Önök hogyan készülnek a Vajdaságban Trianon kilencvenedik évfordulójára? Milyen rendezvények várhatóak?

Én az anyaországban emlékezem erre a számunkra rendkívül tragikus évfordulóra. Szigetszentmiklós városa tisztelt meg azzal, hogy meghívott és Kövér László úrral, valamint határon túli nemzettársaimmal együtt fogunk részt venni egy szoboravatáson. Emellett számtalan helyre mennek délvidéki magyar politikusok, írók és művészek, de sajnos azt hiszem mi ebben az esetben eléggé elhanyagoltuk ezt a dátumot.

Őszintén mondhatom, hogy nagyon kevesen vagyunk, akik két évtizede mondjuk, hogy minden megaláztatásunk és minden nyomorúságunk oka Trianon. Emiatt elég erős bírálatok is érnek bennünket, érdekes módon pont itthonról (Vajdaság – szerk.), a közösségtől elbitangolt firkászok részéről. De én azt hiszem ez a dátum kilencven esztendő elteltével is tragikus.

Persze azért vannak megemlékezések, például Horgoson nagyszabású Trianon konferenciát rendeznek, Bajmokon a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság tart előadást „Bajmok helyzete Trianon után” címmel. De ennek ellenére úgy érzem ez a kilencvenedik évforduló – itt kissé önkritikus is vagyok – akár a Művelődési Szövetség, akár a pártok részéről kicsit nagyobb figyelmet érdemelt volna. A helyzetet talán az menti, hogy sok politikus és közéleti szereplő az anyaországban vesz részt megemlékezéseken és mond beszédet. Talán pont ez az, ami feloldja Trianon rettenetét, hogy megszületett az együvé tartozás, illetve az Összetartozás Napja.

A trianoni évforduló majdnem egybeesik a délvidéki magyarság számára fontos választásokkal. Mi ennek a jelentősége és tétje?

Június 6-án Nemzeti Tanács választás van és talán a Kárpát-medencében először egy nemzeti közösség a saját kezébe veheti sorsa irányítását. Ha bölcsen döntünk, akkor az életünk lényeges kérdéseiben, mint a kultúránk, oktatásunk, a tömegtájékoztatásunk és az anyanyelv használata ügyében valóban a magyarok dönthetnek és nem Belgrádban és Újvidéken a szerbek.

A Nemzeti Tanács választással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azoknak az embereknek, akik húsz évvel ezelőtt az életüket ennek a közösségnek az építésére tették fel most nagyon kemény ellenfeleik akadtak a választáson. Öt lista is van és érdekes módon a szerb hatalom egyik kezével megadta a lehetőséget a magyar közösségnek, hogy saját parlamentjét megválassza, jogköröket is adott hozzá.

A másik kezével azonban a legerősebb párt a Demokrata Párt is indított egy magyar emberekből álló listát. Most érettségi vizsga előtt áll a délvidéki magyarság, hogy vajon felismeri-e azokat, akik valóban rengeteget tettek az elmúlt évtizedekben a közösségért. A VMSZ egy széles összefogást hozott létre, hiszen szinte valamennyi civil szervezet, a sajtó képviselői és a történelmi egyházak is felsorakoztak a Magyar Összefogás keretein belül.

Kiemelném, hogy három püspökünk van ezen a listán. Nagyon fontos, hogy a közösség felismerje, hogy Trianon óta a legszélesebb délvidéki magyar összefogás történt. Fontos, hogy a közösség megismerje, kik azok akik erre tették fel az életüket és kik a báránybőrbe bújt farkasok, akik a szerb hatalom kezére akarják játszani a közösséget.

Mondhatjuk, hogy ezzel egyfajta autonómia fog megvalósulni?

Gyakorlatilag igen. 1990-ben magam is tagja voltam azoknak a keveseknek, akik létrehozták a délvidéki magyarság első szerveződését, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségét, mely a zászlajára tűzte az autonómia kérdését. A kulturális autonómia tekintetében a Nemzeti Tanácsról szóló törvény és a hozzá kapcsolódó rendelkezések alapján valóban úgy tűnik, hogy a saját kezünkbe vehetjük az irányítást. Ez pedig egyedülálló a Kárpát-medencében, amennyiben összehasonlítjuk az erdélyi és felvidéki helyzettel, igaz elsőként is fogalmaztuk meg az autonómia elképzeléseinket. Ennek pedig most jelentős része megvalósul. Remélem, hogy június 6-án a közösség bölcsen dönt és olyan emberek kezébe helyezi a sorsát, akikre azt tényleg rá lehet bízni.

A szerb politika hogyan viszonyul Trianonhoz, illetve a vajdasági magyarság törekvéseihez?

Természetesen mind Trianon, mind az autonómia emlegetése még mindig vörös posztó a szerb hatalom szemében, még a magát demokratikusnak és európainak nevező szerb hatalom szemében is. Viszont érdekes momentum, hogy a szerbek most élték át a saját Trianonjukat, azzal, hogy sorra veszítették el azokat a területeket, amiket szerettek volna megszerezni, illetve megtartani.

Ezzel a szerb népesség jelentős része a határokon kívülre került, így azt élték át most, amit mi már kilencven esztendeje. Talán ezért egy kissé enyhült az a korábban tapasztalható Trianon ellenesség és azt is meg kell jegyezni, hogy különösen például Szlovákiához képest Szerbia óriási lépéseket tett előre, elsősorban törvényes rendelkezésekben, vagy akár az alkotmányban is.

Mára már-már egyenjogúságról beszélhetünk, mellyel olyan lehetőségek nyíltak meg a magyarság előtt, melyeket, ha bölcsen kihasználunk, akkor az asszimilációt felválthatja egyfajta fölemelkedés. Az elöregedés és fogyatkozás felé haladó társadalom akár vissza is fordulhat.

Azonban nyilvánvaló, hogy nem gondolnak mindent komolyan. Szerbia most csapdahelyzetben van, hiszen az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, ezért megpróbál mindent megtenni, ha másként nem is, de papíron eleget tegyen a követelményeknek. Ahogy említettem a nemzeti tanácsi választások során is megpróbálnak rátenyerelni a hatalomra. Ennek ellenére akár Romániához, de különösen Szlovákiához képest a szerb hatalom sokkal európaibb módon viselkedik az utóbbi időben.

Akkor a korábbiakhoz képest jók az előjelek? Mi a következő lépés?

Bizonyos szempontokból most már rajtunk múlik a sorsunk. Ezt a közösséget még nemrég még bombázták Szabadkán, Újvidéken. Nemrégen még szabadcsapatok masíroztak itt és értelmetlenül a csataterekre vitték a fiataljainkat, akik közül több mint félszázan odavesztek egy őrült testvérháborúban, amihez nekünk semmi közünk sem volt. Ahhoz képest nyilvánvalóan javult a helyzet és javult a magyarság hangulata is, amit bölcs politizálással kell kihasználni. Így jól jött a választás is, hiszen még inkább összerántotta a közösséget. Bízom benne, hogy a Magyar Összefogás meggyőző fölénnyel nyeri a választást, ha nem akkor olyan emberek veszik át az irányítást, akiknek eddig kisebb problémája is nagyobb volt, minthogy a közösséggel foglalkozzon.

Említette a Nemzeti Összetartozás Napját, de itt van például a kettős állampolgárság kérdése. Ön illetve a délvidéki magyarság hogyan viszonyul ehhez?

Nyilvánvalóan él a délvidéki magyarokban az a vágy, hogy megszerezzék a magyar állampolgárságot, az ősök jussán. Mi ténylegesen kiböjtöltük ezt, – már évekkel ezelőtt minden délvidéki magyar párt egyetértett ebben – ráadásul Szerbia nem is gördít akadályokat a magyar állampolgárság megszerzése elé.

Sajnos volt egy gyászos pillanat, ami még mindig fájó tüske mindannyiunk szívében, amit elsősorban az anyaországi balliberális pártok döftek belénk gyalázatos kampányukkal, így 2004. december 5-én megbukott az összetartozás. Az új kormányzat egyik első döntése az volt, hogy megszavazta a magyar állampolgárság megadását, ami számunkra rendkívül fontos volt. Én már többször hangsúlyoztam, hogy ez jár nekünk. Hogy miért?

Nagyapáink hullatták vérüket a nemzetért, az ország felemelkedéséért. De például a magyar országgyűlés építésén számos kiváló délvidéki kőműves dolgozott. Számtalan más magyar értékünk van, például Törley József a nagy pezsgőgyáros például Csantavér falu szülötte. Jelen pillanatban Rúzsa Magdi a magyar zenei élet egyik ragyogó csillaga. De szerénytelenség nélkül hadd említsem, hogy én magam is Magyar Örökség díjas író vagyok, de van két Kossuth díjas írónk is.

Számtalan értékünk van, ami gazdagítja Magyarországot és a nemzet egészét is. Azt hiszem bőven kijár nekünk az állampolgárság, ám el kell mondani, hogy sajnos megkésve érkezett. Nagyon sokan a délvidéki magyarok közül úgy gondolják, hogy most már nem kell, inkább akkor kellett volna mikor nagy bajban voltunk. de természetesen majd lehiggadnak az emberek és azt hiszem a közösség jelentős része igényelni fogja a neki kijáró magyar állampolgárságot.