Kiszelly Zoltán:

Ön szerint a Fidesz mostani törvényhozási dömpingje mennyire kérdőjelezhető meg a legalitás szempontjából?

Nyilván legális, hiszen a tételes jognak megfelel. A Max Weber-i értelemben véve is legális, hiszen van az a lehetőség, hogy képviselők is benyújthatnak törvényjavaslatot. Bár nyilván a szokásjoggal ütközik egy kicsit, mivel a képviselői törvényjavaslatok addig jellemzőek, amíg nincs kormány. A szokásjognak megfelelően ilyenkor már az jellemző, hogy a kormány előterjesztésében jönnek törvényjavaslatok. Ez némileg megváltoztatja a szokásjogot, de igazából ez is bevett dolog.

És mi a helyzet a legitimitással?

Maga a törvényhozás és a törvények tartalma is megváltoztatja a szokásjogot – például az OVB-nél és a médiafelügyeletnél is új rendszert vezetnek be. De legitimek az intézkedések. Bár az, hogy egy nap alatt fogadják el a törvényeket, felveti a társadalmi vita helyét. Illetve, hogy lehet-e ilyen tempónál széles társadalmi vitát folytatni. A legitimitásnál már fenntartásokat lehet megfogalmazni, hiszen ha reggel beterjesztjük, és este elfogadják, kérdés, hogy milyen szintű vitát lehet lefolytatni? Bár a kormány hangoztatja, hogy különböző érdekszervezetekkel tárgyal, csak az a kérdés, hogy ezek reprezentatív érdekszervezetek-e? Ha a társadalmi vitára nem marad idő az akár a legitimitását is kikezdheti az intézkedéseknek.

Az eddigi szokásoktól eltérő fokozott törvényalkotási tempó minek tudható be?

Az első mindenképpen az időtényező. Bizonyos időpontokhoz kötődnek egyes dolgok – mint az önkormányzati választással kapcsolatban a választási rendszer átalakítása. Másik szempont, hogy nagyon régóta nincs ÁSZ elnök, itt is nyilván fontos az mihamarabbi lépés.

A másik tényező az elmúlt nyolc év intézkedéseivel szembemenő döntések. Ilyen az adórendszer átalakítása, a rendőrterror áldozatainak rehabilitációja, az egyházi iskolák támogatása. Illetve még van egy politikai szempont, ami azt mutatja, hogy most van kegyelmi állapot. Vagyis a kormánytöbbségnek most nagy a támogatottsága – ez lényegében a győzteshez húzás elmélete. A kormány gyakorlatilag most tud a társadalom többségének támogatásával törvényeket hozni. Ennek megfelelően, ha népszerűtlen intézkedéseket hoznak, az csökkenti a támogatottságot - amit felezős válságnak nevezünk, mivel nagyjából a ciklus felénél szokott bekövetkezni. De most, a ciklus elején még megvan a széles támogatottság.

A másik szempont, például az adótörvény esetében az lehet, hogy ha az elején meghozzák ezeket az intézkedéseket, akkor annak termőre fordulása hamarabb következik be. Ennek hozadékát pedig akár egy-másfél év múlva már politikai aprópénzre lehet váltani. Az is normális jelenség, hogy népszerűtlen intézkedésekkel kezdik, hiszen mikor már jönnek az abból fakadó eredmények, az emberek elfelejtik a korábbi negatívumokat.

Az ellenzék élesen bírálja a kormányt a közelmúlt intézkedéseivel kapcsolatban – mondván egyoldalú intézkedésekről van szó és az ellenzék maradék jogkörei is lecsökkenek ezekkel a módosításokkal. Vajon illendőek és konformak a kormány lépései?

Az ellenzéknek rossz a felfogása. Az ellenzék még mindig azt gondolja, hogy ők még mindig kormányon vannak, és azt szeretné, ha az ő javaslataikat is befogadná a kormány. De a választás arról szólt, hogy a Fidesznek van kétharmada, ezáltal akár a kétharmados törvények tekintetében is véghezviheti az elképzeléseit. Ezzel igazából semmi gond sincs, csak egyszerűen élnek a megszerzett hatalmukkal, ami adott dolog egy demokráciában.

A gond inkább a társadalmi vitánál van, hiszen ha csak a jobboldalhoz kötődő szervezetek véleményét kérik ki, az nem jó. Ha széles társadalmi vitát folytatnak le és utána döntenek, az nem baj.

Említette, hogy az ellenzék kissé szereptévesztésben van – nyilván itt az MSZP-re gondol. De az LMP és a Jobbik részéről is éles bírálatok érték a Fideszt, illetve a kormányt, az eddig meglévő ellenzéki jogosítványok korlátozása miatt. Erről mit gondol?

Nyilván a két ellenzéki párt arra gondolt, hogy egy nap alatt terjesztik be és fogadják el a törvényjavaslatokat. illetve arra, hogy az eddig paritásos bizottságokat többségi elven szervezték újjá.

Bár ahhoz, hogy a kormányzás hatékony legyen, kellenek eszközök is. Ez olyan egy kicsit, mint az Európai Unió. Az EU-ban is korábban csak egységes döntések voltak és a luxemburgi kompromisszumot követően lettek többségi döntések. Ehhez hasonlóan Magyarországon az alkotmánybíróság jelölésénél és az ÁSZ elnökének esetében sem működött a paritásos elv, amit most többségi modellre változtattak.

Persze ha ezek a módszerek a társadalom többségének nem tetszenek, még mindig le lehet váltani négy év múlva a Fideszt. Ebből a szempontból ez egy működőképes rendszer, hogy élnek a jogosítványaikkal, hisz az Európai Unióban is az a tendencia, hogy egyre több döntés lesz többségi. Mindez a hatékonyságot szolgálja. Ha a társadalom úgy gondolja, hogy ez túl sok pragmatizmus, akkor nyilván az ellenzéki pártok kapnak négy év múlva lehetőséget. A lényeg azonban az, hogy ezzel a demokrácia nem csorbul, mivel a kormány leváltható marad.

Milyen veszélyeket rejt magában a Fidesz új kormányzati stílusa?

Ha a Fidesz a kétharmad birtokában kiépít egy mintát és minél több intézmény szabályait átírja, akkor ezzel precedenst teremt. Így könnyen lehet, ha a mostani ellenzék négy év múlva együtt, vagy külön-külön kétharmadot szerez, akkor úgy élhet a kétharmad adta lehetőségekkel, mint a Fidesz. Ahogy az a Hegyi beszédben is van: Úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak!

Igaz egy újabb kétharmadnak kicsi az esélye, hiszen az öt ciklusból csak kétszer volt erre példa. De egy esetleges új kétharmad birtokosa számára a Fidesz most precedenst teremt, ezzel új szokásjogot létrehozva. Így a Fidesz számára fontos szempont kell legyen, hogy ne teremtsen negatív precedenst. De ettől függetlenül a demokrácia és a parlamentarizmus nem változik. Orbán Viktort régebben gyakran érte az a vád, hogy a parlamenten kívül beszélt, míg a mostani intézkedéseket ott jelentette be – így is erősítve az intézkedések legitimitását.