Liberális rendezvény nemzeti köntösben?
Magyar Vágta: valóban szükségünk van rá, vagy csak egy újabb népbutító, már harmadik alkalommal megrendezésre kerülő rendezvénnyel állunk szemben? Az írás a cikk írójának személyes véleményét tükrözi.
2010. május 31. hétfő 16:51 - Győry S. József
„Az első két esemény elfogadottsága igazolja, hogy a Nemzeti Vágta a magyar városok, falvak és kistérségek ünnepévé tudott válni. Egy olyan újszerű esemény született, amely egyszerre kulturális seregszemle, turisztikai látványosság, és gasztronómiai fesztivál is egyben. A Nemzeti Vágta az ország lakosainak legnagyobb találkozója lett, ahol a magyar hagyományok ápolására, a magyar települések bemutatkozására, és a magyar gondolatok kulturális megjelenítésére van lehetőség.” – olvasható a Magyar Vágta
hivatalos honlapján.
Az esemény a magyar hagyományokat kívánja ápolni, ami mindenképpen támogatandó, mi több, nemes elgondolás, főként ebben a profitorientált, gondolkodás nélküli világban. Egy problémám van a dologgal, az pedig annyi, hogy nem feltétlenül kap helyet az eseményen a Tokaji aszú, a Túró Rudi, a Pick szalámi, a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, a Makói vöröshagyma, vagy éppen a kiváló minőségű hazai pálinkák. Néptánc, népdal mutatóban talán lesz, hátrafele nyilazás, székelyhimnusz valószínűleg kevésbé. A huszárokat mindenképpen szeretjük, de nem gondoljuk úgy, hogy csak ennyi lenne a szervezők által propagálni kívánt magyar hagyomány.
A magyar gondolatok kulturális megjelenítésével is problémák lehetnek: néhány celeb lóháton történő őrült körbe-körbe szaladgálása talán nem a magyar gondolat, hiszen mint tudjuk, hazánk politikailag is, ezáltal tehát gondolkodásmódjában is sajnos erősen megosztott. A Meleg Büszkeség Napját előbb ” ünnepeljük”, minthogy megemlékeznénk Trianonról, viszont mi vagyunk a szélsőségesek, politikailag inkorrektek: Trianon egy olyan dolog, ami csak a jobboldalnak fáj, normális embernek már elfelejtenék ezt a traumát. Ez is azt bizonyítja, hogy nincsenek egységes magyar gondolatok. Kinek a pap, kinek a papné.
A futam a kistelepülések számára azonban mindenképpen hasznos, megmutathatják magukat ország-világ előtt. Esetleges győzelmükkel még a „nagyok” figyelmét is felhívhatják problémáikra, talán nem kell bezárni az iskolájukat, vagy éppen renoválhatják az akár életveszélyes állapotban lévő templomukat.
Csücsülj Buci!
Stohl András is elindult volna a nemzeti „állatságon”, azonban a drog megtette „jótékony” hatását.
Bucink nem indul, mi több, inkább csücsülni fog, persze nem a ló nyergében.
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház jelenlegi direktora persze megnyugtatta a közvéleményt: „Stohl András a Nemzeti Színház színésze, és az is fog maradni.” Ennek határozottan örülünk még akkor is, ha a fél színházi élet korábban is tisztában volt azzal, hogy Buci nem veti meg a kábítószereket. Nesze neked magyar gondolatok kulturális megjelenítése.
Abban a világban élünk, mikor az ember egyetlen „társa” a televízió, ahonnan ömlenek a bárgyú celebek, iskolázatlannál iskolázatlanabb emberek. A nemzeti kérdések most ismét divatosak lettek, a „tőke” pedig anyagi potenciát lát bennük. Egy kereskedelmi csatorna a televízió képernyőin keresztül tálcán kínálja a lebutított nemzeti gondolkodást. Meglepő? Talán nem. Egyetlen portékájuk a celebritások, valamint néhány érdemesebb művész, akik valamilyen dologból eredően mégis a csatornák mellett döntöttek. És mint tudjuk, nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél…
Adunk egy-két ötletet is.
Variánsok csakis celebékre
Nemzeti autóverseny
Szereljünk hatalmas szekerekre megbízható kormányszerkezetet, illetve régi Csepel teherautók motorját. Fék nem is kell rá, hiszen ettől lesz nézettebb, felkapottabb a verseny. Hívjuk meg Stohl Andrást, aki az alkohollal fog versenyezni: a néző smsben megtippelheti, hogy Buci hány szekeret fog elfogyasztani tíz kör alatt, ha körönként legalább három felest kell meginnia, vezetés közben.
A verseny magyar, mert a szekerek nemzetiszín pántlikákkal lennének feldíszítve, valamint egy hazai „színészóriás” ülne a bakon.
Nemzeti „tehéntőgy” verseny
A tehéntőgy az a furcsa, de igen vicces”közlekedési eszköz”, mely hasonlít egy hatalmas gimnasztika labdához, ám két fogódzkodó van rajta. Az utas ezeket megfogva rápattan a tehéntőgyre, és meglovagolja azt.
Vegyünk pár szilikonmellű,
szilikonszájú, a férfimagazinok hasábjain igen népszerű hölgyet, akik erotikusan meglovagolják ezeket az eszközöket, hosszú körökön keresztül. A versenyt csak a későesti órákban lehetne műsorra tűzni, de a 18-as karika csak növelné a nézők számát, amely a hirdetők szempontjából egyáltalán nem lényegtelen. Az más kérdés, hogy számtalan 18 éven alatti gyerek nézné a műsort, még akkor is, ha igen közeledik a tanév vége, és javítani kellene az osztályzaton. A verseny magyar, mert piros-fehér-zöld tehéntőgyeken ülő hölgyikék versenyeznének egymással.
Nemzeti kúszóverseny
Költséghatékony alternatíva, ugyanis semmilyen különösebb eszközre nincsen szükségünk. Ha van a „gáton” egy bugyi szaggató szemöldökkirálynő, egy nagyszájú perszóna, és egy dzsukel legény, abban az esetben megvan oldva minden probléma. A nagyérdemű előtt a porban kell csúszniuk, amihez persze kötelességük mosolyogni. Aki előbb kúszik haza, az lesz a győztes.
A verseny magyar, mert hamisítatlan hungaricumok versenyeznének egymással.
A nagy megmérettetés - mármint a valódi vágta - a hétvégén veszi kezdetét, ha kedvük van, tekintsék meg.