Mi is a német koalíciós válság háttere?

Elég összetett a helyzet és elég régóta húzódik a koalíciós válság Németországban. A tavalyi választásokat követően megalakult CDU\CSU, illetve FDP koalíciótól mindenki nagy fellendülést várt. Már a koalíciós tárgyalások során megmutatkozott, hogy a várakozásokkal ellentétben mégsem volt olyan egyszerű létrehozni a koalíciót. Sok kérdésben már akkor is eltértek a pártok álláspontjai, a későbbiekben pedig Angela Merkel kancellárasszony szemére vetették igen sokan, hogy nem megfelelő a kormányzati stílusa. A kritikusok szerint Merkel túl lassan dönt és túl gyakran keres kompromisszumokat, döntéseinél hiányolták a kemény fellépést.

A legutóbbi fordulópont, mely nagyon kellemetlenül érintette a koalíciót, a görög válság volt. Ez a koalíció balszerencséjére pont akkor pattant ki, mikor az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartományi választások voltak. Ennek köszönhetően a tartományban, – bár a CDU szerezte a legtöbb szavazatot – mivel az FDP gyengén szerepelt, a koalíció nem tudott többséget szerezni.

A hét hete lezajlott tartományi választásokat követően csak most vált világossá, hogy a tartományban az SPD és a Zöldek alakítanak kisebbségi kormányt. Mivel a többségük nincs meg, ezért a meghívás koalícióját hozzák létre, aminek megfelelően az FDP és a CDU képviselőinek konstruktív hozzáállását is várják, amellett, hogy a Baloldaltól (Die Linke) külső támogatásra számítanak.



Akkor lényegében a tartományban patthelyzet alakult ki … Mi lesz így?

Először nagykoalícióval probálkozott a CDU és az SPD, ám ez nem jött össze. Ezután felmerült több variáció is. Az SPD részéről szó volt arról, hogy a Zöldekkel és a liberális FDP-vel együtt kormányoznak, illetve, az SPD-Zöldek és a Baloldal közös kormányzása is szóba került. Ezzel kapcsolatban azért meg kell jegyezni, hogy a Baloldal Nyugat-Németországban még mindig elfogadhatatlan, mint koalíciós partner, míg erre Kelet-Németországban van példa. Mindezek után jött létre a kisebbségi kormány.

Az előállt helyzettel kapcsolatban Angela Merkel nemtetszésének adott hangot és nagyon felelőtlennek minősítette a tartományi SPD politikáját. Ezzel kapcsolatban azért megoszlanak a vélemények, mivel egyesek szerint a Baloldal támogatásával akár működhet is a kormányzás. A helyzet azonban teljességgel beláthatatlan.

A tartományi választás másik áttételes következménye, hogy a szövetségi parlament felsőházában, azaz a Bundesratban a CDU-FDP kormánykoalíció elvesztette a többségét, mivel az a tartományi kormányok képviselőiből áll. Így a Bundesrat jóváhagyását is igénylő törvénytervezetekhez sokkal szélesebb körű egyeztetésre lesz szükség.

A kormánykoalíció Bundesratbeli támogatásának elvesztése éppen a június kilencedikén Merkel és Guido Westerwelle – az FDP elnöke - által bejelentett nyolcvanmilliárd eurós megtakarítási csomaggal kapcsolatban jelentkezett. A csomag lényegében kiadáscsökkentésről szól, de tartalmazza bizonyos új adók bevezetését, illetve a szociális juttatások átalakítását is. A csomaggal kapcsolatban a koalíció csak egyetlen elemet akar a Bundesrattal elfogadtatni, míg a többit csak a Bundestaggal akarja megszavaztatni. Az SPD azonban már bejelentette, hogy szerintük a csomag ilyen módon és ebben a formában nem fogja támogatni és ha kell, jogi úton is fellépnek ez ellen.

Ha ez a csomag nem megy át, az SPD hajlandó lesz egy másik csomag elfogadására, vagy inkább kiaknázzák az ebben rejlő politikai lehetőségeket?

Németországban kissé más a politikai kultúra, mint nálunk és sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a kompromisszumkeresésre, már csak a tartományi szerkezetből adódóan is. Az SPD már korábbiakban azt mondta, hogy hajlandóak tárgyalni a CDU-val egy olyan megszorítási csomagról, amit ők is biztosan elfogadnának. Ez persze egyelőre csak politikai erőfitogtatás, hiszen semmilyen konkrétum nem hangzott el az SPD részéről, hogy ők mit tartanak elfogadhatónak egy megtakarítási csomagban.

Mindettől függetlenül a CDU megpróbálja átvinni a csomagot a Bundesrat nélkül is, ami valószínűleg sikerülni is fog. De mindez majd csak szeptember környékén kerül a törvényhozás elé konkrét javaslatok formájában.

Érdekes, hogy a megszorításokkal kapcsolatban a külföld és a német társadalom oldaláról egy ellentétes irányú nyomás alatt áll a német kormány. Hosszabb távon ebből a helyzetből politikailag hogyan jöhet ki Merkel asszony és a koalíciós pártok?

Ebből a szempontból különösen nehéz a helyzet. A torontói G20 találkozón, illetve az európai partnerek és szövetségesek is arra bíztatják a német kormányt, hogy a megtakarítás és spórolás helyett, inkább egy konjunktúra csomagot alkosson meg. Ez azonban szöges ellentétben áll a német elvárásokkal. A választásokkor éppen az adócsökkentés ígéretével tudott az FDP közel tizennégy százalékot szerezni, ami egy konjunktúra program eleme lehetne, ám az ígérete mellett kitartó pártot a májusi észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásokon már megbüntették a választók.

A legutóbbi elemzések szerint a német államnak húszmilliárd euróval kevesebb hitelt kell felvennie, mint azt tervezték. Ennek hatására újra fellángolt a vita az FDP és a CDU\CSU között, hogy lehet-e adócsökkentés vagy sem? Nagyon nagy az ellentét Wolfgang Schäuble CDU pénzügyminiszter és az FDP gazdasági minisztere Rainer Brüderle között. Brüderle – bár a többi FDP politikusnál enyhébben – megfogalmazta, hogy meg kell vizsgálni az adócsökkentés lehetőségét, ha nem is az idén, de még ebben a ciklusban.

A másik neuralgikus pont az egészségügyi reform. Ezzel kapcsolatban milyen kompromisszumra, vagy legalábbis előrelépésre lehet számítani a koalíciós partnerek között?

Az egészségügyi reform az a terület, mellyel kapcsolatban nagyon magasra csaptak az indulatok az utóbbi hetekben. Bár kissé megnyugodtak az indulatok, de elsősorban a kiadási oldal az, amelyről a vita szól, mivel az egészségügyben hatalmas a hiány.

Ezzel kapcsolatban az FDP egészségügyi minisztere egy plusz járulék mindenkire kiterjedő bevezetésének ötletével állt elő, amit a CSU nagyon világosan elutasított az elején.

A harmadik ügy, ami bonyolítja a német politikai helyzetet Horst Köhler államfő hirtelen lemondása. Az Angela Merkel által támogatott Christian Wulff (CDU-FDP) jelölt nem élvezi az FDP egy részének támogatását? Mi lehet a következménye, ha a kancellár jelöltje elbukik?

A helyzet az, hogy három jelölt indul el az államfői posztért. Ezek közül az egyik az említett Wulff, míg a másik az SPD és a Zöldek közös jelöltje Joachim Gauck, illetve a Baloldalnak is van jelöltje, Luc Jochimsen, igaz ő teljesen esélytelen. egy szempontból mégis fontos lehet a baloldali jelölt, mivel szavazatokat vehet el Gauck-tól.

Wulffal kapcsolatban azt szokták mondani, hogy nagyjából biztos a megválasztása, bár igaz, hogy nem élvezi az FDP teljes támogatását. A június harmincadikán esedékes választást megelőzően mindkét esélyes jelölt erőteljes kampányt folytatott. A német államfőt egyébként egy szövetségi közgyűlés választja, mely kizárólag ebből az alkalomból ül össze. Ez egyrészt a Bundestag képviselőiből áll, másrészt a tartományi parlamentek küldötteiből.

Ha Wulffot mégsem választják meg, akkor egyértelműen szakad a német koalíció és előrehozott választás lesz, amit mindenki el akar kerülni. amennyiben sem a CDU-s Merkel kancellárasszony, sem Westerwelle FDP elnök nem tudja az akaratát átverni pártján, akkor minden tekintélyük megkérdőjeleződik. Az előrehozott választást mindkét párt el akarja kerülni, különösen az FDP, mely jelenleg 5-7 százalékon áll és a parlamentbe jutása sem biztos.

Ha már választásról beszélünk azzal kapcsolatban mi a véleménye, hogy mind a CDU, mind az SPD történetüknek eddigi legrosszabb eredményét érte el a tavalyi választásokon? Jelent ez valami átalakulást hosszabb távon a német pártrendszerben?

Érdekes, hiszen már tavaly is arról volt szó, hogy az SPD szerint a CDU-s hatalom vesztett ezen a választáson, a CDU pedig azt hangsúlyozta, hogy az SPD történelmi mélypontra süllyedt. Ez egy érdekes folyamat állomása, a CDU tavaly szeptember óta némileg vesztett a támogatottságából, míg az SPD nagyjából olyan szintre erősödött, mint a CDU.

Az SPD támogatottságának csökkenésével a Baloldal megerősödése okolható, ami Kelet-Németországban a CDU után a második legerősebb párttá vált, sőt fej-fej mellett haladnak. Az SPD a keleti tartományokban csak a 3. legnagyobb párt.

A 2005-2009 közötti nagykoalíciós kormányzást mindkét nagypárt megsínylette, de annak is inkább az SPD volt a vesztese.

Ez alapján mi lehet a hosszabb távú trend? Lehetséges, hogy még tovább erodálódik a két nagypárt támogatottsága?

Nehéz erre pontos választ adni. A tavalyi választásokon egyértelműen látszott a kispártok megerősödése, de a mostani helyzet kissé árnyalt ezen. Az említett FDP a tavalyi 14-15 százalékról visszaesett 5-7 százalékra. Ugyanakkor a Zöldek tovább tudták növelni támogatói bázisukat, míg a Baloldal támogatottsága kis csökkenés után mára nagyjából a tavaly szeptemberi szintre állt vissza.

Ezek mellett úgy tűnik mindkét nagypárt beállt egy 29-35 százalék körüli támogatottságra, szinte fej-fej mellett mozognak, míg a kispártok vagy nem elég erősek, vagy túlságosan ingadozó a támogatottságuk. Ennek két következménye lehet. Az egyik oldalon nő a nagykoalíciós kényszer. Ám ahogy a 2009-ben lejárt ciklus is mutatja, ez egyik pártnak sem előnyös igazán, de talán az SPD-nek a CDU-nál is rosszabb bizonyos fokig, hiszen neki van baloldali kihívója/alternatívája a Baloldal személyében. Az SPD ezért el is akarta kerülni most a nagykoalíciót Észak-Rajna-Vesztfáliában.

A másik oldalon egyre nehezebbé, bizonytalanabbá válnak a jövőben a koalíciós tárgyalások, mivel bővülnek a koalíciós lehetőségek. A jelenlegi trend alapján ugyanis az egy nagy pártból és egy kis pártból álló koalíció esélyei csökkennek. A nagykoalíció mellett megnő tehát a három pártból álló koalíciók esélye, ami mind a választók, mint a politikai rendszer számára bizonytalanságokat jelent a választásokat követő időszakban.

(Olvasson az európai politika jobbratolódásáról itt.)