Cannes-ban, félidőben
A brit Mike Leigh és a mexikói Alejandro Gonzalez Inarritu filmjei vezetik a népszerűségi listát az újságírók körében a félidejéhez érkezett 63. cannes-i filmfesztiválon, valamint két francia rendező, Bertrand Tavernier és Xavier Beauvois versenyfilmjei is nagyon pozitív kritikákat kaptak.
2010. május 20. csütörtök 07:19 - HírExtra
A hivatalos versenyprogramba 19 filmet, köztük Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv című alkotását válogatták be a világ egyik legrangosabb filmfesztiváljára. Az Arany Pálmáért versengő művek közül eddig tízet láthatott a fesztiválközönség, a magyar versenyfilm premierje szombat este lesz.
A Le Monde című francia napilap szerda délután megjelent számában azt hangsúlyozta, hogy eddig mindennap bemutattak legalább egy Arany Pálma-esélyes alkotást, de a kritikusok egyöntetű rajongását még egyetlen filmnek sem sikerült kivívnia. A lap szerint ezzel és az eddig általánosságban inkább csalódást keltő összképpel magyarázható az is, hogy a kulisszatitkokról egyelőre több szó esik a médiában, mint a filmekről. Példaként említi a francia újság a Polanski-ügy fejleményeit, illetve azokat az írásokat, amelyek azt firtatják, hogy Jean-Luc Godard vajon miért nem jelent meg filmje cannes-i bemutatóján.
Az eddig látott filmek közül a szaklapok, a Film Francais és a Screen International listájának élén a Titkok és hazugságok című alkotásával 1996-ban Arany Pálmát nyert Mike Leigh legújabb filmje, az Another Year (Egy újabb év) áll, amelyet az újságírók hatalmas tapssal fogadtak a sajtóvetítésen. A brit film egy család és barátainak történetén keresztül életük végén járó emberek portréját rajzolja fel.
A legelismerőbb kritikákat eddig azonban - a Le Monde kivételével - a mexikói versenyfilmről írták, amelyet a díszbemutató közönsége állva, ovációval jutalmazott. A fesztiválközönség körében is eddig ez az egyik legtöbb kommentárt kiváltó film.
Alejandro Gonzalez Inarritu előző három filmjének labirintusszerű forgatókönyveit Guillermo Arriagával írta. A Biutiful történetét - amely ezúttal egyetlen helyszínen játszódik - azonban egyedül jegyzi: a szinte felismerhetetlen Barcelonában forgatott film a képeslapokról ismert napsütötte mediterrán világ helyett egy európai nagyváros nyomorúságos oldalát, piszkos és lerobbant negyedeinek durva világát tárja fel. Háttérben a rendőrség által üldözött afrikai bevándorlókkal, illegálisan foglalkoztatott kínaiakkal.
Javier Bardem alakítja a prosztatarákban szenvedő főhőst, Uxbalt, aki gyermekeit egyszerre próbálja megvédeni saját, közelgő halálától és ideggyengeségben szenvedő anyjuktól. A filmben nyújtott játékáért az Oscar-díjas spanyol színészt tartják sokan a legesélyesebbnek a legjobb férfi alakításért járó elismerésre is.
Az amerikai Hollywood Reporter szerint "nehéz elképzelni, hogy bárki más kapja a díjat". Kirk Honeycutt kritikus azt írta: "az ilyen jellegű filmek értetik meg az emberrel, hogy miért lényeges Cannes-ban jelen lenni: mert ott lehet műveket felfedezni".
A Screen International pontozásos rendszerében viszont az utolsó előtti helyre szorult a mexikói film, amelynek melodramatikusságát kifogásolta a Le Monde.
"Eddig valamennyi film élvezetet okozott, leszámítva Kitano Takesi alkotását (Autoreidzsi - Gyalázat)" - írta az amerikai lap, s ezt a véleményt erősítik a francia kritikák is.
A Le Monde ritkaságnak tartja, hogy a három francia versenyfilm nem váltott ki polémiát Franciaországban, s mindegyiküket pozitívan fogadta a francia szaksajtó.
Mathieu Amalric Turné című - amerikai sztriptíztáncosnők franciaországi fellépéssorozatáról szóló - komédiája mellett Bertrand Tavernier La Princesse de Montpensier (Montpensier hercegnője) című kosztümös szerelmi filmje után a nemzetközi sajtót elsősorban Xavier Beauvois Des hommes et des dieux (Emberek és istenek) című filmjével hódította meg. Az alkotás az 1996-ban Algériában meggyilkolt francia szerzetesek történetéről szól, a főszerepben Lambert Wilsonnal.
A Screen International listáján Mike Leigh filmje után ez az alkotás került a második helyre Tavernier filmjét megelőzve.
Az iráni Abbász Kiarosztami Olaszországban forgatott Copie conforme (Hiteles másolat) című filmje a virtuóz párbeszédek ellenére megosztotta a fesztivált. A francia Juliette Binoche által alakított galériatulajdonos és az írót játszó brit operaénekes William Shimell találkozása egyszerre értelmezhető egy valóságos párkapcsolat és egy a szereplők által elképzelt viszony elemzéseként.
Forrás: MTI