Azért is nehezen értelmezhető Robert Fico mostani ámokfutása, merthogy Martonyi János még pár napja direkte egyeztetni ment Pozsonyba. A megbeszélés előtt még a Pravda is Martonyi lába nyomát csókolgatta, hogy lám, Orbán Viktor talán mégsem az új Gömbös, pedig már akkor is tudni lehetett (az Új Szó legalábbis tudta), hogy az egyeztetések leginkább a kettős állampolgárság és a nyelvtörvény kérdését fogják érinteni. Azt sem hiszem, hogy túlzottan másmilyen Fidesz-álláspontra számíthattak volna.

Ezután mit látunk? Fico hazarendeli a nagykövetet, biztonsági kockázatnak nevezi az ötletet, kiengedi Slotát a sufniból, hadd hőbörögjön, és próbál minden keze ügyébe eső tárggyal zajt csapni. Miért nem tették egyértelművé az egyeztetésen, hogy ez fog következni? Ha pedig a szlovák félnek eltökélt szándéka, hogy semmilyen olyan lépést ne tegyen lehetővé, amely arra utalhatna, hogy Szlovákia területén magyar kisebbség él, akkor miért állnak le egyeztetni egyáltalán?

Ugyanezt a kérdést persze feltehetjük annak a Fidesznek is, amelyik tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem szül jó vért, ha a júniusi szlovákiai választásokra ilyen nagyszerű ütőkártyát ad a szlovák soviniszták kezébe. A Fidesz is számított arra, hogy a kettős állampolgárságról szóló parlamenti döntést esetleg el kell halasztani (függetlenül attól, hogy Semjén Zsolt miket beszél), gondolom, a kérdés rendezése miatt küldték Martonyit. Ezek szerint nem sikerült neki, vagy csak úgy tűnt, aztán mégse.

Annyi biztos, hogy miután ma nem kerül sor a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvény benyújtására, nagyjából okafogyottá vált a szlovák hőbörgés.

Eszköztelenség

A határon túli magyar kisebbségek érdekében a mindenkori magyar kormány nem tud sok mindent tenni. Nincsenek hozzá ugyanis eszközök a kezében. A kisebbségekkel a helyi kormányzat nagyjából azt csinál, amit akar, az Európai Unió nem csap a kezükre, mi sem fogunk. Nem csak azért, mert nincsen hadseregünk, hanem azért is, mert az irredenta gondolat a Slotához hasonló soviniszta politikusok vízióin kívül sehol sem létezik.

Az a szlovák félről állandóan észlelhető kijelentés, amely szerint Magyarország háborúra, visszacsatolásra készülne, ennek megfelelően rosszindulatú hazugság. Ahogy rosszindulatú hazugság az is, hogy a szlovák államiság ezerötszáz éves lenne. Ez egyszerűen nem igaz. A nyelvtörvény, a történelemkönyvek újraírása az „okos historizmus” jegyében, mind olyan lépések, amelyek a felvidéki magyarság elszlovákosítására törekednek.

A leginkább rosszindulatú hazugság pedig az, hogy ez Szlovákiának jó lenne.

Régiók Európája

A nemzetállamok kora véget ért. Az Európai Unió keretei között a régiók szerepe értékelődik fel, mert ennek van értelme. Egy vegyes szlovák-magyar Felvidék, egy vegyes román-magyar Erdély nem azért igényli az autonómiát, mert az már majdnem Trianon. Azért van szükség a magyar kisebbségek hosszabb pórázra engedésére, a területi autonómiára, mert a helyi népesség nyelvi-kulturális öröksége hozzáadott értéket hordoz, olyan hozzáadott értéket, ami lefordítható akár pénzre is. A többnyelvűség, a különböző kultúrák együttéléséből következő pezsgő kulturális légkör bátorítása sokkal több hasznot hozhat Szlovákiának, mint a magyarok démonizálása.

Sajnos nyilvánvaló, hogy ezt a szlovák politikai elit többségében nem így látja. A kérdés az, Ficóék nyitottak-e az egyeztetésre, vagy kitartanak a - leginkább a Monarchia Magyar Királyságának káros és megbukott, többek között éppen a szlováksággal szemben alkalmazott elmagyarosító törekvéseinek modernizált változatára emlékeztető  - kompromisszummentes, elszlovákosító politika mellett. Mindannyiunknak jobb lenne, ha a kölcsönös érdekek mellett állhatnánk ki, közösen.

Amíg azonban erre nem kerül sor, a kettős állampolgárság megadása az egyetlen, amit a határon túli magyarság érdekében tenni tudunk. Jogi támasz annak a ténynek, hogy a szlovákiai (romániai, szerbiai stb.) magyarság sorsának mi is letéteményesei vagyunk. Illő tehát, ha néha megkérdeznek minket is, nincs-e jobb ötletünk a durva beolvasztásnál. Ugyanis lenne.