Bátor Tamás fesztiváligazgató a fesztiválirodában beszélt az utóbbi tíz évről: a sikerekről, a fellépőkről, az előadásokról, a résztvevőkről és a további tervekről.

- A tíz évvel ezelőtt megálmodott rendezvénysorozathoz nagyon sok ember neve, áldozatos munkája kapcsolható, de kitalálóként, ötletgazdaként egy nevet mindenképp ki kell emelni, ő Müller Péter Sziámi, aki 2000-2002 között volt a fesztivál igazgatója - idézte fel a kezdeteket Bátor Tamás. Mint mondta, az eseményt azzal a céllal alapították az ezredfordulón, hogy felfigyeljenek Miskolcra, és valahogyan bekapcsolják az észak-magyarországi térséget a kultúra, a nemzetközi zenei élet vérkeringésébe.

És, hogy miért épp Bartók Béla nevét viseli? - tette fel a kérdést, azonnal választ is adva rá: Bartók Béláról sok mindent elneveztek 1945 után, utcákat, tereket, középiskolákat, intézményeket, de senkinek nem jutott eszébe, hogy a zeneszerző nevét viselheti egy zenei fesztivál is.

Megmagyarázta azt is, mit jelent a plusz - "+" - a rendezvény nevében. Mivel Bartók Bélának három színpadi műve van, ezért találták ki a "Bartók+..."-t, és hogy minden évben legyen más-más vendége a zeneszerzőnek és Miskolcnak. - Az operára pedig mint műfajra azért esett a választás, mert az opera nemzetközileg is mindenki számára csoda - érvelt.

Az eltelt évtized alatt Bartók Béla mellett 2001-ben "főszerepet kapott" Verdi, a rá következő évben Puccini, majd 2003-ban Mozart volt a vendég. Utána Csajkovszkij neve jelent meg a "Bartók+..." sorban, 2005-ben pedig a bel canto zeneszerzői, azaz Bellini, Donizetti és Rossini következtek.

Négy évvel ezelőtt, 2006-ban a verismo irányzatához tartozó zeneszerzők - mások mellett Alfano, Cilea, Giordano, Mascagni és Leoncavallo - operái csábították a nagyérdeműt, a 2007-es esztendőben pedig Párizs jött látogatóba, amikor is a francia operairodalom kétszáz évéről kaphattak átfogó képet a nézők.

- A 2008-as év nagyon fontos volt, hiszen a szláv zenei életet ismerhettük meg, ezáltal Kelet-Európát és a szomszédos országokat hívtuk meg, tavaly pedig - a Haydn-évhez is kapcsolódva - a bécsi klasszikusok és az új bécsi iskola szerzőinek műveit mutattuk be - közölte. - Az idén Európát köszöntjük, azt a kontinenst, amelynek a közepén élünk. Ennek azért van jelentősége, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.

Az igazgató saját élményeire, tapasztalataira hivatkozva hangsúlyozta, hogy csaknem 18 éven át Nyugat-Európában élt operaénekesként, a mai napig rengeteget utazik Európában és Európán kívül is, és nagyon fontos az a zenei csemege, amelyet az operafesztivál kínál a világnak. Kitért arra, hogy Magyarország olyan jelentős zenei egyéniségeket küldött a nagyvilág számára, akikről beszélnek, és akikről legendák keringenek. Példaként említette Liszt Ferencet - akit többek között a zongora Paganinijeként emlegetnek -, a másik pedig Bartók, de "beszélhetnék számos kiváló karmesterről, akik nevét a teljesség igénye nélkül felsorolni is nehéz lenne, és akik olyan nemzetközi karriert futottak be, amely mindenki számára példaértékű".

A Miskolci Operafesztivál - ilyen háttérrel és ekkora kulturális, illetve szakmai örökséggel - néhány év alatt a kelet- és közép-európai operaélet fellegvárává tette a borsodi megyeszékhelyet. A rendezvényt a legmeghatározóbb Bartók-fesztiválként tartják számon nemcsak Európában, hanem a világ zenei életében is, és élvezi a Bartók-örökösök támogatását is.

Világsztárok

A "Bartók+..." operafesztivál egyik kiemelt feladata a nagy zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató életművének megismertetése és ápolása. A világhírű alkotó műveinek bemutatása a fesztivál programjának állandó része, színpadi alkotásait - A Kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi - hagyományos és kortárs rendezői elképzelések szerint, világhírű művészek tolmácsolásában vagy más, például bábszínház vagy filmvetítés formájában láthatja a közönség.

A fesztivál egyébként világjáró magyar művészeket és nemzetközi operasztárokat látott vendégül, és lát az idén is. Bátor Tamás beszélt azokról a darabokról és előadásokról, amelyek igazán kuriózumnak számítottak, majd a teljesség igénye nélkül, a neveket pontos kronológiai sorrendben ismertetve kiemelt néhány nagy egyéniséget: fellépett a rendezvényen mások között Marton Éva, Tokody Ilona, Rost Andrea, Sass Sylvia, Agnes Baltsa, Anja Silja, Michel Crider, Ticina Waugh, Gregor József, Polgár László, Kováts Kolos, Komlósi Ildikó, Lukács Gyöngyi, Kincses Veronika, Kocsis Zoltán, Ács János, Vásáry Tamás, de a közönség hallhatta José Cura, Ramon Vargas, Roberto Frontali, Paolo Gavanelli, Renato Bruson, Jevgenyij Nyeszterenko, Elena Mosuc, Jelena Obraczova, Mikhail Davidoff, Jurij Szimonov, Roberto Scandiuzzi, Giuseppe Giacomini Paata Burchuladze, Zeljko Lucic és Wolgang Schöne előadását is.

- Bemutatkoztak Közép-Kelet-Európa jelentősebb operatársulatai, így a prágai, a pozsonyi, a kassai, a varsói, a rigai, a kijevi, a moszkvai, a belgrádi, a bukaresti, a zágrábi, a szófiai és természetesen a budapesti Magyar Állami Operaház. Állandó közreműködő a Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán vezetésével, visszatérő vendégek a fent felsorolt világsztárok, valamint a Milánói Scala kórusa - részletezte a fesztiváligazgató.

Nagyon fontosnak tartja a Kékszakállú-produkciókat is, amelyeket a kezdettől minden évben vállaltak.

A fesztivál fő helyszíne az öt játszóhellyel rendelkező Miskolci Nemzeti Színház, de a város és Borsod-Abaúj-Zemplén megye más helyszínein, illetve Budapesten is több előadás megrendezése fűződik az operafesztivál nevéhez. A programot számtalan kiegészítő rendezvény teszi színesebbé. Ezekre az alkalmakra operadíszletbe öltözik Miskolc belvárosa, a főutca, a terek és az udvarok, hirdetve a fesztivál mottóját, vagyis azt, hogy "A zene várost épít!".

Nyitás a nagyközönség felé

A kezdetről és a jelenről Bátor Tamás úgy nyilatkozott: a cél az volt, hogy Miskolc iparvárosi jellegét, arculatát megváltoztassák, és más kép alakuljon ki erről az igen nagy múltú és értékekkel teli településről - véleménye szerint ez részben sikerült, bár még mindig sok a tennivaló.

- Erőt adnak a visszajelzések, például az, ha külföldön egy nemzetközi szakember Miskolc hallatán azonnal az operafesztiválra gondol, összekapcsolja a kettőt. Mára kialakult az a tendencia is, hogy rangot jelent szerepelni, fellépni a zenei rendezvényen - hangsúlyozta. Utalt az idei, jubileumi eseményre, amelynek Európa lesz a vendége.

- Európával kapcsolatban nagyon nehéz a feladat, hiszen több mint húsz ország zenei értékét, kultúráját kell bemutatni. Idehozzuk Európát, és programunkkal köszöntjük a 2011-es soros elnökséget, ugyanis fél éven keresztül Magyarország lesz ennek a címnek a birtokosa. Ez egy nyitány, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Európa egyik 2010-es kulturális fővárosa, Pécs hazánkban található. Ezzel is tisztelgünk az európai népek előtt, még akkor is, ha ezt mi, miskolciak fájdalommal tesszük - húzta alá, utalva arra, hogy Miskolc is lelkesen pályázott a címre.

Az idei fesztivál eseményei közül felhívta a figyelmet egy kortárs operára, Erkki-Sven Tüür Wallenberg című, rendkívüli hatású alkotására. - Az észt komponista neve Amerikától Európáig világszerte ismert - mondta, hozzáfűzve, hogy a tallinni Észt Nemzeti Opera 2007-ben, Dmitri Bertman és Neeme Kuningas rendezésében bemutatott előadása a fesztivál egyik jelentős programjának ígérkezik.

Szólt arról is, hogy a szófiai nemzeti opera 2009 márciusától játssza Jules Massenet Don Quichotte című operáját, a darabot a színház igazgatója, Plamen Kartaloff vitte színre, aki nem csak otthon elismert szakember - előadásukat bemutatják Miskolcon is. Ezen túlmenően a tizedik születésnap alkalmából a miskolci születésű neves magyar zeneszerző, Vajda János komponál új szimfóniát, amely az igazgató reménye szerint bevésődik majd a zene történelmébe.

- Nem szabad elfejteni azt sem, hogy amellett, hogy Európát ünnepeljük, Erkel-bicentenáriumára is gondolunk. A Bánk bánnal a debreceni Csokonai Színház társulata vendégszerepel 2010-ben Miskolcon, a Kolozsvári Állami Magyar Opera pedig a Saroltát újítja föl, hogy elhozhassa a fesztiválra - mondta.

A beszélgetés során szóba került az is: Észak-Magyarországon az oktatás, az intézményi rendszer elősegíti, hogy az operafesztivál sikeres legyen. - Rendelkezésre áll ugyanis egy művészet-, kultúra- és zenepártoló közönség. Őket szolgálni kell, hisz ide eljöhetnek azok, akik anyagilag egy-egy külföldi utat nem engedhetnek meg maguknak, de itt igazi remekművek, csemegék nyújthatnak számukra felejthetetlen élményt - emelte ki Bátor Tamás.

Mint felelevenítette, teljességében három évvel ezelőtt nyitottak a nagyközönség felé, és azóta a komolyzene mellett a könnyedebb produkciók, koncertek, előadások is helyet kapnak a repertoárban. Véleménye szerint ez nagyon fontos, itt mutatkozik meg Kodály Zoltán öröksége, mert "szükség van arra, hogy énekeljünk. Ha ugyanis lélekben énekelünk, mosolygós örömteli lesz az életünk".

A fesztiválvezető minden korosztályt és réteget szeretne bevonni az operakavalkád eseményeibe, hogy érezzék azt a hangulatot, amelyet a zene nyújthat. A jövőre vonatkozólag pedig azt kívánja a miskolci operafesztiválnak - operaénekesként és magánemberként is -, hogy tudjon ünnepelni 2020-ban is. Ahhoz ugyanis, hogy teljesüljenek azok az elvárások, amelyeket célul tűztek ki - hogy például a város, a térség profitáljon ebből a hírnévből -, hosszú távra kell tervezni, és múltat, hagyományt kell teremteni. - Tehát türelemre van szükség a mindenkori városatyák részéről, a közönség részéről és nem utolsósorban a szervezők részéről, hogy vállalják ezt a fajta missziót a következő tíz évben is - szögezte le.

Életéről elmesélte, korábban soha nem gondolta, hogy Miskolc nyújt majd számára életteret. 1974-ben kirándulóként járt a városban, majd 1992-93 környékén énekesként látogatott el a megyeszékhelyre, illetve egy nyári koncertje volt a 90-es évek közepén a Miskolci Egyetemen. Azóta pedig, hogy az ezredforduló után belecsöppent az operafesztivál sűrűjébe, szinte "hazajár" Miskolcra, amelyről tudomása szerint úgy fogalmaznak külföldön: a város nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy "Kelet Salzburgjává" váljon.