Az elhullott halfélék között nagy mennyiségű süllő, keszegféle, ponty, amur és busa van. A kár az elsődleges becslések alapján milliós nagyságrendű – közölte a szakember, hozzátéve: kisebb halpusztulás évről-évre előfordul a folyón.

A mostani jelenség hátterében természetes biológiai folyamatok és valamiféle egyéb szennyezés együttes hatásai egyaránt állhatnak - mondta. Pontos választ a kérdésre várhatóan a debreceni székhelyű Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség közelmúltban indult vizsgálata ad – fogalmazott Kapocsi István.

Megemlítette, hogy a rendelkezésükre bocsátott mérési adatok alapján az adott időszakban a víz foszfátszintje magasabb, míg oldottoxigén-tartalma jóval alacsonyabb volt a normálisnál. Az előbbi szerves szennyezőanyag jelenlétére is utalhat, bár ez esetben néhány egyéb összetevőből is látványosan többet kellett volna mutatniuk az ellenőrzött mintáknak - vélte. A folyó oxigénszintje viszont a kánikulai napok beköszöntével drasztikusan csökkent, itt tehát egyértelműbbek az összefüggések – hangsúlyozta.

Az oxigénszint csökkenésének okairól szólva az őrszolgálat- vezető kifejtette: az elmúlt időszakban számos csatornán keresztül jelentős mennyiségű belvíz érkezett a Hortobágy-Berettyóba. Emellett a folyó elöntött ártereinek víz alatt rothadó dús vegetációja is indokolja a rossz vízminőséget, amely egyébként mostanában a Tiszára és a Nyugati-főcsatornára is jellemző - tette hozzá.

A helyzet az újabb hideghullám érkezése óta számottevően javult – hangsúlyozta Kapocsi István. A másfél hete kezdődött, de tömeges méretben mindössze három napig tartó halpusztulás múlt péntek óta már nem észlelhető a folyón.