Ma ítélték halálra Mandelát
A világbajnokság első teljes értékű napja virradt fel ma. Boldog, és önfeledt nap. Ám kevesen tudják, hogy éppen negyvenhat évvel ezelőtti napon, történt egy döbbenetes, mára történelmivé vált esemény.
2010. június 12. szombat 15:54 - HírExtra
A
világbajnokság egy hónapra ugyan mindent elhomályosít, ami ezen a bolygón történik. Van azonban olyan ügy, amire talán éppen ez az eseménysorozat fog némi fényt vetni. Ez pedig a feketék vagy épp a fehérek üldöztetése, a rasszizmus, és az azzal felvett küzdelem. És ennek élharcosa Nelson Mandela.
Halál
Sötét idők
Verwoerd „független” fekete államok kialakításával kívánta megteremteni a feketék nagyobb szabadságának látszatát, de valójában ezek rezervátumok voltak, ezeket hívták bantusztánoknak. Mandela elkeseredetten tiltakozott az intézkedés ellen, és 1961-ben, amikor kilencévi kényszerhallgatás után első ízben szerepelhetett a nyilvánosság előtt, hevesen támadta a rezervátumok megalakítását. Egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó elnyomás ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult, és Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) néven gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka. A bebörtönzött Mandela nem irányíthatta tovább az apartheidellenes mozgalmat, de felesége, Winnie az ANC karizmatikus alakjává nőtt. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus az 1970-es években is folytatta tevékenységét. Bár a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel védelmezte az apartheidet, a külső és belső nyomás végül elodázhatatlanná tette a reformokat. Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották.
1964. június 12-én virradt fel az a nap, amikor a négy éve börtönben lévő Nelson Mandelát halálra ítélte a szélsőségesen rasszista apartheid rendszer. A világ egyik legnézettebb sporteseményének helyszínén 1960-ban vált vállalhatatlanul feszültté a helyzet. A gazdasági és politikai hatalmat kezükben tartó fehér kisebbség és a mélyszegénységben élő, jogaiktól szinte megfosztott, a társadalmi érintkezés minden szintjén megkülönböztetett feketék egymásnak estek.
1960. március 21-én forradalom tört ki az országban, melynek élére Nelson Mandela és Oliver Thambo állt. Az apartheid elleni lassan kibontakozó, de egyre erősebb ellenállás ez évben súlyos fordulatot vett, amikor a rendőrség hatvankilenc feketét megölt egy tüntetésen. Ez már átlépte a világ figyelmének ingerküszöbét is, és heves tiltakozásba kezdett számos ország vezetője, az ENSZ pedig az apartheid rendszer megszűnését követelte határozatában.
Hiába
A zavargások folytatódtak. Súlyos összecsapásokra került sor, Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök nem volt hajlandó kiadni a kezéből a gyeplőt, és magasról tett az ENSZ-határozatra. Huszonkétezer embert börtönöztek be. Az elnyomás pedig folytatódott.
Hivatalosan ugyan létrehoztak független fekete tartományokat, ám ezek még az indián rezervátumoknál is rosszabbak voltak. Az elnyomás végül 1989-ben ért véget. Akkor választották elnökké Mandelát.
Igaz, Dél-afrika azóta sem a rend és biztonság példaállama, de a vezetőket demokratikus választások útján szavazzák meg, s az ország gazdasága is az egyik legstabilabb Afrikában.
Lehetőség
A világbajnokság jó lehetőség arra, hogy az ország megmutassa, képes jól megrendezni egy ilyen világeseményt, nem beszélve arról gazdaságilag is sokat profitálhat.
A legfontosabb azonban az hogy példát tudjon mutatni toleranciából a világnak. Ehhez azonban a szurkolóknak is partnernek kell lenniük. Mondhatjuk úgy is: nagy vizsga lesz ez az egész világ népeinek rasszizmus eltemetéséből, toleranciából, bajtársiasságból és természetesen sportszerűségből.
