Rétvári Bencével, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium KDNP-s államtitkárát kérdeztük az új kormány egyházakhoz fűződő viszonyáról és az új kormányzati struktúráról.
2010. június 28. hétfő 12:09 - Pénzes Dávid
Véget ér az egyházi intézmények nyolcéves böjti időszaka mondta ön nemrégiben. De miben nyilvánult meg ez?
Az előző kormány nem úgy tekintett az egyházakra, mint akik közfeladatokban az emberek partnerei. Sokkal inkább riválist láttak benne, éppen ezért akadályozták a működésüket.
Hogyan?
Például a polgári törvénykönyv alapelveinek módosításával, mely az egyházak morális álláspontjával, a keresztény világképpel szemben áll…
Ezt hogyan valósították meg? Mi volt a módosítás?
A családi vagyonközösség visszaszorítása, másfelől az egyneműek együttélésének jogi bővítése, ami egyértelműen szemben áll az egyházak álláspontjával. De volt anyagi ellehetetlenítés is: az Állami Számvevőszék adatai szerint négymilliárd forint körüli tartozást halmozott fel az állam az egyházakkal szemben a közfeladatok normatív finanszírozása terén.
A jelenlegi kormány vissza fogja ezt fizetni?
Igen. Igaz, csak évek alatt. Hiszen ez nem alamizsna, ez törvény szerint jár a betegek, az öregek, a gyerekek ápolása miatt.
De az anyagi megkülönböztetéshez tartozik az is, mikor a szocialisták a jog eszközeivel próbálták hátrányosan megkülönböztetni az egyházakat. Például mikor Kis Rigó László püspök úr kijelentette, hogy ők átveszik a csőd közelében álló iskolák fenntartását, horribilis összeget róttak ki az új fenntartóra.
Hogyan?
Az oktatási törvény módosításával. Ennek értelmében az intézménynek a váltás során több évre visszamenőleg ki kellett fizetni a normatíva különbözetet. Az egyháznak ez egy óriási büntetés volt. A kormányzásunk első napjaiban az oktatási törvényt "visszamódosítottuk", s így eltöröltük az egyházi fenntartók többlet terheit.
Értem. De visszatérve az előző kormányra: mi lehetett e céljuk, miért próbálták „büntetni” az egyházakat?
Rétvári Bence
1979- ben született Budapesten. Jogász diplomáját 2003- ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi- és Államtudományi Karon szerezte, a jogi szakvizsgát 2008- ban tette le.
Kezdetben ügyvédjelöltként dolgozott, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen, mint főtitkár dolgozott. 2006- tól fővárosi képviselő, a közgyűlés kulturális és esélyegyenlőségi bizottságaiban tevékenykedik. 2008-tól ügyvéd és országgyűlési képviselő. Részt vesz a Környezetvédelmi Bizottság munkájában.
A szocialista politikusok - főként a mai 50-60 éves korosztály - abban a közegben nőttek fel, hogy az egyház ártalmas és szembe kell vele menni. Kommunista örökségük miatt nem tudtak európai szociáldemokraták lenni. Sajnos ez lépten-nyomon tetten érhető bennük, még húsz évvel a rendszerváltás után is. Egyszerűen nem képesek partnerként tekinteni az egyházakra.
Kívánatosnak tartja-e, illetve várható-e hogy az új kormány előnyben részesíti az egyházi oktatást?
Nem kell a többi intézményekhez képest többlettámogatást adni az egyházi intézményeknek. Egyszerűen csak ugyanazt kell megadni, mint bármelyik intézménynek. Nem azt kell nézni, állami vagy egyházi iskola, hanem azt, hogy abba magyar állampolgárok gyermekei járnak.
Magam is egyházi iskolába jártam, és voltak osztálytársaim, akiknek a szüleik is vallásosak voltak, de voltak olyanok is, akiket csak azért írattak be, mert a szülők nem tudták megadni neki a megfelelő morális nevelést, vagy úgy gondolták, hogy gyermekük itt kevesebb eséllyel jut például kábítószerhez. Másfelől, ahol szerzetesek oktatnak, ott reggel, délben, este, vagy épp a nyári szünetben is nevelik a gyerekeket, hiszen ők az egész életüket erre tették fel.
Miért olyan fontos a vocatio Dei, vagyis Isten segítségül hívása egy törvény preambulumában?
Itt a Trianoni-emléktörvényről beszélünk, nem pedig az adótörvényekről (az utóbbiban nyilván nem lesz ilyen). Ha pedig 15 millió magyar emberről beszélünk, akkor elengedhetetlen az előző ezer év történelmét is figyelembe venni, különösen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének meghirdetésekor. Magyarország nagyrészt keresztény kultúrájú ország, ahol csupán egy számjegyű százalék azoknak az aránya, akik ateistának vallják magukat.
Mi nem vagyunk tolakodóak, senkire sem erőltetjük rá a vallást, de lehet úgy kormányozni, hogy fontos tényeket és értékeket megemlítünk, és lehet szürkén, hogy eltörlünk minden olyat, ami zavarja az emberek egyik vagy másik csoportját. Mi az első lehetőséget választottuk. A nemzeti együttműködés egymás értékeinek büszke megértéséről szól, és nem egymás értékeinek kioltásáról.
Az új Alkotmányban benne lesz valami hasonló?
Fontos, hogy így kezdődjön majd az új alkotmányunk is. Legalábbis ez a terv, meglátjuk, hogy ebből mi valósul meg.
Apropó, hogyan áll az új Alkotmány?
Rétvári az új struktúráról:
Minden hatáskör címzettje a miniszter, a tárca vezetője dönt arról, hogy a különböző kérdésekben a hatásköröket hogyan delegálja. Parlamenti államtitkára valamennyi tárcának van, ágazati államtitkárokat viszont csak azoknál a tárcáknál neveztek ki, amelyek több területet fognak át. (A Nemzetgazdasági Minisztériumban Cséfalvay Zoltán látja el a parlamenti államtitkári feladatokat, de az ő posztjának elnevezése stratégiai államtitkár.) A politikai államtitkárok általános típusa a parlamenti államtitkár, aki a miniszter helyettesítésére jogosult a kormányüléseken és egyéb fórumokon egyaránt. Az ágazati államtitkárok pedig az ágazaton belüli kérdésekben helyettesítik a tárca vezetőjét. A közigazgatási államtitkárok köztisztviselőként működnek.
A parlamentben feláll egy negyvenfős bizottság, akik végigkísérik az alkotmányozási folyamatot. Úgy tudom, a frakciók már nagyjából eldöntötték, kik vesznek benne részt.
Ez hosszú munka lesz, mivel meg kérdezünk minden érdekeltet: kamarákat, érdekvédelmi-szövetségeket, civil szervezeteket. Az Alkotmány mindenkire vonatkozik, fontos, hogy mindenki érezze: az alkotmányt közösen hoztuk létre.
Az eddigi tapasztalatok alapján milyen az új államigazgatási struktúra, miben jobb és miben rosszabb, ha rosszabb az eddigieknél?
Az volt a terv, hogy az egymással összekapcsolódó területek egy állami tárcába kerüljenek. Az a lényeg, hogy minél több döntés alacsonyabb szinten tudjon megvalósulni. Ez szerintem előrelépés.
Kevesebb a miniszter, az ügyek száma viszont valószínűleg ugyanannyi, mint eddig. Ez nem ró több napi munkát a miniszterekre? Hiszen a végső döntést nekik kell kimondaniuk…
Akkor működik jól egy nagy csúcsminisztérium, hogyha ágazati államtitkári szinten meg lehet oldani a kérdéseket, az államtitkároknak döntési joguk van. A pravoszláv jogi kultúra maradványait kell eltűntetni a magyar jogi kultúrából: az egyéni döntést kell megadni az embernek, és természetesen az egyéni felelősségvállalást is. Ha mindkettő megvan, akkor lesz mindenki számára átlátható a rendszer.
Azt is kijelentették, hogy megyei szinten is koncentrálni akarják a hivatalokat, hogy sokkal gyorsabb legyen az ügyintézés. Ez a folyamat hol tart?
Dolgozunk rajta, de úgy vélem legkorábban jövőre indulhat el. Abból kell kiindulni, hogy van harminc dekoncentrált szerv a megyékben-régiókban, ami nem hatékony. Nem lehet elvárni egy vállalkozótól, hogy tudja, az ő tevékenységéért melyik hivatal a felelős. Az a célunk, hogyha valaki leadja a kérelmét az általános ügyfélszolgálati irodában, a hivatal intézze az ügyeit és ne az ügyfélnek kelljen utánajárni hivatalról hivatalra.
A vállalkozónak az a feladata hogy munkahelyeket teremtsen és nem az, hogy hivatalos ügyeket intézzen. Ha azt akarjuk, hogy legyen egymillió új munkahely, akkor csökkenteni kell az adminisztrációs terhet.
