Sokan úgy tartják, hogy a(z európai) labdarúgás a világ legkiszámíthatatlanabb, ezáltal a legizgalmasabb sportja, az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Kutatóintézetben pedig nem sajnálták az időt arra, hogy ezt adatokkal is alátámasszák. A vizsgálatot végzők 1988-ig visszamenőleg tanulmányozták a labdarúgás élklubjainak, illetve a négy nagy amerikai profi liga (NFL, NHL, NBA, MLB) mérkőzéseinek eredményeit. Összegzésük alapján egyértelműen a fociban fordul elő a legtöbbször meglepetés, méghozzá 25 százalékkal nagyobb arányban, mint a "legkiszámíthatóbb" amerikaifutball-ligában.

Az izgalomnál maradva: adatokkal támasztották alá, hogy a 11-es párbajokkal végződött nagy csaták akár kisebbfajta "nemzeti tragédiába" is torkollhatnak. Az 1996-os Európa-bajnokság francia-holland (0-0, büntetőkkel 5-4) negyeddöntőjének napján például 50 százalékkal megugrott Hollandiában a szívinfarktus és a stroke okozta halálozások száma, míg az 1998-as argentin-angol (2-2, büntetőkkel 4-3) meccset követően két napig a szigetország kórházaiban 25 százalékkal több beteget vettek fel szívproblémákkal. Mindkét esetben csak a férfiaknál volt tapasztalható a drasztikus növekedés.

Az örök igazságok közé tartozik, hogy magaslaton az alacsonyabban fekvő országokból érkező csapatok veszítenek, s ezt a 2007-ben a Brit Egészségügyi Hírlapban megjelent cikk tulajdonképpen igazolja, a kutatást végző elemzők ugyanakkor azt is megállapították, hogy amekkora előny a magaslaton fekvő országok csapatainak a hazai pálya, ugyanakkora hátrányt jelent számukra a tengerszint közelében játszani. A bolíviai és brazil csapatok egymás elleni eredményeit vizsgálva kiderült, hogy az elmúlt száz évben a bolíviaiak otthon 82 százalékát megnyerték a brazilok elleni meccseiknek, idegenben ugyanakkor csak 21 százalékát.

A Mannheimi Egyetemen három alapvető, sokat ismételt tévhitet igyekeztek cáfolni. A vizsgálatokat végzők szerint semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy az első félidő végén szerzett "lélektanilag fontos" gól komolyabb befolyással lenne egy meccs végeredményére, mint a játékrész korábbi szakaszában elért. Szintén semmi nem támasztja alá azt a tételt, hogy egy játékos jobb eséllyel szerezhet gólt abban az esetben, ha a megelőző találkozón a kapuba talált. S ugyancsak nem igazolja a statisztika azt sem, hogy egy rúgott gól után közvetlenül az eredményes csapat figyelme lanyhul, s emiatt könnyebben kap gólt.

A "hazai pálya előnyére" is van tudományos magyarázat. Két brit kutató játékosok tesztoszteronszintjeit mérte hazai és idegenbeli meccseik előtt, és kiderült, hogy a hazai találkozókat megelőzően a tesztoszteronszint jóval nagyobb volt mindannyiuknál, mint az idegenbeliek előtt, a megemelkedett férfi nemi hormon pedig nagyobb magabiztosságot és agressziót eredményez. A növekedésnek ezekben az esetekben a saját terület megvédésének tudata az oka.

John Manning, a Liverpooli Egyetem tanára arra volt kíváncsi, hogy található-e bármilyen közös testi jegy az átlagosnál jobb futballistáknál. Manningnek sikerült egy árulkodó sajátosságot találnia: a szigetországi játékosok vizsgálata után arra jutott, hogy összefüggés van a futballista ujjméretei és képességei között, ugyanis a kiváló labdarúgóknak hosszabb a gyűrűs ujjuk, mint a mutatóujjuk...