2024. november 25. - Katalin
Mit szabad és mit nem az újságírónak? Alkotmányos a „médiaalkotmány”? A médiatörvény tervezett fideszes módosításával kapcsolatban Kolláth György alkotmányjogász véleményét kérdeztük.
2010. június 16. szerda 13:05 - Gyülvészi András
A Cser-Palkovics András által benyújtott médiát érintő törvénycsomag mennyire állhatja ki az alkotmányosság próbáját?

A magyar alkotmányban és az európai alkotmányokban is jelen van a sajtószabadság. Ez első generációs alkotmányos jog, ami azt jelenti, hogy annál nagyobb a szabadság, minél nagyobb iránta az állam toleranciája. Tehát szó nincs arról, hogy bármifajta médiatörvénnyel ezt az első generációs alkotmányos jogot szabályozni lehetne.

Ha majd az alkotmánybíróság megítéli ezt a törvényt, azt fogja nézni, hogy az a törvényi szabályozás, ami készül, bármilyen fedőnévvel, akár médialkotmányosság címen is, az megfelel-e az alapjogi korlátozás szükségességének, arányosságának. Hogy szükséges egy ilyen tervezetet létrehozni? Talán igen. A tervezet szabályozás néhány eleme azonban az arányosság követelményét biztosan sérti, például a kilenc évre megválasztott testület.

Nem történt alkotmányjogi elemzés


A kiinduló pontot látom hibásnak. Ráadásul egyéni képviselői módosító indítványhoz soha nem készül korrekt társadalmi-közgazdasági hatásvizsgálat, és nem készül alkotmányjogi kontrollmunka. Tehát a javaslatot úgy nyújtották be, hogy nem történt meg az alkotmányjogi átfésülés, még azoknak az AB-határozatoknak az elemzése sem, amelyek erre a területre vonatkoznak. Az alkotmánybírósági döntések gyűjteményében egy sereg olyan elv van, amibe ez a tervezett szabályozás valószínűleg ütközik.

A tervezet szerint válaszadási lehetőséget kell biztosítani, ha valakit egy sajtóorgánum bármilyen formában megbánt becsületében. Ez alkotmányos szempontból nem aggályos? Egyáltalán mi férhet bele a megbántás kategóriájába?

A MUOSZ-nak egyelőre csak kérdései vannak
A HírExtra megkeresésére dr. Eötvös Pál, a MUOSZ elnöke elmondta, hogy véleményük szerint a médiatörvény-változtatás szükséges. Inkább konzultációra szeretnék rávenni a törvény előkészítőit, mert egy-két elemet nehéz elemezni, és nem világos, hogy adott kötelezettségek, például az új válaszadási eljárás, hogyan fog működni. Egyelőre inkább kérdéseket, mint bírálatokat fogalmaznak meg.
Alkotmányjogi szempontból az a kulcsfontosságú, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának ott már meg kell állnia, ahol mások emberi méltósága, becsülethez és jó hírnévhez fűződő joga kezdődik. Tehát ha valakit becsületében, emberi méltóságában, jó hírnevében megsértettek, akkor neki ezzel szemben van, volt, és lesz is jogvédelme.

De vajon hogy lehet ezt megsérteni? Például hamis valótlan sértő tényállítással. Eddig is így volt, ezen túl is. Hogy bírálattal, vagy színi kritikával lehet-e sérteni? Általában nem. Valakinek lehet ledorongoló véleménye egy filmről, színházi eseményről, bármiről. A véleményeknek sokszínűeknek kell lenniük. Bennük van a tetsző, a nem tetsző is és a nagyon ledorongoló kritika is.

Amit ön fölvet, az a korábbi lex Répássy visszahozatala volna. Hogyha valaki megbántódott, akkor ne csak a vele szembeni hamis tényállítás, hanem a számára sértő bírálattal szemben is felléphessen. De akkor föl lehetne lépni egy karikatúra ellen is, vagyis ez a demokrácia alapjait kezdené ki.

A javaslat szerint az információs közérdek fölül írja a személyiségi jogokat. Vagyis az újságíró, akinek oknyomozni támad kedve, nyugodtan készíthet titkos hangfelvételt?

Számos alkalommal kimondta mind a strasburgi Európai Emberjogi Bíróság, mind pedig a magyar alkotmánybíróság, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága is felelősséggel gyakorolható. Tehát adott esetben helyt kell állni akár büntetőjogi felelősséggel azokért a kijelentésekért, amik ebben a körben elhangoznak.

A rendszerváltás óta a közérdekű információ megismeréséhez és terjesztéséhez mindenkinek joga van. Vagyis a korábbi újságírói privilégium eltűnt. A sajtó szabad. Nem lehet törvényt csak az újságírókra írni, miszerint valamit csinálni mindenkinek tilos, kivéve az újságíróknak. Egyetlen ésszerű megoldás lehet, hogy nem kap büntetést az az oknyomozó újságíró, aki föltárt egy olyan disznóságot, amit elhallgatni volt érdeke valakinek. Tehát más esetben lehet bűncselekmény magántitok vagy üzleti titok kiszivárogtatása, az oknyomozó újságíró esetében nincs büntethetőség, hiszen a közérdek igénye fölülírja.

Egy nagyon ésszerű, cizellált szabályozás, mint máshol Euróoában, lehet ebben a körben, hiszen az oknyomozói újságírói tevékenységet nem kell, és nem is lehet ellehetetleníteni, de ez sem lesz a jövőben felelőtlenül gyakorolható. Vagyis ha tudottan hamis információt ír meg az újságíró ugyanúgy felelősséget kell vállalnia, mint a múltban.

A törvénytervezet egészével kapcsolatban mi a véleménye?

Ha egyszer komolyan vesszük, hogy a sajtószabadság egy alkotmányos alapjog, akkor az államnak távol kell magát tartania tőle. Csak egy nagyon minimális jogi szabályozás tűrhető el, ami nem korlátozza az alkotmányos emberi jogot, hanem kiteljesítésében segíti. Ez a törvény nem ilyen.

Látok alkotmányos aggályokat, másrészt a rendszerváltás után jött a hatalmi ágak megosztása, és ezek tág értelmezésében a sajtó is, mint hatalmi tényező, benne van. Következésképpen ahol hatalommegosztás van, ott a győztes visz mindent elve nem működhet. Az, hogy valakinek kétharmada van és alkotmányt módosíthat, esetleg új médiatörvényt hozhat, nem jogosítja fel arra, hogy olyan önérdekű szabályt hozzon, ami számára megfelel, de a demokratikus és sokszínű nyilvánosságot nem segíti, hanem korlátozza.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Belföld témában
Ön megbuktatná a Fidesz-kormányt?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását