Most is eszembe jutnak azok a percek, mikor szüleimmel elmentünk kirándulni, és persze jó kölyök révén tömtem magamba a fagyit meg a sok vattacukrot, rohangáltam, lepkéket kergettem, kutyát sétáltattam a réten. Így, félig felnőttként annyira jó nosztalgiázni a nyolcvanas-kilencvenes évek gyermeknapjain, amikor még nem volt divat az állatsimogató ketrec, mindig ujjongtunk a körhinta láttán, és hihetetlen nagy lelkesedéssel vettünk részt a céllövöldés játékokon.

Ma, reggel fél kilenckor találkozóm volt egyik kedves kollégámmal, aki eljött velem poénkodni a Hajógyári Szigetre. Bár mindkettőnk szeme még csipás volt, hamar feléledtünk a friss levegőn.
Körülbelül negyed tízkor már oda is értünk, és élveztük a természet csodálatos harmóniáját.

Különösebb rendezvény igazából nem volt, csupán egy lovashintó „száguldozott” öt km/h sebességgel, amire simán felugorhattunk volna menet közben is. 500 Ft/ hosszú kör volt a hintó bérlése. Sajnos a tömeg miatt nem tudtunk bővebb információt kihúzni a tulajdonosból, hogy mit is jelent az a bizonyos „hosszú kör”. Talán az egész szigeten furikázhattunk volna, ha kivárjuk a kígyózó tömeget, de inkább továbbálltunk.

Mindenfelé apró gyermekeket, sportolókat, mosolygós szülőket, no meg kutyákat láthattunk.
Hátránya az egésznek, hogy a néhol térdigérő fűben talán tényleg nehezebb egy körhintát, vagy valami „majális szerűséget” szervezni ilyenkor a gyerekek napján. Pedig nem ártott volna, hiszen sokan voltak kint, főként családok látogatták meg a természetet.

Egy anyukával szóba is elegyedtünk, aki három csemetéjével látogatott ki a szigetre:

„Nálunk szinte minden nap gyereknap! Ha már van úgymond kölyökzsivaj a háznál, akkor mindig ezt érzi az ember. Szeretem nagyon, ha a család együtt van, mert a rohanó hétköznapokban sajnos kevés időnk van egymásra. A mai ebédet például a gyerekek szavazták meg, gyümölcsleves és császármorzsa! Egy anyának mindig mindenre fel kell készülnie.”

Ezek hallatán persze mi is gyerekké változtuk, hipp-hopp. Faágakat gyűjtöttünk, kardot „kovácsoltunk” belőlük, és vitézek lettünk mind a ketten. Igazából csak finoman ütöttük-vágtuk egymást, a viadal eredménye döntetlen lett.

Véleményem szerint, ha már egyszer van egy gyönyörű szigetünk, ahol friss a levegő, és ráadásul tudjuk, hogy gyereknapot kellene tartanunk, akkor nívósabb dolgokat is lehetne szervezni, nem csak családtalálkozót. Az apróságok ugyanúgy megérdemlik a Hajógyári Szigeten a gyerekzsúrokat, mint a tivornyázó fiatalok a Sziget Fesztivált.

Ezt leszámítva nagyon jól érzetem magam, örültem, hogy végre a szürkeségből ki tudtam szakadni.

Mindenkinek ügyelnie kell arra, hogy szíve mélyén azért maradjon egy kis gyermeki lélek is, hiszen az élet rögös útjait így könnyebben át lehet vészelni.