- Pénz volt a borítékban, képviselő úr?

- Erre sem emlékszem.

- Kapott ilyet?

- Én őőő… sokszor őőő… bánok pénzzel természetesen. Tehát akár magánemberként, akár pedig a különféle munkahelyeimen őőő… bánok pénzzel.

- Csúszópénzt kapott valaha, képviselő úr?

- Nem, soha nem kaptam.

- Nem bizarr ez az egész, képviselő úr? Tehát fél órája láttunk egy felvételt: ön fog egy ilyen vastag borítékot, hallatszik a felvételen, hogy kétmillió forint, elrakja, most meg azt mondja, hogy nem tudja, mi történt?

- Ugye egyrészt időben nem tudom, hogy mikor történt…

- De itt asszem nem az idő a lényeg, hanem ön politikus és elfogadott feltehetően csúszópénzt.

- De hát egyrészt ugye ez nem a őőő és az önkormányzathoz kötődik, másrészt pedig a őőő akkor amikor ez készülhetett, akkor sok mindennel foglalkoztam, tehát mással is nem… Általában mással foglalkozik… Ugye képviselőként csak a munkaidőmnek körülbelül a 20-30 százalékát töltöm.

- Wieszt úr, de úgy tudni, hogy ezt egy önkormányzati ez egy önkormányzati üzlethelyiség tulajdonosa vette fel, annak fejében, hogy, megvehette ezt az üzlethelyiséget vagy megveheti ezt az üzlethelyiséget.

- Nem tudom, ki volt ő.

- Nem emlékszik erre a szituációra, hogy kapott volna kétmillió forintot borítékban. A felvételen akkor az ki? Alteregó?

- Nem, természetesen az én vagyok.

- És ön akkor elfogadta azt a pénzt, a több mint kétmillió forintot?

- Ugye… Mit jelent az, hogy elfogadtam?

- Átvette.

- Vettem át, nem csak kétmilliót, sokkal többet is vettem már át. Hiszen egy vállalkozás, egy házépítés közben, egy kocsi vétele közben fizet is és ad is. (…) Én akkor, amikor például egy házat építettem, voltak benne kétmilliós számlák is, természetesen.

- Na de, hogy ha ön házat épít, akkor nem ön kap pénzt, hanem ön ad nem?

- Igen. Bár ahhoz, hogy… ahhoz, hogy én őőő… én adjak pénzt, először kapnom kell, természetesen.

- Hát kiveszi a számlájáról gondolom, és nem valaki borítékban átadja.

- Vagy pedig másféleképpen. Köszönöm szépen.


Íme, a legfrissebb példa arra, bizony van úgy, hogy kedves vezetőink sem állnak a helyzet magaslatán. Szegény Wieszt János képviselő úr a felvétel tanúsága szerint azt sem tudja hápogjon vagy gágogjon, midőn az újságírók hada azzal ostromolja, kitől és miért fogadott el több mint két millió forintot 2007-ben egy papírborítékban. Ám ne higgyük, hogy a tegnapi eset csupán erősíti a szabályt, amely aszongya: politikusjószág olyan kérdést nem kaphat, amelyre ne tudná séróból a választ. Bizonyságul összeválogattunk még pár kínos pillanatot.

Kósa Lajos vizes piskótája

Alighanem sokunknak ismerős Kósa Lajos debreceni polgármester az úgynevezett Kubatov-ügy kapcsán még a kampány során tett nyilatkozatfélesége, amelyet az ATV-s Kálmán Olgával folytatott:


Politikusjelölteknek külön a kedves figyelmébe ajánlanánk a vizes piskóta receptjének mielőbbi bebiflázását, hátha jól jön még valaha.

Egyszer Járainak is eljárt a Szájer

Ennek a mókás kis szilveszteri egyvelegből számunkra most a vége felé bevágott Járai Zsigmond féle ex-jegybank elnöki habogás érdekes:


Akit kérdezni se kellett: Medgyesi Péter

Végül álljon itt az ember, akit kérdezni sem kellett ahhoz, hogy ne bírjon egy egyszerűnek tűnő mondatot kimondani…


U.i.:

Előfordul olyan is persze, hogy a hóhért akasztják…