Fojtogat a világ zaja, a közöny, az emberek jövés-menése, az állandó, de amúgy reménytelen küzdelem az életünkért. A bérek alacsonyak, a kamatok hihetetlenül magasak, és az egészséges életmód? A zöldségek-gyümölcsök a hús árával vetekednek, nekem pedig szabadidőm sincs, hiszen megalázó bérért dolgozom, éjt nappallá téve. Élet ez?

Kitárom hát tépett, piszkos-műanyag szárnyaimat. Elrepülök a természetbe, vissza sem nézek. Természetanyánk mindent megad. Csak hagyjanak békén, a két lábon járó értetlen, begyöpösödött emberek. De úgyis tudom, hogy utánam jönnek. Pedig csak élni akarok. Élni.

Ökofalvak - eszik, vagy isszák?

Az ökofalvak társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontból fenntartható kisebb tervezett közösségek, melyek tagjai azonos ökológiai, szociális illetve spirituális értékeket vallanak. Az ökofalvak alapvetően háromféle alapon jöhetnek létre, szociális, ökológiai és spirituális motivációk játszhatnak szerepet kialakulásukban. Általában megfigyelhető jelenség, hogy a legtöbb közösség kezdetben a három dimenzió közül csak egyre összpontosított, és csak később, ahogy növekedtek, illetve kapcsolatba kerültek egymással, terjesztették ki érdeklődésüket a másik két területre is.

Vannak olyanok, akik ez már megtették. A Kecsketanya vállalkozó szellemű, amúgy igen bizalmatlan lakóinak tettünk fel néhány kérdést, akik kezdetben meglehetősen bizalmatlanok voltak irántunk. Nem csodálkozunk ezen.

Mi is pontosan a Kecsketanya? Mit érdemes tudni róla?

Az első hullámban vándoroltunk ki a Városból, "véletlenül" kerültünk pont ide, Somogy megyébe. Egy kistelepülés egykor lakott, a kilencvenes évek elejére szinte teljesen  kihalt külterületére vetődtünk bennünket egy hosszal megelőző barátaink után, akik  egyébként azóta már nem laknak itt. Spontán kezdtünk állattartással foglalkozni, felmérve  az objektív és szubjektív lehetőségeket. Egyikünk sem mezőgazdász, így gyakorlatban - például németországi önkénteskedés - valamint könyvekből tanultuk új szakmánkat. Egy lányunk van, aki bár ide született és tízéves koráig itthon tanult, ma már egyáltalán nem itt tervezi jövőjét.

Mely ötlettől vezérelte találták ki a kecsketanyát?

Hogy miért kecske? Talán, mert emberszabásúbbnak éreztük a tehénnél. Aztán adódott a németországi lehetőség…

Milyen termékek azok, amiket Önök is megvásárolnak a boltban?

Elég sok mindent, bár igyekszünk korlátozni magunkat. Élelmiszerből a tartós élelmiszer nagy részét. Húst, tejet, gyümölcsöt megtermeljük, a zöldséget csak kis részben. Bizonyos
dolgokat cserélünk. A felsőruházatot turkálókból szerezzük be.

Hallottuk, hogy Önök parlagfűvel etetik a kecskéket, akinek a tejük is finomabb lesz  ettől.

Ez álhír. Ha akarnak, esznek parlagfüvet is.

Hogy állnak a gázzal, villannyal, vízzel? Van esetleg napkollektoruk?

Gáztűzhely nyárra, villany van, azzal nyerjük a vizet. Napkollektorunk nincs, szerencsére sok fánk van, így a tüzelő csak munka és főrész, benzin kérdése.

Mekkora összeget sikerül spórolniuk?

Spórolni sajnos nem sikerül, a fejlesztések is csak örökségből sikerültek.

Milyen problémákkal küszködnek?

Korábban az úttalanságot találtuk a legfőbb gondnak. Noha ebben semmilyen változás nem történt, ma már szinte örülünk neki, hogy sokszor megszűnik kapcsolatunk a külvilággal. A
bürokrácia és az azzal járó költségek, amik a leginkább érintenek bennünket. Az állam
hivatalain keresztül zsebünket és időnket egyaránt fosztogatja.

A hatalmas esőzések és az árvíz hogyan érintette Önöket?

Dombos vidéken lakunk, ilyenkor nem közlekedünk. Sajnos az idei széna is igen bizonytalan és a gabonánkért is aggódunk.

Milyen terveik, illetve kilátásaik vannak a jövőre vonatkozóan?

Szeretnénk, ha az unió kitakarodna a környékünkről, békében hagynának minket. Nem a mi szégyenünk, hogy mára már semmiféle legális tevékenységhez sincsenek meg a feltételeink.
A sok munka megviselt bennünket, így már kevesebbet bírunk, de értelmét sem látjuk a
hajtásnak, hisz éppen az elől jöttünk el. Lányunk lassan saját lábára áll, így talán
lazíthatunk egy kicsit.