „termelik” a működésük során. Később bebizonyosodott, hogy minden, a vasnál kisebb tömegű elem így jön létre.

A legalább vasnyi tömegű elemekhez azonban nem elegendő a csillagok rendes működése során felszabaduló energia, ezek a szupernóvák felrobbanásával jönnek létre. Jelenleg egy tanítványommal Münchenben éppen az ezüst keletkezését kutatjuk, reményeink szerint gyors eredménnyel.

Ezek mennyire „új” eredmények?

Az elemek születésének eredményei viszonylag frissek, nem régóta állnak rendelkezésünkre olyan távcsövek és műholdjaink, amelyek korábban elképzelhetetlen mértékű információt szolgáltatnak. Az elméletek fejlődése és a kutatások most kéz a kézben járnak. Úgy tűnik, hogy az áttörés határán vagyunk olyan kutatásokban, amelyek igazolhatják vagy cáfolhatják az univerzumról alkotott eddigi elképzeléseinket. Erre egy éven belül számíthatunk. Az izgalmas területek a szupernóva-robbanások és az összezuhanó csillagok lesznek.

Mit gondol a Hubble-űrteleszkópról?

A Hubble nagyon sokat segített, nagyon sok képet nyújtott. Meg kell azonban említenem, hogy erre más teleszkópok is képesek. A Hubble nagyon tiszta képet adott nekünk az égről és nagyon sokat árult el egyes csillagcsoportokról.

A technikai fejlődésnek köszönhetően azonban nemsokára már földi telepítésű távcsövek is képesek lesznek az űrről olyan felvételeket készíteni, amiket a Hubble az atmoszférán kívülről készített. A földi telepítésű távcsövek értelemszerűen olcsóbbak és egyszerűben változtathatók. A Hubble persze mindmáig felülmúlhatatlan.



Mit vár a Hubble utódjától?

A Hubble pótlására készül a James Webb űrtávcső, de az űr tanulmányozása nem a Hubble-jellegű űrtávcsöveken áll, vagy bukik. Nagyon fontos ugyanis, hogy minél több fajta módon szerzett adattal dolgozhassunk.

Az űrben is vannak más, fontos projektek, mint az infravörös műholdak, amelyekkel a csillagok születéseinek körülményeit vizsgálhatjuk, olyan projektek, amelyekkel a sötét anyag kutatható. A kisebb földi távcsövekre is szükség van, ezekkel rengeteg mindent el lehet végezni, amire a nagy projekteknél nincsen kapacitás.

Izgalmas kérdés a Naprendszeren kívül található bolygóké, az ún. exobolygóké. 

Vizsgáltam olyan csillagokat, amelyeknek lehetnek ilyen bolygóik. Michel Mayor, egy közeli munkatársam a Naphoz hasonló csillagokat keresett, ő fedezett fel legelőször exobolygót, egy gázóriást az 51 Pegasi körül. Az exobolygók kutatásában egyébként nagy nemzetközi együttműködés figyelhető meg, ebben a témában például a magyar csillagászok kifejezetten szép eredményeket értek el.